Szező: Németh Ferenc
A város története dióhéjban
A sokak által ismert Sümegi vár (1. ábra) építési idejét homály fedi, valószínű, hogy a tatárjárás után, IV. Béla idejében kezdték el építeni.
1. ábra: Sümegi látkép www.tothgeza.hu
Annyi bizonyos, hogy 1318-ban részben már állt, egy ekkor kelt adásvételi szerződés „ Bedur fia Péter sümegi várnagyot” említi. Az 1300-as évek elejétől a vár, a település és a csatlakozó területek a Veszprémi Püspökség tulajdonában voltak, a lakosság jellemzően a szőlőművelésből élt. Az 1400-as évek közepétől mezővárosi rangot szerzett a település. Ettől az időszaktól Mátyás király uralkodása végéig tartott egy többé-kevésbé nyugalmas időszak. Veszprém 1552- es elfoglalása után azonban Sümeg is a törökök adófizetőjévé vált. A XVII. század eleje Ergelics Ferenc és Széchenyi György püspöksége alatt mérsékelt fejlődésnek indult a település. Kézművesek és nemesek költöztek Sümegre, jelentős építkezések folytak, bővítették a várat, a ferencesek részére kolostort, majd templomot építettek, sőt 1656 és 1658 között kőfalakkal kerítették be a várost. Az egykor 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfalak egy része ma is látható. 1700-ban egy pusztító erejű tűzvészben szinte az egész Sümeg megsemmisült. Korabeli iratok igazolják, hogy a tűzvész csak a Ferences kolostort, továbbá négy, téglából és kőből épült házat kímélt meg. Széchenyi Pál püspök ezért a városfalakon belüli várost csak kőből és téglából engedélyezte újjáépíteni. A vár a Rákóczi féle szabadságharcban játszott utoljára hadászati szerepet. Elfoglalását követően a várat az osztrákok 1713-ban felgyújtották
A 18. században Padányi Bíró Márton (1696–1762, 2. ábra) Sümeget püspöki székhelynek választotta.
2. ábra: padányi Bíró Márton
A város az ő püspöksége alatt sokat gyarapodott. A püspök tudatos város- és kultúrafejlesztő politikájával valamint az új létesítményekkel (püspöki palota, templom, iskola, könyvtár, gazdasági és lakóépületek) Sümeg Bíró Márton életében a Dunántúl kulturális központjává vált. Halálával ez a prosperáló korszak is letűnt. A 19. század elején ismét kitapinthatóvá vált Sümeg életében egy kulturális és gazdasági fellendülés, de ez már a polgárosodáshoz köthető. A magisztrátusban ekkor szerzett vezető szerepet Ramassetter Vince, akit számos vállalkozása mellett a sümegi téglagyártás „atyjának” is tekinthetünk.
A Ramassetter család szerepe Sümeg történelmében.
A családalapító Ramassetter Leopold (1769–1844) kékfestőmester és felesége, Krausz Erzsébet, 1804-ben a Rajna vidékéről érkeztek Sümegre, ott is élték le életüket, sírjaik a sümegi temetőben vannak. A család legsikeresebb tagja, Ramassetter Vince 1806–1878 (3. ábra) kékfestőként kezdte, később borkereskedőként emelkedett a vagyonos emberek közé.
3. ábra: Ramassetter V. (f. Simonyi, Pest)
Feleségével, Kompanik Zsófiával (1821–1876) óvodát, iskolákat, kórházat alapított. 1848-ban Sümeg polgármesterének választották. Számos közcélú alapítványt hozott létre, illetve támogatott. Kezdeményezte, majd anyagilag is hozzájárult a sümegi kórház 1874-ben történt megnyitásához. Elismerések sokaságával halmozták el, a legjelentősebbet, a Ferenc József Rend losvagja címet (4. ábra), 1874. október 6-án kapta meg.
4. ábra: Ferenc József lovagrend
Egyidejűleg a császár címeres levelet – és ezzel nemességet és a Fehérkőaljai előnevet – is adományozott neki. Élete utolsó éveiben fehérkőaljai Ramassetter Vincét így a ‚Ferenc József Rend lovagja‘ cím illette meg. Sümegen hunyt el 1878. május 10-én, s a két évvel korábban meghalt felesége mellé temették.
