1948. évtől kezdődően az ország téglagyárai megyei szervezeti egységben dolgoztak, majd több átszervezés és névváltozás után érkeztünk el az 1991-es privatizációhoz. Ettől az időponttól a Pankotai MgTsz tulajdonába került a gyár és kisméretű gépi tégla gyártására szakosodott. A veszteségesen működő üzem 2005 őszén teljesen leállt, eladásra került. Ezután egyszer-egyszer próbálkoztak ugyan tégla és pillértégla gyártással, ám ezek nem voltak életképes vállalkozások. A jelenlegi tulajdonos az egész gyárat le akarta bontani, azonban 2008 januárjában a kemencét valamint a mellette álló iroda és lakás épületet helyi kezdeményezésre műemlékké nyilvánították, így megmenekült a teljes pusztulástól. A többi épületnek sajnos nem volt ilyen szerencséje, a prés, a szárítók, a kisvasút, egy szóval minden egyéb, lebontásra és eladásra került. Így ért dicstelen véget a szerencsésebb korokban Szentes egyik jelképének számító, és számos helybélinek kenyeret adó Zsoldos téglagyár.

 

A kezdetektől az államosításig

A téglagyár történetének sikeres első, közel száz évét nem lehet csak önmagában bemutatni, hiszen a Zsoldos család vállalkozásai egymásra épültek, a téglagyártás is a szerteágazó ipari-gazda- sági tevékenységük kapcsolódó része volt. Az alábbi, vázlatos összeállítás Labádi Lajos (1994): Iskolánk névadója: Zsoldos Ferenc Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző-iskola, Szentes, pp.38., Csíkvári Antal (1938 szerk.): Csongrád vármegye– Személyi Adattár, Nagy Imre (1828 szerk.): Magyar városok monográfiája III. Szentes - Magyar városok monográfiája Kiadó: 307–310. munkái alapján készült. A téglagyár alapítója (1. ábra) ifj. Zsoldos Ferenc (1832-1905), Szentes egyik legrégebbi családjának sarja volt.

 

1. ábra Zsoldos Ferenc portréja

 

(A későbbi félrértéseket elkerülendő, ő használta a nevét így: ifj. Zsoldos Ferenc, megkülönböztetve magát édesapjától. Később fiát és egyben örökösét is Ferenc névre keresztelték). Mesterlegényként több éves nyugat- európai tapasztalatszerző vándorútja után, 1854-ben tért haza Szentesre. Többféle ipari-, kereskedelmi tevékenységbe is belefogott. Fa-, és gabonakereskedés, malomipar, pálinkafőzés mellett 1856-ban kezdett hozzá, – mégpedig hagyományos módon, tábori kemencében – a téglagyártáshoz. A következő évben megpróbálkozott a tetőcserép égetéssel is.

Az 1860-as évek elején Szentes városa fejlődésnek indult, nagy építkezések kezdődtek. Zsoldos Ferenc felismerve ennek lehetőségeit, kérte és kapta meg 1864-ben az engedélyt az állandó tégla és cserépégető kemence építéséhez. Ezzel jövőbe látó elképzelését – miszerint a hagyományos építőanyagokkal szemben a tűzbiztos tégla szerepe előtérbe fog kerülni – válthatta valóra.

A következő évben meg is indul a gyártás. 1873 tavaszán, az időközben kiszélesedő ipari tevékenységét (szélmalmot épített, gőzfűrészgép telepet, gőzmalmot létesített, kályhagyárat, kaszakőgyárat alapított) egy helyre összpontosította, így jött létre a „Zsoldos-féle” ipartelep.

1882-ben épült fel a 36 méter hosszú, 22 méter széles, 14 fűtőkamrából álló Vojaczek rendszerű körkemence (kérvénye a 2. ábrán olvasható), a 30 méter magas kéménnyel.

 

 

2. ábra kérvény a kemence építéséhez

 

Az 1880-az évek végén fia, Ferenc (1865–1912, 3. ábra) hazatelepült nyugat-európai vándor- és tanulmányútjáról majd csatlakozott apja vállalkozásához.

