A II. katonai felmérés térképén (1806–1869) Uzsa pusztától 1-2 km-re lévő majorban néhány épület mellett „Z.S.” jelzéssel egy téglavetőt tüntettek fel (1.ábra).

1. ábra Téglavető a 2. katonai felmérés térképen, Uzsán (1806-1869)

Itt készülhettek a GE, GEU és GEU + évszám (Gróf Ester- házy Uradalom) bélyegű téglák az 1800-as évek elején (7-11. kép).

A domború GEP (Gróf Esterházy Pál) + aktuális évszám feliratos darabok 1864-től jelentek meg Tapolca környékén. Az előfordulási adatokból jelenleg az látszik, hogy ezt a típust 1875-ig készíthették itt (12-17. kép). Valószínűsíthető, hogy Pápáról hozott (vagy pápai mintára készített) sablonokat használtak a gyártás során, hiszen teljes mértékben azonos az uzsai téglabélyeg a Pápán gyártottakéval. Ezek a sablonok az 1878-tól bevezetett modernizáció után is tovább éltek, az akkori mélyített jellel gyártott téglákon megtalálhatók a domború betűk nyomai is. A gyártás első éveiben a régi vetőládákat használták továbbra is, oly módon, hogy azok fenék részére erősítették rá az új betűket. Ilyen „kettős jelzetű” téglákat az 1878 és 1881 közötti évekből találtunk (v.ö.: 18-23. képek). Ebben az időben a gyártás éve feltűntetése mellett a GE (Gróf Esterházy) jelölést alkalmazták (18–24. kép). 1886-tól jelentek meg a GEP + évszám (Gróf Esterházy Pál) jelölésű darabok (15–49. kép). Az új stílusú karakteres GE és GEP + évszámos téglabélyegek gyártása az elvégzett műszaki fejlesztés egyik következménye volt. Ezt a fejlesztés bizonyítja a III. katonai felmérés térképe is, amelyen a régi téglavető (Z.S) mellett már egy téglagyárat (Z.O.) is feltüntettek (2. ábra).

2. ábra az uzsai két téglaégető (1867-1887)

Ezt a fajta, a lesencei térségre oly jellemző Esterházy téglát 1912-ig gyártották. A háborút követően változtattak a tégla szabványméretén és a bélyegképén is. A téglákon megmaradt a GEP monogram, de már az aktuális évszám kiegészítéssel nem látták el. A rendelkezésre álló technikákat felvonultatva a monogramos darabok készültek domború, mélyített és mélyítésben domború kivitelben is (50–58. kép). Helybeliek elmondásai szerint a húszas években megszűnt a termelés, 1950-ben pedig a bazaltbánya megnyitásával eltűntek az uzsai téglavető nyomai is. A tapolcai téglagyártás egy további helyszíneként a várostól pár kilométerre fekvő Szent György-hegy lábánál létesített, úgynevezett „TÉGLAHÁZ” szolgált. Az 1858-as birtokfelmérés a város határában lévő épületek közt említi a téglaházat, mely az Ürgeluki csárda felöl volt megközelíthető (3. ábra).

3. ábra: Tapolca Városi és Gulácsi téglagyár a Szent György-hegy lábánál 1867–1887

A város tulajdonában lévő téglaházban domború illetve mélyített TV jelzéssel ellátott téglák készültek. A TV betűk, Tapolca Várost jelölték (59–61. kép). Ugyanezekkel a betűkkel ellátott határkövek kerültek elő az 1850-es évekből. 1857-ben változás állt be a tapolcai téglák jelölésében: az addigi TV monogram kiegészült egy 1857-es évszámmal (62. kép).

Mai ismereteink alapján ez a legkorábbi, évszámmal is jelölt mélyített technikával készített tégla hazánkban.

1860-as évektől kezdődően a város bérbe adta téglaégetőjét. 1868. júliusi Városi Jegyzőkönyv tanulsága szerint a legtöbbet ígérő Vadona Ferentz „három egymás után követő évekre megkapta a Téglaház bér- leti jogát”. Szintén a Városi Jegyzőkönyv alapján, 1873-ban Herman Lipót mint régi bérlő, előnyös feltételeket ajánlva, további évekre bérelheti a házat.

Később, az 1880-as évek elején, 1881–86 között a gyárat SI monogramot viselő bérlő? használhatta. A helyszini bejárás alkalmával a gyár maradványai közt több darab SI jelű téglatörmeléket is találtunk. Helyiek elmondása alapján Simon Istvánt jelentheti a szignó, erre azonban írásos utalást mindez ideig nem találtunk (63–70. kép) Az 1880-as évek végére a Téglaház állaga leromlott, javítása, felújítása szükségessé vált.

A Tapolcai Lapok című újságban 1893-ban árverési hirdetmény jelent meg, amelyben tudtára adták az érdeklődőknek, hogy a „Mészégető és téglakemencze”... „1894.évi január hó első napjától egymásután következő 3 évre a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe ki fog adatni.... A kikiáltási ár 550 frtban állapíttatott meg”(4. ábra).