Agyagbányák és téglaégetők Sümeg környékén
A korabeli térképeken a Sümeg környéki falvakban több téglaégetőt ábrázoltak. Ez alapján feltételezhető, hogy az eltérő időszakokban a városban felhasznált téglákat akár több helyen is égethették. A püspökségi kezelésben lévő téglaégetők helyéről pontos információink vannak, azokat a mellékelt térképen adjuk meg. Az első katonai térképen (a Magyar Királyság térképszelvényei 1782–85 között készültek) Sümegen nem, de a közeli Mihályfán (5. ábra) és Rendeken (6. ábra) jelölnek téglaégetőt (ZO = Ziegelofen).
5. ábra: Mihályfa téglagyára (ZO)
az I. katonai térképen
6. ábra: Rendek táglagyára (ZO) az I. katonai
felmérésen
Mindkét település a Veszprémi Püspökségi birtok közvetlen közelében volt, tehát a korai időszakban a Sümegen felhasznált téglák egy része akár ezekből az égetőkből is származhattak. Sümegnek volt azonban „saját” egyházi téglaégetője is. „Veszprém megye földrajzi nevei” 1982- ben kiadott tanulmányban az alábbiak olvashatók, illetve a melléket térképen láthatók: „552: Jánosmajor: Ereki major Püspökségi birtok volt. A középkori Erek község nevét őrzi...556: Téglaszéni-dűlő...A szántóban sok cseréptöredék van....557 Téesz-homokbánya...Nyugati részén fás, bokros dombocska van, kőépület alapjait rejti 558: Téglaszén...1945-ig püspökségi téglaégető volt itt..” A térképet a 7. és 8. ábrán közöljük.
7. ábra: Sümeg dűlőnevei (1. városi téglagyár helye,
2. DMT Rt. telephelye, 3. Ereki /püspökségi/ téglaégető)
8. ábra: Az ereki téglavető (ZS) II. katonai
térképen
A helyszíni bejárás során a területen egy kővel falazott kutat is találtunk. Az 1946-os Gyáripari címtár már nem említi az Ereki gyárat.
Ramassetter (városi) téglagyár
Az első katonai felmérés térképén még nem, a másodikon viszont már látható a várostól délkeletre egy iker agyaggödör (8. ábra).
A Sümegre vonatkozó XXV/55 szelvény 1856–ban készült, tehát az említett két agyaggödör 1782 és 1856 között létesült. Pontosan ezen a területen ábrázolnak a harmadik katonai térképen egy téglagyárat (9. ábra).
9. ábra: Sümeg tégla- (ZO) és mészgyárai (KO)
a III. katonai felmérés térképen
(A „Veszprém megye földrajzi nevei” köteben mindezeket a 426, 430, 431 és 437 számokkal jelölték, v.ö.: 7. ábra).
Ezt a Tikhegyen lévő határrészt a mostani térképeken a mai napig Téglaszínnek vagy Téglaszénnek nevezik (10. ábra).
10. ábra: Az egykori téglagyár helye (téglaszín) a mai
térképeken
Itt volt a század közepétől a Ramassetter féle téglagyár (11. ábra)
11. ábra: A Ramassetter-féle téglagyár (fotó:
Pierre)
A sümegi magisztrátus tagjai…Ramassetter Vince és Eitner József…Az ő kezdeményezésükre látják el az utcákat közvilágítással 1840-ben, építik az első téglajárdákat….” Miklósi-Sikes így ír erről: „…Ramassetter…A sümegi Tik-hegyen levő téglagyárát szintén a városra hagyta”. Kivonat Ramassetter Vince végrendeletéből: „Téglakemencze, illetőleg téglacserép gyárunkat minden épületek és felszereléseikkel együtt örökre és visszavonatlanul az általunk felállított földhalmok és határfák keretében Sümeg városának hagyjuk és adományozzuk azon kikötéssel, hogy azon Sümeg város határában, Sümeg város tulajdonát képező gyárban a tégla és a cserép akár házilag, akár haszonbérbe gyártassék, Sümeg városi lakos a kiállítási áron kapja az anyagot vidéki a tulajdonos vagy kiállító tetszése szerint. Azért, ha hogy ezen téglacserép gyár Sümeg város átvenni és használni nem akarja, akkor ezen 8. pont alatt körülírt tégla gyár első helyen rendelkező Ramassetter Vincze testvérei vagy azok örököseire szálljon örökségképpen.”
A városi téglagyár a helyi sajtó tükrében
A városi téglagyár tehát Ramassetter Vincének köszönheti a létrejöttét 1878-ban.
