Szerző: Herczig Béla dr.

Vázlatos birtoktörténet

Január 2.-án volt 213 éve, hogy elhunyt karancsberényi Berényi Erzsébet, Zichy Miklós gróf felesége.

A házaspár az esküvő (1737) után kezdetben Óbudán élt. 1745-ben a férje a testvérével, Zichy Ferenc győri püs- pökkel közösen örökölte meg a szőnyi uradalmat. Ekkor már folytak a kamara megbízásából a Tatától a Dunáig húzódó mocsárvilág lecsapolásának az előkészületei. Ez érintette a báró Neffzer Jakab által a Zichyektől zálogba vett birtok keleti részeit (Almáspuszta, ’Füzektő’ = Füzitő) is, aminek következtében értékes szántóterületeket nyertek. Valószínűleg ezért is döntöttek úgy 1747-ben, hogy visszavásárolják a zálogbirtokot, majd 1748-ban– Berényi Erzsébet kölcsönéből- megváltották Zichy Ferenc püspök részét is. Ezzel a kölcsönnel Berényi Erzsébet zálogjogot szerzett a birtokra. 1758-ban Zichy Miklós nagyon fiatalon elhunyt. Az özvegy a Zichy család és a Kamara ellenében is meg tudta tartani (a zálogjoga alapján) a birtokait, majd megegyezve gróf Grassalkovich Antallal (Kamara), készpénz és évjáradék fejében lemondott az óbudai uradalomról. Néhány év elteltével, 1770 körül, Szőnyben, valószínűleg a régebbi kúria helyén, új kastélyt épített.1 Odaköltöz- ve közvetlenül is kézbe vette az uradalom irányítását. Közel 40 évvel túlélve a férjét, 1796-ban követte őt. Berényi Erzsébet korának – nem túlzás – az egyik legnagyobb női egyénisége volt. Férje korai halála után nagy elszántsággal, hozzáértéssel, következetes és kemény munkával elérte azt, hogy a szőnyi uradalom felvirágoztató- jaként emlékezhetünk rá. Kastélyt, gazdasági épületeket, magtárat, pajtákat, sörfőző üzemet, iskolát, templomot, plébániát épített, kertészetet, szőlészetet alapított, fellendítette a juhászatot. A természeti csapások (dunai árvíz, földrengés) utáni újjáépítésre nagy összegeket fordított. Pártolta a művészeteket, a földrengés emlékére köztéri szobrot emelt.

(A vázlatos összeállítás Klujber László: Szőny múltjából – KEM Honismereti füzet, Tatabánya, 1994; Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon – Fo-Rom Invest, Budapest, 2003; Szénássy Zoltán: Neszmélyi krónika – KT Kiadó, Révkomárom, 1998 és Gál Éva: Az Óbudai Uradalom a Zichyek földesurasága alatt – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 munkái alapján készült)

Gondolatok a téglabélyegekről

A nagyszabású építkezéseihez a Zichy házaspár az uradalomban téglavetőt üzemeltetett, azonban annak helyéről nincs pontos információnk. Az első katonai felmérés térképén nem szerepel téglavető ábrázolás, pedig a kor szokásának megfelelően szinte minden uradalomban folyt téglaégetés, így nyilvánvalóan Szőnyben is volt. Ezt bizonyítják a templom, a magtár és a plébánia szomszédságából előkerült téglabélyegek: NZ = Nicolaus Zichy, GZM = Gróf Zichy Miklós, CNZ 1757 = Comes Nicolaus Zichy 1757, és egy, a Zichy Miklós halálát követő évben készült 1759 jelű darab. A korábbi vélekedés szerint Zichy – téglának gondolt, és az előzőekkel együtt előforduló domború N (Nicolaus?) betűs tégla értelmezése az újabb adatok ismeretében nem biztos, hogy helyes. Klujber László a fenti munkájában ugyanis ezt írja: „..1763-ban a komáromi földrengésben ….összedőlt egy templom, amelyet 1748-ban épített a zálogbirtokos” – azaz báró Neffzer. Ugyan az évszámok körül némi zavar fennáll, mert hiszen a zálogbirtokosság 1748-ban megszűnt, mégis hihető, hogy a templomépítés korábban, még Neffzer báró fennhatósága alatt kezdődött. Tehát a teljesen szimmetrikus, a tégla felületének pontosan a középen levő N betűs darabok 1747-ig esetleg neki tulajdoníthatók, és az uradalmi téglaégetőben készülhettek. 1748-tól viszont, Neffzer báró távozása után a fából készült meglévő téglavető sablonok aljára a középen levő N betű mellé Z betűt is véstek, így ezek az ’átírt’ téglák bélyegei aszimmetrikusakká váltak, és a jelentésük is Nicolaus Zichyre változhatott.