3. ábra Zsoldos Ferenc jun. mellképe

 

 

 

A külföldi tapasztalatokkal és korszerű műszaki ismeretekkel rendelkező gépészmérnök fiú tovább fejlesztette a családi vállalkozást.1888-ban a téglaüzemet gőzerőre állították át, új cserépégető kemencét és téglasajtolót építettek, ahol tömör, idom- és üreges téglát, hornyolt és lapos cserepet gyártottak (4. ábra).

 

4. ábra a Zsoldos téglagyár a korabeli fotón

 

A beruházás a téglagyár hatékonyságának és a piaci versenyben való fennmaradásnak volt a záloga. Ennek az új égetési technikának köszönhetően kb. napi 12 ezer téglát tudtak előállítani kedvezőbb áron, kevesebb selejt keletkezése mellett. Cementárú és mozaiklapokat gyártó üzemet is létre hoztak. Egyidejűleg ellátták a telepet villamos árammal. A termékek szállítására iparvágányt építettek.1891-ben az általa kidolgozott és szabadalmaztatott új technológiával a gyártelepen ártézi kutat fúrtak, amely az akkori időben ritkaság volt. Még ebben az évben új formájú fedélcserepet szabadalmaztattak, melyről az Orosházi Újság is beszámolt: „Az új formájú fedélcserép annyiban tér el az eddigi fedélcseréptől, hogy derékban megvékonyul és félkör alakú végének harántmetszet síkja nem merőleges, hanem menedékes. Előnyei ezen fedélcserépnek, hogy sokkal könnyebbek az eddig használtaknál, így könnyebb fedélszék is elbírja súlyukat, továbbá, hogy eső, hóvizet könnyebben levetik a tetőről és a viharnak jobban ellen állanak”(5. ábra).

5. ábra az Orosházi Lapok 10(47) (értesítés a szabadalomról)

 A gyártelep működésében nagy veszteség volt ifj. Zsoldos Ferenc 1905- ben bekövetkezett halála. Ez után a vállalat vezetése a fiára hárul, akinek sikerült tovább fejleszteni, modernizálni és bővíteni a telepet.

Az ő nevéhez fűződik 1910-ben egy korszerű kenyérgyár létesítése, az öntözéses növény- és gyümölcstermesztés megvalósítása úgy, hogy a növényeket a téglagyár bányagödréből szivattyúzott vízzel öntözték.A malomban és a kenyérgyárban keletkezett „hulladékot” a sertéstenyészetükben és a halastavaikban hasznosították.

A folyamatos fejlesztések mellett a téglagyár termékeivel több kiállításon is sikeresen szerepeltek, példás tevékenységükért több elismerésben részesültek.

- 1872-es kecskeméti kiállításon bronzérmet nyertek az új alakú téglával

- 1873-ban a bécsi Világkiállításon bemutatott cserepeivel elismerő oklevelet kaptak

- 1885-ben a budapesti országos kiállításon a kiállítási nagyérmet kapták99

- 1891-ben a temesvári kiállításon bronzérmet nyertek

- 1891-ben a budapesti agyag-aszfalt és cement-kiállításon elismerő oklevelet kaptak

- 1896-ban az ezredéves országos kiállításon elismerő oklevelet kaptak

- 1896-ban az országos általános kiállításon milléneumi ezüstérmet kaptak

- 1900-ban a párizsi nemzetközi világkiállításon bronzérmet nyertek

- 1907-ben a bécsi kiállításon aranyérmet kaptak

A kiállítási érmek, elismerések jól láthatóak a cég levélpapírján (6. ábra).

6. ábra a téglagyár és a díjak a levélpapír fejlécében

 

Sajnos a fiatal Zsoldos Ferenc nem tudja tudását sokáig kamatoztatni, ugyanis 47 évesen 1912-ben meghalt. Ekkor a telep vezetése feleségére Nagy Vilmára maradt, akinek fia, Zsoldos Géza és sógora, Zsoldos Elek segített az irányításban.

A háború miatt a gyár életében nagy változás történt, bevonult katonának a négy Zsoldos fiú, a szakmunkások zöme és az intéző is. 1917-ben elhunyt Zsoldos Elek is.

A gazdasági környezet arra késztette a családot, hogy az ipartelepet részvénytársasággá alakítsák át. Így jött létre 1918-ban a Zsoldos Gőzmalom, Ipartelep és Kereskedelmi Részvénytársaság (7. ábra).

