Az egyik a X. kerületben Kőbánya-Óhegy és a mellette elterülő Rákosi-rétek, a másik Óbudán, a Hármashatár-hegy lábának lejtős dombjai. Itt a Szépvölgyi úttól Solymárig terjedően a kiváló minőségű kerámia alapanyag, a „kiscelli agyag” található. Ezt a rómaiak már az I. század óta használták edény- és építőkerámia elő- állítására.

A mai ’III. kerület Óbuda-Békásmegyer’ területén tizenkét olyan helyet ismerünk, ahol a XVIII-XX. század folyamán téglakészítés folyt. Ezek a téglakészítő helyek – csak a tulajdonosváltás során egymást követő nevük említésével – a következők voltak:

1. 1855-1897. Holtzspach A. Fiai

   1897-1933. Egyesült Tégla és Cementgyár Rt. 1933-1946. Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.

2. 1741-1869. Hörger-Jálics-Kunwald-féle téglavető 1869-1908. Újlaki Tégla- és Mészégető Rt. Újlakon.

3. 1737-1766. A Zichy család által alapított téglavető. 1767-1888. Kamarauradalmi téglavető

   1888-1928. Újlaki – óbudai gyártelep.

   1928- 1948 „Nagybátony-Újlaki” Egyesült Iparművek Rt. 1948-1973. É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat

4. 1867-1910. ’Victoria’ téglagyár

   1910-1926. „Bohn M. és Társai” Budapest 1926-1948. Bohn Testvérek Téglagyár Rt.

   1948-1973. É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat

5. 1893-1916. Budapesti Tégla- és Mészégető Gyár Rt.

   1916-1926. BTMGY - Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten 1926-1948. BTMGY - Kőszénbánya ’s Téglagyár Társulat Pesten 1948-1986. BTMGY - É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat

6. 1884-1904. Molnár, - Renner és Thym téglagyára

   1904-1949. Óbudai Mészégető és Gőzt. Demjén és Társa - Leopold és Fia – Utóda

7. 1923-1928. Aranyhegyi Téglagyár Rt.

8. 1904-1905. Lenarduzzi, Bell és Horváth agyagáru és gőztéglagyára. 1906-1916. LBH - Újlaki Tégla és Mészégető Rt.

9. ?-1894. Schlesinger Adolf

   1894-1906. Péterhegyi Téglaipar Rt.

   1906-1948. Péter-hegy - Újlaki – Nagybátony-Újlaki 1948-1990. É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat

10. 1920-1922. Békásmegyeri Téglagyár Rt.

    1922-1925. Békásmegyeri Gőztégla és Cserépgyár Rt.. 1925-1948. Pestvidéki Gőztégla és Cserépgyár Rt.

    1948-1986? É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat

11. 1882?-1893. „Aquincum” Téglagyár 1884?-1910. Brill Ferencz téglagyára 1911-1916?. Első Dunai Gőztéglagyár

12. ?-1890. Rozália Téglagyár

1890-1898. Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt.

1898-1924. Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársulat. 1924-1948. Budapestvidéki Gőztégla- és Cserépgyár Rt.

1948-1989. É. M. Budai Tégla és Cserépipari Vállalat 1990- Wienerberger Téglaipari Zrt.

Ezekről a téglavető-gyártó helyekről bővebb ismertetés lesz olvasható Kádár József: Óbudai téglagyárak c., megjelenés előtt álló könyvében.

Volt, ahol már néhány év alatt megbukott a vállalkozás, vagy a csődeljárás még be sem fejeződött, de már az utóda is tönkrement. A felsoroltak között két helyen hosszú működési idő – 167, ill. 237 év - után ért véget a tég- lakészítés. Ez utóbbi volt a leghosszabb ideig működő - a gróf Zichy család által alapított - „kiscelli téglavető”.

Kiscelli téglavető (III. Bécsi út 134. 1737-től 1766-ig)

A Zichy család 1659 óta birtokolta a nagy kiterjedésű – Dunabogdánytól Budaörsig terjedő – zsámbéki-óbudai uradalmat.

