Az Ipoly mente falvaihoz hasonlóan az újkőkortól kezdve folyama- tosan lakott terület volt. Az írott forrásokban a Hont megyei falu nemesek nevében tűnik fel: 1353-ban Barát-i Balázs fia Lőrinc, 1354-ben ugyanő és Barát-i István szerepel királyi emberként.1Bernece első írásos nyomait egy 1285-ben keltezett oklevélben találták meg, melyben a „Hunt nemzetségbeli Demeter drégelyi várának tartozé- kaként” tüntetik fel.2A későbbi századokban nagyrészt az Esztergomi Érsekség, illetve az Esztergomi Káptalan a két falu földesura. A török hódoltság idején a nógrádi szandzsákhoz, majd az utána következő időszakban újra az esztergomi érsekséghez tartozott mindkét település.3

A falu szegényebb rétegeinek régi építészeti stílusára a palóc építkezési forma volt a jellemző. A főépület ré- szei: szoba, pitvar, konyha, kamra, melyet kiegészíthettek gazdasági épületrésszel. A korábbi fa-, majd a fonott sövényfalas építkezést, később a vályog- és kőfalazatot a XIX. század második felében a téglaépítészet váltotta fel, elsősorban a polgárság körében. Korábbi évszázadokban ugyanis a téglaégetés egyházi, illetve nemesi privilégium volt mindenhol az országban, így értelemszerűen főképpen ők használtak téglát az építkezéseiken. Bernecén és Barátiban sem volt ez másként.

A mai település nagyobb építészeti emlékei a Templom-hegyen álló római katolikus templom, az iskola udva- rán található Huszár kastély, illetve a Szokolyi út végén épült Szokolyi kastély.

 1. ábra: Nagyboldogasszony katolikus templom Bernecebarátiban

 Római katolikus templom téglái

A Nagyboldogasszony római katolikus templomot (1. ábra) a fellelhető adatok szerint a XII–XIII. században emelték, majd a XVIII. és XIX. században több ízben is átépítet- ték.4Az épület 2007. és 2009. évi felújításakor AEDD, bDD és SAD betűkkel jelzett téglákat találtunk, amely téglák az utóbbi, nagyobb léptékű átalakítások emlékei. A szentélyrészhez utó- lagosan épített támpillérek eltávolításakor került elő vegyesen az első két fajta tégla. Ugyanilyeneket lehetett látni a toronyhoz délről épült félnyeregtetős toldaléknak (lépcsőfeljárónak) a fel- újítás során - valószínűleg a statikai vizsgálatok miatt – meg- bontott részein is. A téglák színe és mérete is azonos. Jelölésük a latin nyelvben használatos módon domború összevont AE és DD (1. kép), illetve domború bDD (2. kép) betűkkel történt. A bélyeg az esztergomi érsekség drégelyi uradalmához való tarto- zásra utalva ArchiEpiscopus Dominium Drégelyensis és Bernece Dominium Drégelyensis latin megnevezés rövidítése lehet. A tükrösen íródott domború SAD (3. kép) betűkkel jelölt nagyméretű tégla az oldalkápolna felépítésekor befalazott ablakokból került elő. Egy, az érsekségnek készült, 1754-es beszámoló már említi a „nemrég felépített Szent Rókus kápolnát”, amit a templom déli oldalához toldot- tak hozzá.5Ebből következően a tégla gyártásának ideje eléggé pontosan behatárolható. Az építkezés folyamán az oldalkápolna tetőszerkezete belelóg a hajó két ablakába, amit eddig a szintig befalaztak. A kápolna tetőszerkeze- tének 2009. évi felújításakor visszabontották a befalazott ablakrészeket az új tetőszintig. Ugyanilyen téglák kerültek elő a kemencei úgynevezett „Cukorház” romjainak maradványaiból is. A környéken ez idő tájt is nagyobb földbirtokai voltak az esztergomi érsekségnek, ezért a felirat jelentése latinul esetleg Archi-Dioecesis Strigoniensis (Esztergomi Főegyházmegye?) kifejezést jelentheti. Az AEDD és bDD jelű téglák valószínűleg egykorúak, talán a XIX. század második felében készülhettek. A SAD jelzéssel ellátott darab valamivel idősebb lehet, a fenti adatot fi gyelembe véve az 1750-es évek első felében készült.6 A téglákat az esztergomi érsekség valamelyik téglaégetőjében gyárthatták, pontos helyét nem ismerjük.