7. ábra Zsoldos részvény

 

Az Rt-t ügyeit az 5 tagú igazgatóság (özv. Zsoldos Ferencné, Zsoldos Géza, Zsoldos Andor, Zsoldos László és Zsoldos Ferenc), 11 tisztviselő és 8 tagú igazgatósági tanács látta el. Az Rt fő részvényese a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt. A háború után az elődök szellemiségét folytatva fejlődött tovább a vállalkozás. A 20-as években 5 telephelyen 15 féle ipari és kereskedelmi tevékenységet végeztek. Rövidesen az állandó munkások száma meghaladta a 200-at. Termékeik az ország minden részébe, sőt Ausztriába, Cseh-Szlovákiába is eljutottak. A téglagyár kapacitása ekkor évi 6 millió tégla és cserép volt. A család 1927 elején a részvények többségét már visszavásárolta a banktól.

A gazdasági válság az Rt életében is súlyos nehézségeket okozott, de 1930-ig a termelést változatlan kapacitással tudja folytatni. Ekkor azonban kényszerűségből korlátozták a malom működés. 1931-ben meghatározatlan időre leállt a téglagyár és a fűrészüzem is, a tésztagyár munkásainak számát pedig 50%-kal csökkentették.

A 30-as évek második felében már ismét teljes kapacitással működtek. Ekkor az állandó munkások száma több mint 400 fő volt, az idénymunkásokkal együtt meghaladta a 700 főt. Termékeiket, mint korábban, az ország minden részébe, sőt Európa több országába is szállították.

Számokban kifejezett termelésük:

- a téglagyár évi 6 millió téglát és cserepet értékesített.

- a fűrészüzem évi 12000 m3 fát dolgozott fel

- a malomüzeme 24 óránként 400 mázsa búzát őrölt meg

- a kertgazdaságból hetenként 3–4 vagon zöldség került főleg Budapestre

- a sertéstelepen évi 500–600 db sertést hízlaltak

- a gyártelep összes forgalma évi 2000 vagon áru volt

 Egy 1937-ben megjelent naptárban (8. ábra) az alábbi téglagyári termékeket sorolták fel pontos mérettel, beépítési, felhasználási tanácsokkal, és a fuvarozás kiszámíthatósága érdekében a súly megadásával:

8. ábra Zsoldos 1937. naptár, benne tégla- árjegyzék

 

nagy és kisméretű kézi és gépi falitégla nagy- és kisméretű kút- és járdatégla görbe kúttégla

kemencetégla padlásburkoló tégla padozattégla 4 mértben hatsarkos padozattégla üreges téglák (3 féle) szárazon sajtolt dísztéglák

kézzel vert hódfarkú laposcserép szegedi méretű laposcserép géppel vert hódfarkú laposcserép Stadler-féle hornyolt cserép Ujlaki-féle hornyolt cserép

A téglagyár a kezdetekkor a ZS F monogramot domború és mélyítésben domború formában jelenítette meg a téglákon. Később kiírták a teljes nevü- ket, aláhúzva, aláhúzás nélkül, különböző római számokkal kombináltan. Az államosítás után az új vezetés a Szentes feliratot használta.5 (1–21. kép)

Az Rt. 1948-ig, az államosításig működött. Ezzel az eseménnyel zárult le a nagy hírnévre szert tevő vállalat legjelentősebb korszaka. Mára a tulajdonosi akarat ellenére, néhány lelkes városvédő munkájának és jórészt a szerencsének köszönhetően, mint ipartörténeti műemlék várja a célnak megfelelő hasznosítását (9–10. ábra).

 

 

 

9. ábra ZSF (Zsoldos Ferenc) felirat a kéményen

 

 

 

 

 

 

 

 

 10. ábra a gyárkémény koronája

 

 

 

--------

1. CSML (SZL) - Zsoldos dosszié

2. CSML(SZL)- Zsoldos dosszié

3. Kotymán László (Zsoldos Ferenc unokájának férje) urat illeti köszönet a dokumentum átengedéséért

4. Kotymán László (Zsoldos Ferenc unokájának férje) urat illeti köszönet a dokumentum átengedéséért

5. Kátai Ferenc egykori gyári munkás visszaemlékezése; az adatért köszönettel tartozunk