Az 1726-ban elhunyt Zichy Péter özvegye „Bercsényi Zsuzsanna előbb Zsámbékon, Budaörsön, majd özvegy- sége idején – 1745-ben bekövetkezett haláláig – Óbudán lakott.1A ’földesúr’ folyamatos Óbudán való lakása következtében előbb-utóbb építési igények merültek fel. Bercsényi Zsuzsanna Óbudán kezdett építkezni. A mai Zichy kastély helyén eleinte majorsági épület és urasági présház volt. Ennek helyén építette Bercsényi Zsuzsanna 1730 körül az első, akkor még szerény földszintes grófi kastélyt, melyet egy korabeli leírás nem is kastélynak, ha- nem városi villának nevezett.”21745-től 1758-ig gróf Zichy Miklós volt a birtok ura, ez időtől kezdve lett Óbuda a birtok központja. Halála után özvegye, Berényi Erzsébet lett a birtokos.

A XVIII. században Óbuda települése és a Hár- mashatár-hegy tövén futó ’bécsi’ országút között

– a mai Nagyszombat utcától észak felé - szántó- földek terültek el. A település központja felől né- hány földút vezetett a hegy felé. A - ma Kiscelli utca – keresztezve a Bécs felé vivő utat, felvezetett a domb sarkán álló – Zichy Péter által alapított - Kiscelli kápolnához (1. ábra).

1 ábra: Beépítetlen területek Óbuda és a Bécsi út között 1838-ban 

Tőle északra – a mai Föld utca vonalán – út ve- zetett az 1737-ben Bercsényi Zsuzsanna grófnő által létesített téglavetőhöz, mely a domb északi oldalánál terült el. Ez a téglavető sem tartozott közvetlenül az uradalom körébe, hanem az urada- lom 1767. január 1.-i eladásáig bérleti rendszerben üzemeltették. „A Georg Bindtner pesti téglagyártó mesterrel /az 1737. évre/ kötött szerződés szerint az uraság a kemencét teljes berendezésével együtt a saját költségén készíttette, s Bindtner minden ezer tégla vagy tetőcserép kiégetéséért 2 forintot kapott.3A felszerelés költségein túlmenően az ége- téshez szükséges tüzelőanyag biztosítása is jelentős költség volt, még ha az uradalom számára nem is közvetlenül pénz formájában merült fel.

A téglavetés ez időben a fából készített vetőládákkal történt, melyeknek fenéklapjába a kor szokása szerint be- levésték az uraság monogramját, a birtokos családfő betűjelét. „Ezekben az években a téglavetőben két kemence és négy szárítószín működött, a termelés 20–30.000 db. volt”. A Zichy család óbudai téglavetőjében a következő jeleket alkalmazták: GSB (Gräfin Susana Berchényi 1737–1745 között), CNZ Comes Nicolaus Zichy 1745–1758 között, CEZ (Comitissa Elisabetha Zichy) ill. CEB (Comitissa Elisabetha Berényi 1758–1766 között) (1–6. kép)

Kamarauradalmi téglavető (1767-től –1888-ig)

A Kincstár 1767-ben vásárlás útján megszerezte az uradalmat - és vele együtt Óbudát, - majd ezt követően egy ideig mérlegelte Óbuda eladását, vevőként Buda városa jelentkezett is, de végül Óbuda 1848-ig a Kamara birtoka maradt. Jól érzékelteti a téglavető képét egy ismeretlen rajzoló Kis Máriacell 1792-ben című metszete. A dombon álló katonai kórház alatt jól látszik a téglavetőmester háza, a kemence és a szárítószín jellegzetes épülete”4(2. ábra). Végül „Óbuda mezőváros 1786-tól a többi regáliával együtt bérbe veszi a téglavetőt is, és albérletbe adja a legtöbbet kínálónak.

 2 ábra: Kiscell és a kamarauradalmi téglavető 1792-ben

A bérlők megfelelő gondosságának biztosítására „A városi tanács „téglafelügyelőt” nevezett ki, (Ziegelinspek- tort) s ezért az 1795-1854 évekről pontos termelési adatokat ismerünk. A kezdeti 140-240 ezer tégla fokozatosan 350 ezer körüli mennyiségekre növekedett, a fala-

zótéglák mellé felfutott a cserépgyártás. Az 1838. évi árvíz után a maximális termelési csúcsot ért el a téglavető. 1839-ben 615 ezer falazótéglát és 245 ezer tetőcserepet égettek. A jelentős évenkénti tég- lamennyiségből jutott a Nemzeti Múzeum lépcső alépítményébe, a Lánchídhoz 19 ezer darabot szál- lított az üzem és bizonyára a pesti Vármegyeházba is beépült belőlük néhány ezer. 5

A ’földbirtokos’ és ’kamara’ közötti tulajdonos- váltásnak megfelelően a téglák jelölése is megvál- tozott. Az ettől kezdve használt OB jel olvasata az

„Oppidum Budensis”,6mivel „Óbudát a XVI. szá- zad második felétől kezdve a források mindig oppidum-ként, azaz mezővárosként és sohasem civitas- ként emlegették.”7

Az 1767-től az 1880-as évekig - közel 120 évig - használt jelnek rendkívül sok változatát ismerjük. A vetőláda fenekébe vésett, tehát domború jel után a XIX. század közepétől megjelentek a mélyített OB jelek is (7-16. kép). A téglavetőben nem csak téglát, de tetőcserepet is készítettek (17. kép.).

