Részletek a falu történetéből

A Káli-medencéhez tartozó község Veszprém Megyében, a Tapolcai kistérségben található. Közelében terül el a híres kőtenger. 

„Szent-Bén-Kálla (Fanum Sancti Benedicti), magyar falu Zala vármegyében, 642 kath. lakossal s paroch szentegyházzal. Szántóföldje kevés de jó, legnagyobb kincse fejér borában áll, mely felette édes, kellemes, amellett erős és szeszes. Azon hegyet, hol e jó bor terem, Töltésnek hívják, s egy magasabb hegy ormozatja alatt kezdődik, mely oromnak kopasz, kenyérszínű nagy lapos kövekből álló sziklái messziről úgy látszanak, mint az egymásra tétetett kenyerek. Van itt egy régi monostor-omladék is. Földes ura gr. Eszterházy Károly, s a veszprémi püspök. Tapolczához 1 óra.” – írja róla 1851-ben Fényes Elek.

A falu nevének első fele a Szent Benedek tiszteletére emelt templomra emlékeztet. Az elpusztult templomot a XVIII. század végén Esterházy Károly püspök építette újjá Fellner Jakab építész tervei alapján.

A falu nyugati határában, az erdő szélén, a püspökségtől bérelt területen

– a „kőország” peremén – téglaégető működött, dacára annak, hogy a településen a legfontosabb építőanyag a kő volt.

Oltárczi Ferenc (2004), Szentbékkálla monográfiájában erről a „téglagyárról” így ír: „Ez a gyár először a püspökségé volt. Takács Gyula volt a bérlő, és valószínű, a téglaégető is ebben az időben. Az agyaggödör és az égető helye az erdő

mellett volt, a XIX. sz. végén még boglyában fával égették a téglát. A téglákon.... évszámok és TGy monogram található. Az első világháború időszakában már beboltozott téglakemencében történt az égetés… Már a második világháború előtt megszűnt az égetés. Mára az egykori téglaház, melyet még hosszú ideig laktak, romokban hever, a környezete teljesen elhanyagolt, sőt a fedetlen egykori kút miatt életveszélyes.”

A III. Katonai felmérés térképén ábrázolják ezt a téglaégetőt (1. ábra), továbbá a „Veszprém megye földrajzi nevei” kiadványban is megtalálható a nyoma (2. ábra).

1. ábra: Takács téglaégető a III. Katonai felmérés térképen (1869–1887)

2. ábra: A téglaégető helye

 A szentbékkállai helytörténeti kiállításon az itt készült téglákból ízelítő, a saját gyűjtésű anyagunk pedig az 1–18. képeken láthatóak.

S. Lackovics Emőke (2007) köveskáli építésről szóló dolgozatában így ír: „Kétféle követ használtak: a lyukacsos hopoga követ és a vörös kemény követ. Téglát csak a XX. század közepétől alkalmaztak, amit főleg a raposkai és a szentbékkállai téglagyárból szereztek be.” Ezzel szemben a mai napig nincs tudomásunk arról, hogy a XX szd. közepén, vagy később égettek volna téglát. Szentbékkállán; a fenti információ ellenőrzésre szorul.

Az egykori téglaégető romjai

A térképek és helyi adatközlők elmondásai alapján beazonosítottuk, majd felmértük az egykori égető helyét (3. ábra). A helyszínt rengeteg TGY, és néhány SZIP jelű törmelék borítja (4. ábra).  A régi téglaégető megmaradt romjai (5. ábra) alapján rekonstruáltuk az eredeti állapotot a következők szerint: A kemence két oldala a partoldalba épült. Falai kőből és kis mennyiségű TGY 1888-as téglából készültek. A falak vastagsága 70 cm, a belmérete pedig: 6,7 × 4,1 m volt. Becslésünk alapján 2–2,5 m lehetett a belmagassága. A szabad oldalát támpillérrel megtámasztották. A bejáratnál bal oldalt 4 m támfalat építettek, hogy az égetés után a téglákról leszórt föld ne folyjon a bejárat elé. Jobboldalt 2,5 m hosszú és 70 cm vastag támpillért készítettek, hogy a leföldelés ne tudja szétnyomni a falakat, majd ezt az oldalfal 2,6 méterénél megismételték.