A második katonai felmérés Anton Schön von Monte-Cerro őrnagy által 1840–ben készített XXVIII-6-48 térkép szelvényén Puszta -Almás közelében ábrázolnak egy téglagyárat (ZO =Ziegelofen), továbbá Újszőny térségében, az Igmándi erődtől északra, többé- kevésbé a Rüdiger tó helyén is egy másikat (XXVII-6-48). Ez utóbbi a közelsége folytán az erődépítéssel hozható kapcsolatba. Mindkét téglaégető az egykori „Eisenbahn zum Festungs Steinbruch” a Köpite hegyi kőfejtő és az Igmádi erőd közötti „Pferde Eisenbahn” vonal közelében volt. Természetesen Berényi Erzsébet idejében ez a lóvasút még nem létezett, de meglehet, hogy a két 1840-ben ábrázolt téglagyár valamelyike a majd 100 évvel korábbi uradalmi téglavető helyén létesült (1-2. ábra).

1.ábra: A 2. Katonai felmérés (1840) térképszelvénye a Puszta
Almástól É- ra levő téglagyárról (ZO); az egyik lehetséges hely-
színe a korábbi uradalmi téglaégetőnek.

2. ábra: A másik potenciális helyszín, az Igmándi erődtől É- ra
fekvő agyaglelőhely (ZO = Ziegelofen, 1840)

 Folytatva a téglabélyegek ismertetését, Zichy Miklós halála után, 1760-tól kezdődően megjelentek a VCEB (ill. VECB) + évszám jelzetű téglák. Ebből a bélyeg típusból 1789-ig nem kevesebb, mint 12 különböző évszámos szőnyi és egy budapesti előfordulási adatunk van. Korábban Horler Ferenc említ a budai várból egy VECB 1777 jelű téglát, amelynek a következő magyarázatát adja: „Feltehetően: Venditum Ecclesiae Budensis, eladva a budai egyháznak”. Figyelemmel a gyakorisági adatokra, ezzel szemben az a véleményünk (Szalontai Árpád és Herczig Béla), hogy ez a betűkombináció Vidua Contessa Elisabetha Berényi, azaz özvegy gróf Berényi Erzsébet nevének a rövidítése. Arra nézve, miként is kerülhetett Budára a VECB - s tégla, Némethy Lajost idézve (Nagyboldogas- szonyról elnevezett Budavári Főtemplom története, Esztergom, 1876) ugyancsak Klujber László ad magyarázatot: „A budavári koronázó templomot restaurálni kellett….Berényi Erzsébet ezer forintot ajánlott fel….A munkák lebo- nyolításába a saját szakembergárdáját is bekapcsolta, ezzel is segítve az építkezést”. Mindehhez hozzátesszük azt a tényt is, hogy az Úri utca 48–52 alatti palotáját élete végéig megtartotta, és az ottani kisebb- nagyobb javításokat is valószínűleg a szőnyi uradalom mesteremberei végezték el. Az óbudai uradalom 1758-66 között volt Berényi Erzsébeté. 1766 január 1.-én az uradalom, benne a téglaégető is, a Kamara tulajdonába került. Ez a téglavető nem tartozott közvetlenül az uradalom körébe, hanem azt az 1766. január 1.-i eladásáig bérleti rendszerben üzemeltették. „A Georg Bindtner pesti téglagyártó mesterrel /az 1737. évre/ kötött szerződés szerint az uraság a kemencét teljes berendezésével együtt a saját költségén készíttette, s Bindtner minden ezer tégla vagy tetőcserép kiégetéséért 2 forintot kapott.” A bérlő által készített téglákon a mindenkori tulajdonos monogramja szerepelt. A téglavető alapításakor GSB (Gräfin Susanna Berchenyi), majd a fia, Zichy Miklós (CNZ: Comes Nicolaus Zichy), végül az özvegye Berényi Erzsébet (CEB, Comitissa Elisabetha Berényi) szignója került a téglákra.7 A VECB 1777 jelű tégla nem készülhetett Óbudán, hiszen akkor a téglavető már nem volt Berényi Erzsébet kezén. Fentiek szerint nem alaptalan a feltételezésünk, miszerint a VECB/VCEB téglák Szőnyben készültek és Berényi Erzsébet nevét rejtik.

Valamennyi bemutatott tégla a szőnyi templom és kastély néhány száz méteres körzetéből, elbontott lakóépületekből és udvari téglakupacokból való. (fotó: Halász Imre és Herczig Béla)

--------

1. Virág Zsolt (2003), i.m.

2. Klujber László (1994), i.m.

3. Horler Ferenc (1969): Téglabélyegek és téglaméretek, történeti áttekintés - OMF Budapest, kézirat

4. Herczig Béla (2007):A csúzi bélyeges tégla kiállítás – In memoriam dr Szénássy Árpád – Nec Arte Kft, Révkomárom, p.6-10

5. Nagyboldogasszonyról elnevezett Budavári Főtemplom története, Esztergom, 1876

6. Klujber László, i.m.

7. Kádár József (2010): Óbuda téglagyárai, kézirat