Új téglavető–szomszédok

A XIX. században a Bécsi út beépítettsége csak Újlak határáig tartott. A kiscelli kolostor alatt a kamarai tégla- vető mellett nagy, üres területek voltak. A kiegyezés utáni gyáralapítások során a kamarai téglavetőtől kisé távo- labb, „a Bécsi út melletti hegyoldalban jómódú óbudai polgárok által részvénytársaságként alapított gőztéglagyár koncesszióját 1868-ban írta alá Krén Mátyás bíró és Harrer Pál jegyző, a későbbi utolsó polgármester. A gyár 300 munkással kezdett dolgozni, (…) és Ofner Ve- reinigte Brennereien néven üzemelt.”8

3. ábra: „A kamarai, az Első Óbudai, és

az Újlaki téglagyár 1896-ban.”

Nem tudjuk, ez a téglagyár e néven meddig működött, feltehetően az 1872. évi VIII. törvény, az új „ipartörvény” következtében kellett a korábbi vállalkozást újjáalakítani. A korábbi téglavető területén 1874-ben megalakult az „Első Ó-bu- dai Téglagyár Egyesület, Murschel, Kudelaky, Hirschecker és Társai” közkereseti társaság.9Ennek első két névadó-tagja nem óbudai polgár volt (3. ábra).

Az egymást követő két gyár által gyártott téglákat ismerjük. Az első – az Ofner Vereinigte Brennereien – korszakból való téglák a domború OFVB betűket és sorszámot viseltek. A Murschel-korszak tégláit a mélyítésben domború ’OB címer RT’ jelű téglákban véljük felismerni (18-20. kép.)

Újlaki Tégla- és Mészégető Részvény Társaság. (III. Bécsi út 88-92, 1869-1908 között).

Az 1869. május 13-án tartott alakuló közgyűlés után született meg a „Cégbejegyzés. A pesti kir. és cs. váltó tör- vényszéknél 1869. június 17-ik napján a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe bekebeleztetett a következő czég: Újlaki Tégla és Mészégető Részvény Társaság, németül Neustifter Ziegel und Kalkbrennerei Action-Gesellschaft. Czélja: tégla és mészégetési üzem, valamint építési és mészköveg és más építési anyag termelése.” Az társulat vezetősége kezdettől fogva igen élénk üzletpolitikát folytatott.

„Az újonnan alapított társulat 250.000 forintért megvásárolta Kunwald Jakab tulajdonát képező, Újlakon – a jelenlegi III. Bécsi út 88-92. szám alatt – lévő mész és téglaüzemet, az ahhoz tartozó 52.175 négyszögöl kiterjedésű telekkel együtt, melyből 30.000 négyszögöl kőbánya volt. Az átvett üzem néhány kezdetleges kemencéből állott, ezek- ben meszet, téglát és tetőcserepet egyidejűleg égettek.” Kunwald téglavetője Újlak északi szélénél, a mai ’városi házak’ helyén feküdt10(21-28. kép).

Az „Újlaki részvény társulat téglavetője” területén három nagyobb szárítószínt és egy gyártóépületet, valamint négy kisebb épületet tüntetnek fel, míg mögötte a domboldalon több helyen ábrázolják a sziklás területet. Később ez a bánya csak kevéssé terjeszkedett.

A társulat az alapítás utáni években jól indult. „Ez a kedvező helyzet azonban nem tartott soká. Az 1873. évben bekövetkezett nagy tőzsdei összeomlás az építőiparra is kihatott: teljes pangás állott be, mely 1880-ig tartott egy- huzamban”. A gazdasági viszonyok és időjárási események – viharok, árvizek – mindig érzékenyen érintették a téglagyárakat.