Huszár kastély téglái

A baráthi Huszár család kastélyát a XVIII. században építet- ték barokk stílusban (2. ábra).

2 ábra: A Huszár kastély napjainkban

Az épület Huszár Ida házasságá- val az Okolicsányi család tulajdonába került.7 Az egyemeletes műemlék jellegű épület téglalap alaprajzú. Földszinti részén 3 nyílásos tornác áll, melyet támpillér támaszt. Az épület végéhez szárnyrész kapcsolódik.8 Az épület környezetében talált téglák nagy része jelöletlen nagyméretű, de találtunk olyan ovális mé- lyítésest is, melyben egyéb jelölés nem volt (4. kép). A jelzettek közül ismertek a jelen kötet „Ipolyság téglagyárosai a XIX-XX. században” című fejezetében is taglalt EM (Engelhardt Mihály), WSF (Winter Sándor és Fiai) és H (Holczer) monogramosak, ismeretlen viszont a ZG feliratú darab (5. kép).

Szokolyi kastély téglái

A Szokolyi kastélyt (3. ábra) a XIX. század végén építette Schönn Alajos, királyi főmérnök, 1848/49-es honvéd főhadnagy, a Ferencz József Rend lovagja.

3 ábra: A Szokolyi kastély egykor és ma

Az épület főhomlokzata három részre tagolódik. A középső rész felett háromszögű oromzat húzódik. Nyílásai félköríves záródásúak. A XV. Kerületi Önkormányzatnak köszönhetően az épület külseje eredeti állapothoz hasonló. Jelenleg gyermeküdülő működik a falai között. A kastély melléképü- leteinek elbontásakor találták a DD, GE és GBR+korona jelzésű töredék téglákat (6- 8. kép). Ebben a kastélyban lakott eleinte a nevelőszüleinél, majd birtokosként 1897 és 1932 között Szokolyi Alajos, aki az első újkori olimpi- án, 1896-ban a 100 m-es síkfutásban az 1-es rajtszámot viselte és harmadik helyezést ért el.9

Szokolyi Alajos 1900. november 27-én házasságot kötött a Monarchia egyik legismertebb családjának lányával, gróf Berchtold Charlotte-al.10 Azért érdekes fejezetünkben ez a név, mert a család által gyártott téglákat Bernece- barátiban és a környék több településén is megtaláltuk (Kemence, Drégelypalánk, Dejtár, Nagyoroszi, Borsosbe- rény). Charlotte édesapja, gróf Berchtold Richárd (1837-1906) az 1800-as évek közepétől Nagyoroszi földesura volt. Bánffy Erzsébettel 1862. január 23-án kötött házasságából két gyermekük született, Miklós (1862-1911) és a fent említett Charlotte (1864-1939). A Stahrembergek által épített nagyoroszi kastélyt Berchtold Richárd 1856- ban átalakíttatta, fia, Miklós pedig 1879-ben kibővíttette.11 Az építkezésekhez Nagyorosziban saját téglaégetőjük- ben gyártották a téglát. Téglajele mindhármuknak volt, gróf Berchtold Richárdnak mélyített, különböző formájú GBR betűkkel és grófi koronával, vagy anélkül (8-12. kép).

A téglavető sablonja a 4. ábrán látható. Gróf Berchtold Miklós mélyített GBM betűkkel és grófi koronával (13.kép), gróf Berchtold Charlotte pedig ugyancsak mélyített GBC be- tűkkel és grófi koronával jelzett téglabélyeget használt (14. kép).

4 ábra: Gr. Berchtold Richárd téglavető sablonja

Téglák a település egyéb építményeiből

A községben több helyen találni mélyített ovális keretben mé- lyített PJ (15. kép) és mélyített téglalap keretben mélyített DL be- tűkkel ellátott téglákat (16. kép). Az előző Polmülner Jenő (5. ábra) kemencei, az utóbbi Darányi László perőcsényi téglaégetőjéből származik.

5. ábra: Polmülner Jenő portréja

A második katonai felmérés térképe (6. ábra) szerint már 1842-

ben volt Kemencén egy téglavető, azonban a tulajdonosa kilétét nem ismerjük.