4. ábra: Hirdetés 1893-ból

A századforduló idején nagyszabású építkezések kezdődtek Tapolcán. Ennek a virágzó időszak építkezéseinek tégla és cserép igényének kielégítéséhez, többek közt Pressing Gábor nevét lehet kötni. Téglagyáros tevékenységét igazolják a kézjegyével ellátott számlák (5. ábra), újságokban megjelent hirdetései és a szép kivitelezésű mélyített PG monogramos téglái (71–73. kép). Tapolcán és közvetlen környékén gyakran fellelhető az SP és annak + illetve – jelekkel kiegészített változata. Egy 1905-ös építkezési költségvetésen „Szabó és Pressing” vezetéknév párosítás mellet „Téglagyár” megnevezést olvashatunk (6. ábra).

5. ábra: Pressing Gábor nyugtája

6. ábra Szabó és Pressing téglagyár könyvelési tétele

Jelenleg ez az egyetlen ismert írásos igazolás, ami az S+P monogramra magyarázatot adhat (74–78. kép).

Tapolcán a századforduló idején beinduló nagyszabású építkezések cserép és tégla igényét valószínűleg nem tudta kielégíteni a Téglaház. Keszler Aladár építkezési vállalkozó cégiratai közt számos kapcsolatot fedezhetünk fel más városok nagykapacitású téglagyáraival. Így például 1895. januárjában a Drasche féle téglagyártól (7. ábra) és 1909-ben a Sárvári Uradalmi Téglagyártól cserép megrendelésekre találhatunk utalást.

7. ábra: Bejegyzés Drasche számlákról (Keszler cégiratok, Nyírő Zsolt gyűjteménye)

A sárvári megrendelések mértékére utal a gyár kérése, miszerint „ha a vasút nem bocsájt 10 tonnás kocsit rendelkezésükre, kihasználhatjuk-e a 15 tonnásat is”(8. ábra).

8. ábra az Uradami Gőztéglagyár Sárvár levele (Keszler cégiratok, Nyírő Zsolt gyűjteménye)

A Tapolcai Lapok 1917. augusztusi számában Pressing Gábor téglagyáros tevékenységére találunk információt, amely szerint 1918. évre az addigi feltételekkel a szerződését meghosszabbítják.

Tapolcán a századforduló körül folyó építkezésekhez köthető név a Hochstädter testvérek neve is. Nekik tulajdonítjuk a számos főutcai és alsó városrészbeli házból előkerült HT, HI és különféle kiegészítő jelekkel ellátott téglákat (79–80. kép).

 Napjainkban a téglagyár nyomai még fellelhetők, számtalan TV 1857 (Tapolca Város), PG (Pessing Gábor), SI (ismeretlen) és HT (Hochstädter Testvérek) tégla vegyes töredéke borítja az egykori területét (9. ábra).

9. ábra a tapolcai téglagyár maradványai 2010-ben (Németh F. felvétele)

 Gulácsi téglagyár

Az 1891-ben megjelent Jekelfalussy jegyzékben a Hochstädter testvérek nevével Tapolcánál, míg külön a fivérek egyikével, Lipóttal pedig Gulácsnál (ma Nemesgulács) találkozhatunk.

Megtalálva a gyár egykori helyszínét, a bejáráson nyilvánvalóan kiderült, hogy a nagy kiterjedésű félköríves agyagfallal szemben történhetett a tégla vetése, szárítása, két oldalt pedig az égetés. Az égetések pontos helyét téglatörmelék, és összeégett tégla maradványok jelzik. A téglavető bejáratánál egy „Téglaház” állt, ami valószínűleg az ott dolgozóknak adhatott menedéket, illetve a vetőhöz való bejáratot is képezte, hiszen a ház előtt vezetett el a szekérút. Itt történhetett a rakott szekerek ellenőrzése az elszámolás és az esetleges fizetés is. Az ott látottakról vázlatot készítettünk (10. ábra).

10. ábra vázlatrajz a gulácsi téglagyár helyéről (vázlat: Nyírő Zs.)

A faluban idős embereket kérdezgetve azt az információt kaptuk, hogy a téglagyár utolsó tulajdonosa Benczik István volt. Az utolsó égetések valószínűsíthetően a BI, IBI (Benczik István) és GT (Gulácsi Téglagyár) jelzésű téglák lehettek, amiknek töredékei a helyszínen megtalálhatók (87–90. kép).

--------

1. Az uzsai fejezet Herczig Béla: Esterházy téglabélyegek c. kéziratos összeállítása alapján készült

2. Szűcs István gyűjtése, köszönet az adat átengedéséért

3. Tóth József (1993): Tapolca hagyományos utca és dűlőneveinek története - Tapolcai Füzetek p.90

4. Wass Albert Könyvtár és Múzeum, Tapolca, kőtár

5. Tapolca Város Tanácsülési Jegyzőkönyvei I.kötet 1852-1872; Wass Albert Könyvtár és Múzeum, Tapolca, CD tár

6. u.a.

7. Tapolcai Lapok 1917.augusztus 19.

8. Köszönet édesapámnak, Nyírő Györgynek az uzsai gyűjtőmunkában való közreműködéséért.