A gyártmányok mennyiségének növeléséhez, új kemencék, mészégetők és szárítószínek építéséhez nagy terület volt szükséges. Már 1872-től az Újlakié volt a Bécsi út – Határ utca – Pacsirtamező út által közrefogott, majdnem a mai Selmeci utcáig terjedő, - Óbudához tartozó - mintegy 12.9 hektárnyi terület, és kezdettől fogva jelentős tevékenység, főleg mészégetés folyt itt is (4. ábra). Ez a kettős telep a 19. század végére mészégető teleppé fejlődött vissza - a tégla- és cserépgyártás itt meg- szűnt, - majd területét felparcellázva eladták.

4. ábra: „Az Újlaki ´felső´ és ´alsó´ gyára Újlakon

Az 1889-ik évi közgyűlésen bejelentették, „hogy az óbudai kis állami tégla- gyár, melyet sok év óta bérben bírtunk, 1888. év vége felé eladatott, és hogy mi társaságunk érdekében jónak láttuk azt a társaság nevében megszerezni.” Há- rom év múlva pedig:„1891-ben a III. ker., Bécsi út 134. szám alatt levő „óbudai téglagyárat” megvásároltuk a Murschel–családtól.”11

Így kialakult az óbudai Bécsi út mentén a másik telep, a Kiscelli kolostor 

alatti, - még a Zichyek által alapított, majd kamarai téglavető, - és késői szom- szédja, a Murschel-féle téglagyár megvételével és fejlesztésével. Ez a terület - a ’felső gyár’ - is növekedett, és az 1880-as évektől mint ’alsó gyár’, hozzá tartozott a Bécsi út - Reménység utca – Vörösvári úti és Körte utcai telkek által határolt mintegy 16 hektáros terület is.

Azonban nem csak kisebb gyárak beolvasztása történt, hanem új, vetélytársak is jelentkeztek. 1893. év má- jusában a Bécsi út kintebbi szakaszán megalakult az új ’Budapesti Tégla és Mészégető Rt.’ Ennek, és más gyárak alapítása bizonyára összefüggött a közelgő millennium alkalmából remélt építőipari konjunktúrával. Az 1894. évben az Újlakin már 7 millió téglát termeltek.

1908 után az Újlaki téglagyár beszüntette az agyagkitermelést a Bécsi út 88-92. sz. alatti fölső gyár területén. Helyén 1910-ben először kislakásos telep létesült 107 földszintes házzal, majd ennek helyén 1927-re megépültek

– 460 lakással - a ma is álló ’városi házak’.

Az Újlaki fő termékei a tégla, cserép, mészkő és égetett mész volt. A téglagyár az ’ÚJLAKI T.GY.’ jelű téglákat készítette, néha kiegészítő jellel is. Az NZ domború kiegészítés feltehetően a cég német nevének – „Neustifter Ziegelei” – rövidítése. (29-31. kép)

Az Újlaki cserepei ez időben kézi vetésű, hódfarkú cserepek voltak, bizonyára többféle kialakítással. Az elmúlt évtizedekben lebontott öreg újlaki-óbudai házak jelentős részét ezek fedhették.

Újlaki - óbudai gyártelep. (Bécsi út 134. 1888-tól 1928-ig. )

Az Újlaki tehát 1888-ban megvásárolta a kamarai téglavetőt, majd 1891-ben a szomszédos Murschel-féle tégla- gyárat is. A további bővítés érdekében ennek egy részét lebontották. 1896 után felmerült az igény - az addigi kézi - cserépgyártás fejlesztésére is.

Ezekben az években a téglagyártást főleg az óbudai telepen fejlesztették. Az új agyagtelkek megszerzésén kívül egy új körkemencét és szárítókat építettek, 1895-ben „sodronypályát állítottunk fel, mely az agyagot a távol rako- dóktól a téglagéphez juttatja, ami eddigelé csak szekér és taliga segélyével eszközöltetett”.12Az agyag kitermelése a bánya régi, Zichy-féle területén folyt, innen vitték az agyagot a cserépgyárba, és a Bécsi út fölötti pályán az alsó gyár feldolgozóépületébe. Később iparvasúti vágányt építettek ki a HÉV Filatori- gáti állomásától, melynek egy ága azután a szomszédos Bohn téglagyárba is bekanya- rodott (5. ábra).

 5. ábra: „Agyagszállítás a bányából és az iparvasút a Filatori-gáttól.”