Polmülner Jenő (1889–1932) Kemencén élt, a mostani Dózsa György utca 24. szám alatt állt házuk és üzletük. A településtől délre, az erdészházzal szemben, a depo felé ma is látható egy részben feltöltött nagy gödör. A Polmülner család leszármazottja szerint ott volt Polmülner Jenő téglaégetője és agyaggödre. Bizonyosnak látszik, hogy az 1842-es térképen szereplő téglaégető helyén létesítette az üzemét Polmülner Jenő. Hogy mikor pusztult el a téglaégető, arra nézve nincs adatunk.12

6. ábra: Kemence a második katonai felmérés térképén

Darányi László Perőcsény község határában az 1930-as évek második felében működtetett egy kis téglavetőt. A helyet, ahol a téglaégetés folyt, ma is Téglásnak nevezik. A községhatárnak ez a része a falu központjától kb. 3 km-re Ny-DNy-i irányban, a Nyáras elnevezésű (valójában fenyves) erdőterület mellett helyezkedik el. Darányi László 1914-ben született, Darányi András és Bukri Ráchel gyermeke- ként. Kőműves mester lévén, az általa gyártott téglát o maga (is) felhasználta az építési vállalkozásaiban. A Felvidék visszacsatolása után egy zalabai lányt vett feleségül. A háború után Darányi László kivándorolt Kanadába és további életét ott élte. Fia, aki szintén László, Párkányban él és mozdonyvezetőként dolgozott aktív idejében.13

Egy 2009-es bontásból került elő mélyített keretben domború RG betűkkel ellátott nagyméretű tégla (17. kép).

Ez a közeli Párkány téglagyárosának, Renner Gáspárnak a szignója. Üzeme a XX. század elején működött.14

A faluban sok helyen találtuk meg a szobi Luczenbacher család téglagyárában készült téglákat (18–21. kép).

A XVII. század második felében telepedett le Szobon a Luczenbacher család, melynek tagjai Németalföldről (Belgiumból) érkeztek hazánkba. Kezdetben halászattal foglalkoztak, majd hozzáfogtak a bor-, később pedig a fakereskedelmi vállalkozás kiépítéséhez. A kis üzleti eredmények után sikerült jelentős mennyiségű fűrészárut szállítaniuk a hatalmas felvevőpiaccal rendelkező fővárosba, majd pedig bekerültek a hadiszállítók közé is. Ekkor már a jó üzleti érzékkel rendelkező Luczenbacher Pál volt a vállalkozások irányítója. Tevékenysége hasznos volt a község számára is, mivel munkalehetőséget biztosított a lakosoknak. Szob felvirágzása a XIX. század második felétől kezdődött meg, ekkor nyitottak kőbányát a Csák-hegyen, majd a hatvanas években megkezdték a tégla- gyártást is.15 Téglajelük mélyített ívelt sarku négyszögben domború LP betűk, álló és fekvő formátumban (18–19. kép), valamint mélyített téglalap keretben domború SZOB felirat (20. kép) volt.

1860-ban gőzhajózási engedélyt kértek és évtizedekig vettek részt személy- és áruszállításban. Hajózási vállala- tuk 1871-ben a legnagyobbak közé tartozott. A felsorolt üzemeikben a településről több mint ötszáz fő dolgozott. A család nevéhez fűződik három iskola felépítése Szobon, de másutt is segítettek közérdekű létesítmények meg- valósításában.

Számos helyen találtunk a Drégelypalánki Téglagyár termékéből. Sajnos, az üzem működéséről szinte semmit nem tudunk. Egy Drégelypalánkról szóló könyvben a következő utalást találtuk: „Az uradalom lakó- és gazda- sági épületei megépítéséhez téglára, cserépre volt szükség: 1849-ben téglavető működött Drégelypalánkon”.16 Egy, az 1930-as évek első felében készült turistatérképen is jelzik a gyárat. Téglajeleik mélyített D.R.P. (21. kép), mélyített téglalap keretben domború DP (22. kép) és mélyített ovális keretben DRÉGELYI TÉGLA felirat kisméretű (23. kép) és nagyméretű (24. kép) változatban.

Néhány ismeretlen feloldású téglát is találtunk még a községben: Ovális mélyítésben mélyített VI jelzésű kis- méretű tégla, gyártása a XX. század első felére tehető (25. kép).

KM és L betűkkel jelzett nagyméretű téglák, kör alakú mélyítésben domború és ugyancsak kör alakú mélyítés- ben mélyített betűkkel. Gyártásuk ideje a XX. század eleje, gyártójuk ismeretlen. (26. és 27. kép)

Domború IS (vagy SI) jelekkel ellátott nagyméretű téglák három fajtáját találtuk meg, gyártójuk, készítésük ideje ismeretlen (28–30. kép).

----------