Az égető a felhasznált 1888-as téglák tanúsága szerint 1888-ban, vagy a következő években épülhetett. Ha ez így van, akkor a korábbi évszámos téglák boksás módszerrel készültek, a helyszínen erre utaló nyomokat is találtunk (6. ábra).

3. ábra: A téglaégető helyszínrajza

4. ábra téglamaradványok a helyszínen

5. ábra: A téglaégető kemence romjai

 6. ábra: A boksa helye

Hajdanán 8–10 000 db tégla egyidejű égetésére volt alkalmas.

A kemencétől mintegy 50 m-re ma is láthatók az egykori téglaház romjai (7. ábra).

7. ábra: A téglaház maradványai

A helyszíni feltárások és felmérések alapján a téglaház méretei a következők: alapterülete 15,6 m × 5,5 m. Három helyiségből álló épület volt, két oldala a meredek partfalba épült. Kőfalai 60 cm vastagok. Kiegészítésképpen használtak TGY 1888-as téglákat, tehát egy időben épülhetett a téglavetővel.

A téglaház és a téglaégető közötti távolság pontosan 42,5 m. A kút (8. ábra) a téglaégető és a ház között található, a háztól 18,8 m-re, az égetőtől 36 m-re, a régi boksától 33 m-re végül az agyaggödröktől 20-65 m re van. Egykoron kútkávával volt ellátva, kétvödrös megoldással (a 86 éves Pethőné Németh Ilona visszaemlékezése, szóbeli közlés). Ez azt jelentette, míg az egyik vödör lement, addig a másik följött. A kút sík terepen van. Beton kútgyűrűket használtak az építéséhez. Az átmérője 110 cm, a kút mélysége 6 m.

8. ábra: A kút

A téglaégető és a ház között egyenes ‘placc’ található, ez az a hely, ahova a téglákat kivetették és szárították. A szárítóhely és a téglakemence közvetlen közelében voltak az agyaggödrök.

A második világháború idején és az utáni években Varga Mihály lakott a téglaházban, majd onnét Nemesgulácsra költözött. Ő téglaégetést már nem végzett. A magára maradt téglaház tetőzetét a későbbiekben lebontották.

Téglajelek

Az első évszámos téglát 1883-ból, az utolsót 1903-ból ismerjük.

Takács Gyula az évszámok tanúsága szerint 20 évig dolgozott kisebb-nagyobb megszakítással a kőben gazdag vidéken, ott, ahol a kő mint építőanyag sok helyen ingyen állt rendelkezésre, vagy olcsón volt beszerezhető.

Lehetséges, hogy azért vannak a kisebb-nagyobb megszakítások a téglaégetésben, mert a kövek hazájában kevés téglára volt szükség. Az égetések pontos kezdését és a befejezését nehéz meghatározni mivel nem csak évszámmal ellátott téglákat égetett, hanem sima TGY monogramosat is, ezeket a téglákat utólag már nehéz évszámhoz kötni.

A betűk megmunkálása alapján (kezdetleges, kiforratlan betűtípus, az y szára jobbra dől) az 1. képen bemutatott TGY lehet Takács Gyula első téglabélyege. A többi téglán a betűk kidolgozása már sokkal rendezettebb, ezért lehetséges, hogy időrendben ezek készültek később, majd ezt követhették a hasonló betűtípusú + évszámos téglák.

Felhasznált irodalom
Fényes Elek (1851): Magyarország geographiai szótára III. – Kozma Vazul Nyomdája, Budapest, p.: 94.
S. Lackovics Emőke (2007): Köveskál – Száz magyar falu könyvesháza
Oltárczi Ferenc (2004): Szentbékkálla monográfiája
Veszprém megye földrajzi nevei I. Tapolcai járás (1982): Magyar Nyelvtudományi Társ., Bp.

 Monarchia BTE: Jeles téglák, jeles emlékeink. A III. és IV. Bélyeges Tégla Napok előadásai című kiadványban megjelent cikk.