Ugyanakkor a cég fejlesztése nem csak a meglevő üzemek fejlesztésében valósult meg, hanem más cégek felvásárlása útján is. „Jelentjük továbbá, hogy a folyó /1906/ év elején a Lenarduzzi, Bell és Horváth-féle agyagárugyárat - mely mesterséges szárí- tásra van berendezve, - a rá vonatkozó sza- badalommal együtt megvettük.”13 Ez a cse- répgyár a Péter-hegy déli oldalán, - még

Óbuda területén, - a Péterhegyi Téglaipar Rt. agyagbánya közelében feküdt. Ez lett a

5. ábra: „Agyagszállítás a bányából és az iparvasút a Filatori-gáttól.”

további években a „Tetőcserépgyár II. telep”, melynek jelentős fejlesztési, beruházási tételei az I. világháborúig szerepeltek az év végi mérlegekben (6. ábra).

6. ábra: Lenarduzzi, Bell és Horváth-féle agyagárugyár és a Péter- hegyi téglagyár telepe

Tovább folyt a terjeszkedés: 1907. év elején kedvező föltételek mellett megvásárolták a nagy agyagbányával bíró Péterhegyi tégla ipartelepet. Ez a gyár - melyet Schlesinger Adolf korábbi gyárából 1894-ben Schossberger Nándor szervezett részvénytársasággá – Óbuda határa mellett, Békásmegyer csillaghegyi területén feküdt (32-36. kép). A romhányi telephelyű Lloyd Kerámiaipari Rt. 1921-

ben alakult. 1926-ban az Újlaki a Lloyd Kerámia- ipari Rt. túlnyomó részvénytöbbségét megszerezte, majd a vállalatba beolvasztotta.

Az évtizednyi pangás után élénkülő építőipar a hagyományos anyagok mellett új megoldásokat, anyagokat is igényelt, és az Újlaki cég 1911-ben erre is felkészült. A téglagyár körül telkeket vásároltak és ott új üzemet, azbesztcementpala-gyárat hoz- tak létre, dunai rakodóval rendelkező kőbányákat (Csillaghegy), hajóparkot vettek. Ez utóbbi vásárlás a Vizafogón létesített műhabarcsgyár, cementáru- gyártás illetve a homok-kavics kereskedés fejlesz- tésének volt az egyik jelentős lépése. A reményteli elképzeléseket a világháború kitörése megakasztot- ta, de az üzletág – folyamkotrási munkákkal is –, tovább fejlődött.

„Az elmúlt /1916/ üzleti évben (…) az általános viszonyok vállalatunknál nem hogy javultak volna, hanem in- kább rosszabbodtak, amennyiben amúgy is csekélyszámú férfimunkásaink nagy része katonai szolgálatra behívatott, s azonkívül a gyártáshoz szükséges nyersanyag részben egyáltalán nem, részben pedig csak nagy nehézségek árán volt beszerezhető. E bajokhoz járult még az a kellemetlen körülmény, hogy a vasutak a polgári forgalmat erősen kor- látozták, sőt időnként teljesen szüneteltették is, ami jelentős kárral járt ránk nézve. Hogy katonai és középítkezések tekintetében a vállalt szállítási kötelezettségeinknek mégis megfelelhessünk, a kép rendezkedtünk be, hogy a gyára- inkban rendelkezésünkre álló női munkásokat és a megmaradt egész fiatal és idős munkásokat az óbudai gyárunk- ban összpontosítottuk: ily módon lehetővé vált, hogy magas előállítási költségek mellett ugyan, de mégis folytathassuk a munkát néhány hónapon keresztül. Az ősszel beállott nagy szénhiány folytán sajnos kénytelenek voltunk ezt az egy üzemünket is a minimumra csökkenteni és az erősen redukált üzemet is csak nagy nehézségek árán tudtuk az év végéig fenntartani, mert az 1917. év elején létesített „Országos Szénbizottság” a téglaipart az egész év folyamán nem látta el szénnel.”14

1925-ben „az István Téglagyár Rt-nél fennálló érdekeltségünket a társaság vagyonváltság részvényeinek a Pénz- ügyi Szindikátustól való megvásárlása révén kimélyítettük”. 1926 október 4-én pedig a rendkívüli közgyűlés „el- határozta, hogy az István Téglagyár Rt. budapesti bejegyzett céget magába olvasztja.” Az 1882-ben alapított István Téglagyár Rt.-nek két gyártelepe volt. Az egyik telep a Duna-kanyarban, a Pilismaróthoz tartozó Basaharcon, a másik Pestszentlőrincen volt.

Újlaki – Nagybátony-Újlaki - basaharci gyártelepe. (1893–1948. Pilismarót)

A Pilismarótról Esztergomba vezető út az Ipoly torkolatával szemben közelíti meg a Duna-partot. Az út mellett és az utat keresztező ’Basaharci víz’ mellett terült el az „István” Tégagyár Rt. telepe (7. ábra).

7.ábra: „Pilismarót-Basaharc 1930 körül.”

Alapításáról az ‚Esztergom és Vidéke‘ folyóirat 1893 jan. 18-i számában írta: „ISTVÁN TÉGLAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

MEGALAKULÁSA. Az István téglagyár részvénytársaság (…)folyó hó 1-én (1893 jan) tartotta alakuló közgyűlését Budapesten. Átveszi a Roheim Károly És Fia cégnek ...Basaharcon fekvő és teljes üzem- ben lévő téglagyárát, ennek felszerelését.. Évi gyártmánya jelenleg 7-8 millió tégla” (37-38. kép).

Az István téglagyár még a századforduló előtt egyesült a (Pest)szentlőrinci Souheitl Ferenc Utódai téglagyárral, és az így két teleppel bíró vállalat 1899-ben alapító-tagként belépett a Közönsé- ges Tömör Falitéglát Árusító Rt.-ba. A basaharci István Téglagyár jele mélyített téglányban folyóírással ’Istv.’ volt, gyakran kétoldalt kiegészítő számjegyekkel. Gyártottak nagy és kisméretű téglát is (39-40. kép).

Újlaki – Nagybátony-Újlaki - pestlőrinci gyártelepe. (1928

– 1949. Bp. XVIII. Gyömrői út 88.)

A XIX. században a Gyömrői út bal oldalán, a később Erzsébet-telepnek nevezett területen működött Souheitl Ferenc, majd Souheitl Ferenc Utódai- nak téglavetője. A vállalat már egy 1873. évi adat szerint működött, és fali- téglát gyártott. Jele köridomban nagy S betű volt álló, majd ’utódai’-nál fekvő alakban (41-44. kép).

A vállalat még a századforduló előtt egybeolvadt a Pilismarót-Basaharc-i

„István” téglagyárral. A vállalatnak ez után kétféle téglajele volt. A basahar- ci „Istv.” jel mellett Szentlőrincen antiqva jellegű, nagy ’I.T.’ jelet használtak. Mindkét jel előfordul egy, vagy kétoldalt elhelyezett kiegészítő számokkal is (45-46. kép).

Az ’István Téglagyár Részvénytársaság’ 1926 december 30-án megtartott rendkívüli közgyűlésén kimondotta az ’Újlaki Tégla- és Mészégető Részvénytársulat’-ba való beolvadását” (8. ábra).

8. ábra: „Az Újlaki pestszentlőrinci telepe.”

„Nagybátony–Újlaki” Egyesült Iparművek Rt. (1928-tól 1948-ig.)

Ezek után - bár bizonyára hosszas tárgyalások előzték meg, - meglepőnek látszik, az 1928. évi közgyűlésen tett bejelentés, „mely szerint a társulat összes aktíváival és passzíváival a Nagybátonyi Szénbánya Rt. budapesti bejegyzett cégbe beolvad.” Ezek alapján kérik a Cégbíróságot, hogy „méltóztassék (…) társulatunknak a Nagybá- tonyi Szénbánya Rt-be való beolvadását jóváhagyólag tudomásul venni, valamint a beolvadás folytán cégünknek a kereskedelmi társas cégek jegyzékéből való törlését elrendelni.”15

„A Nagybátonyi Szénbánya Rt. 1921. szeptember 26-án alakult, a nagybátonyi széntelepülések kiaknázására. 1928 június 23-án magába olvasztotta az Újlaki Tégla- és Mészégető Részvénytársulatot és cégét „Nagybátony- Újlaki” Egyesült Iparművek Rt.-ra változtatta.” „Az egyesített üzem 3 osztályra tagozva végzi működését, és pedig 1. Újlaki építőanyag-osztály, 2. Kotrási- és cementáru osztály, 3. Szén-osztály.”

Az ’Újlaki építőanyag-osztály’ tégla, tetőcserép, és más kerámiatermékeket előállító, régebbi üzemei a III. Bécsi úton és a Péterhegyen, valamint az István Téglagyár révén a pilismaróti Basaharcon és Pestszentlőrincen, voltak. Ezek között a legnagyobb üzem, - a Bécsi úti gyár - irányító, vezető szerepet vitt. Az 1931-ben kezdődött válság egyre súlyosabb lett, csökkent a hitelélet, és a vásárlóképesség. „Az államháztartás egyensúlyának biztosítása vé- gett pedig az így megcsappant nemzeti jövedelmet erő-

sen felemelt adókkal kellett megterhelni” (9. ábra).

 9. ábra: „A Nagybátony-Újlaki óbudai gyártelepe 1937-ben.”

Végül 1934-ben megindult a fellendülés, és „a ma- gyar ipar teljesítménye 14%-al volt magasabb, mint az 1933 évi” „Az építőipari foglalkoztatottság hozzá- vetőleg 40%-al emelkedett. Az előző évekkel szemben, mikor főkép tatarozási és átalakítási munkák foglal- koztatták az építőipart, a súlypont áttolódott az új építkezésekre.”16

Ebben az időben az óbudai ’felső gyárban’ műkö- dött a bánya, a kerámiaüzem, a présház, és a VII.,

VIII. kemence. A Bécsi út páratlan túloldalán, az ’alsó gyárban’ a III., IV., V., VI. kemencék, a présház,

ahova az út fölött átvezetett pályán érkezett az anyag. 1941. november hó 25-én az óbudai cserépgyár VIII.-as műszárítója ismeretlen okból kigyulladt, és a mintegy 100 m hosszú, és három emelet magas építmény teljesen leégett. Az újjáépített gyáregység 1973. év végéig termelt.

A Nagybátony-Újlaki az államosítás után (1948-tól 1973-ig.)

Az 1948. március 26-án megjelent, 1948. évi XXV. tc. alapján a N-Ú III. Bécsi út 136. sz. alatti ’felső gyárát’, a Bécsi út jobb oldalán elterülő ’alsó gyárát’, és valamennyi más üzemét államosították. Az államosítás után a tégla- és cserépgyárakat különböző fölsőbb szervezeti csoportokba sorolva irányították. Négy óbudai gyár önálló vál- lalat maradt: a Nagybátony-Újlaki Téglagyár (a törzsgyár), a Bohn Testvérek Téglagyár Rt., a Bécsi Úti Téglagyár (Drasche), és a Csillaghegyi Téglagyár (Péterhegy).

1950. október 1-én a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. nevében is megszűnt létezni, és egyidejűleg felvette az „Újlaki Téglagyár” nevet. 1952 június 1-én a szomszédos Bohn-gyárat az Ujlakihoz csatolták, ezután mint annak 2. üzeme működött. 1954 január 1-én az Újlakihoz csatolták a Pest-megyei Solymári és Pilisborosje- női gyárakat.

A gyár hatalmas kiterjedésű ’alsó gyárának’ - a Bécsi út–Vörösvári út közötti - sík területére szükség volt a vá- rosrész fejlődése szempontjából. Ezért az Újlaki Téglagyár ’alsó gyárában’1953. november 1-én leállt a termelés, leálltak a III., IV., V., és VI. sz. kemencék, 1955-ben már a kéményeket döntötték le. A telep Vörösvári úti szélén 1958-ra megépült az orvosi rendelőintézet. A déli területen 1964-re felépült a ’kísérleti lakótelep’, melynek rendeltetése volt a kidolgozott épület-típustervek gyakorlati kipróbálása és bemutatása. A telektömb két főút közötti területén az 1970-es években panelházak sora, iskola, kereskedelmi és más létesítmények épültek.

1963-ban megalakult az É. M. Tégla- és Cserépipari Tröszt, mely 1967-ig irányította a gyárakat. A Tröszt felszá- molása után, - 1968-76 között - a vállalatok a Tégla és Cserépipari Egyesülés keretében működtek.

Újlaki - Nagybátony-Újlaki termékek (1888–1973 között)

Téglák. Az Újlaki Tégla– és Mészégető Rt. tégláit és tetőcserepeit kezdetben a Bécsi út 88-92. sz. alatti telepén, majd a XIX. század végétől az óbudai telepén készítette. Az évtizedek során gyártott sokféle termékből mutatunk be néhányat.

Közönséges téglák. Az Újlaki óbudai telephelyéhez köthető alapjel a mélyítésben domború UTG betűk voltak. Ezek a téglák sablonba préselve készültek többféle kiegészítő jel kíséretében, pl. jobb vagy bal oldalán domború vagy mélyített római számokkal (47-50. kép). A nyerstégla udvaron történt szárítását jelzi a véletlenszerű kutya- lábnyom (51. kép). A Nagybátonyi Kőszénbányával való egyesülés után készültek a sorszámokkal kiegészített NT jelű téglák (52-53. kép).

Az I. világháború után a kis és nagyméretű tégla együtt is jelen volt a piacon. 1931-ben a N-Ú termékei a nagyméretű és kisméretű tömör tégla, nagym. és kism. pillértégla, párkánytégla, iker tömörtégla, kism. sejt-tégla és iker-sejttégla, válaszfallapok, födémtéglák, kábeltéglák. A rövidéletű kísérleti típusok egy-egy fajtája a régi épületek bontása során kerül elő. Ilyen az a nagyméretű, (272+35×167×134mm) közfalakhoz szánt 14 lyukú tégla, melynek végei hosszanti horonnyal és bordával illeszkednek egymásba (54. kép).

A Nagybátony-Újlaki cég új vállalati védjelet készített, mely az N és U betűknek körbe foglalt, érdekes grafikai megfogalmazása (10. ábra).

 10 ábra: „A Nagybátony-Újlaki védjele.”

Az 1930-as évek elején a gyárak különböző alakú és méretű lyukakkal kialakított ikersejttéglákat készítettek. Az eltérő lyukak könnyen megkü- lönböztethetővé tették az egyes gyárak termékeit (11. ábra).

A N-Ú cég négyzetes lyukakkal alakította ki tégláit, melyeken különbö- ző jelzések is szerepeltek (55. kép).

Az Újlakinak, majd N-Ú-nak jelentős termékcsoportját képezte a föld- alatti vezetékek takarására szolgáló ’kábeltéglák’ csoportja. Ezeket nagy

méretválasztékban, különféle jelekkel készítették (56-57. kép).

Tetőcserepek. Már az 1896. évi közgyűlés során egy részvényes szóvá tette, „hogy a társulat a cseréptéglák termelését fokozott mértékben űzze, mert a főváros cseréptégla szükségletét ez idő szerint csaknem kizárólag a vi- dék látja el, a vidéken termelt árúval úgy minőség, mint az ár tekintetében könnyű lesz a versenyt megállni.” Mivel az óbudai agyag a cserépgyártásra kiválóan alkalmas, az Újlakinak a tégla és más termékek mellett fő termékcso- portja volt a tetőcserép. A század első éveiben „gyárunkat a hódfarkú cserepek mellett a hornyolt cserepek gyártására is berendeztük s e célból gépeknek, szárítókereteknek és sí- neknek beszerzésére (…) komoly összeget fordítottunk.”17 A Bécsi út mellett az óbudai ’felső gyárban’ a Perényi útig kiterjesztett területen a VII. és VIII. kemence, a Péter-he- gyen „Tetőcserépgyár II. telep” volt a cserépgyártás helye.

 11 ábra: Kőszénbánya ’s Téglagyár Társulat Pesten, Bohn Téglagyár, Nagybátony-Újlaki és a Salgótarjáni Kőszénbá- nya Rt. ikersejttéglája

Az Újlaki az idők során mindhárom alapvető cserépfajtát gyártotta. Az Újlaki alul ívelt véggel készítette „ötvonalas” hódfarkú cserepét (58. kép).

Az ’emeltszélű’ hornyolt szalagcserepet - a századelejei,

mélyített felületekkel kialakított cserép után – az 1930-as években kezdték gyártani. Ezt a formát sok gyár készí- tette. A különböző gyárakban készült hornyolt és hódfarkú szalagcserepek nem minden esetben nyertek a belső oldalukon gyári jelzést, de a megkülönböztetést a külső és belső felületeken végigfutó különböző vonalcsoportok segítették. Ugyanaz az „UJLAKI TÉGLA BUDAPESTô salagfelirat látható a hódfarkú és az emletszélű cserepeken is.

Az „Ujlaki Tégla Budapest” jelzésű cserepeken a külső oldalon, a kiemelt szélek mellett keskeny hornyokat alakítottak ki. A Nagybátonyi-Újlaki egyesülése után ugyanez a forma készült „ÚJLAKI TÉGLA Bp /kerek N-Ú jel/” jelzéssel is (59–62. kép). Préselt cserepek formájának kialakításánál az Újlaki a bécsi eredetű ’Wienerberger- patent’-et vette alapul (63. kép). Az „UJLAKI TÉGLA és MÉSZÉGETŐ RT. / BUDAPEST” „14 EGY MÉTERRE. 36 cm LÉCEZÉS” már a cserép ’magyar-nyelvű’ változata. Az erős domborzatú préselt cserép egymásba illeszkedő külső és belső részformái jó védelmet nyújtottak a csapadék ellen (64-66. kép).

 ----------