A korabeli híradásokból nyomon lehet követni a gyár életék, sikereit és kudarcait: „Az idei nagy téglaszükséglet aktuálissá tette a sümegi téglagyár megépítését, illetőleg modern üzemű gyárrá alakítását....Sümegen elfogy évente félmillió tégla, zsindely és egyéb építőanyag...” Sümeg és Vidéke 1905. okt. 22. 43. sz.
„... a legutóbbi öt év alatt 1.023.050 db. téglát, 616.000 db. zsindelyt 57.575 burkoló téglát gyártott.” Sümeg és Vidéke 1905. okt. 29. XIII. (IX.) évf. 44. sz.
Most egy éve Ereky Károly gépészmérnök számos cikkben foglalkozott téglagyárunk átalakításával… A képviselő testület akkor bizottságot is küldött ki ez érdemben… A dolog elaludt… Most Ereky István városi pénztáros ismét felújítja a dolgot, beadványt terjeszt a képviselő-testület közelebbi ülése elé… Sümeg és Vidéke 1906. júl. 22. 29. sz. Téglaégetőnk. Vezércikk.. (A városi téglagyár ügye – felrója, hogy ennek fejlesztése kapcsán nem történik előrelépés). Sümeg és Vidéke 1906. okt. 7. 40. sz
Bárdió Ferenc dr. terjesztette elő a közgyűlésbe a téglagyár bizottság elképzelését a szükséges fejlesztésekről … E miatt ajánlotta a bizottság, hogy kellene egy befektető, aki kész 40.000 frt-ot áldozni a fejlesztésre, ennek fejében a város átadná 6 évig a nyereséget… Pressing István téglás mesterrel addig is szerződést köt a város, hogy évenkint 15 égést teljesítsen… Sümeg és Vidéke 1906. okt. 28. XIV. (X.) évf. 43. sz.
…A városbíró jelenti, hogy a téglagyár bérbevételére, bár 5 lapban hirdették meg, senki sem jelentkezett… Sümeg és Vidéke 1908. dec. 20. XVI. (XII.) évf. 51. sz.
12. ábra: A sümegi Ramassetter téglagyár helye 2009-ben
A városi téglagyárban… még ma is fával égetik a téglát... Gyártottak 343.000 db faltéglát, 291.400 db. zsindelyt, 12150 db. burkolótéglát, 2540 db félgöbölyű görbe zsindelyt… összesen 559.004 darabot, amihez kellett 8607 koronaértékben fa… Sümeg és Vidéke 1908. márc. 22. XVI. (XII.) évf. 12. sz.
A Ramassetter Vince alapította városi téglagyár egyre inkább ráfizetéses lesz… a fa árának emelkedése a munkabérek folyamatos növekedése… (Nem tud a város mit kezdeni az elavult gyártási technológiával, mely drága…) Sümeg és Vidéke 1908. júl. 26. XVI. (XII.) évf. 30.sz.
… A téglagyár pár év óta deficittel dolgozik. Az 1908-iki városi számadás szerint is 408 K hiánnyal zárult a téglagyár mérlege... A téglagyárat ma is a régi rendszerű fatüzeléssel kezelteti a város… Sümeg és Vidéke 1909. aug. 1. XVII.(XIII.) évf. 31. sz.
Pályázat… A téglásmesteri állásra Presing József mostani mester, Csere József devecseri, Seeman János nagybogdányi és Holcsek Ferenc eötvösi téglásmester pályázott. … Seeman lett befutó… Sümeg és Vidéke 1909. okt. 10. XVII. (XIII.) évf. 41. sz. Pressing József halála. 1913. márc. 7-én, 79 éves korában. Sümeg és Vidéke 1913. márc. 9. XXI. (XVII.) évf. 10. sz. Jelenleg az egykori gyár helyén lovarda működik. A háttérben még jól látható a bánya agyagfala (13. ábra).
Sümeg később létesített téglagyára
Erről a másik gyárról Első Sümegi Téglagyár néven tesz említést Jekelfalussy. Az 1899. évben összeírt téglagyárak között Sümegen mindkét gyár megtalálható, így az előzőekben említett Ramassetter-féle, vagy városi téglagyár (=„Sümeg nagyközség (sic!) közönsége téglagyára” – pedig hivatalosan csak 1909-ben vesztette el Sümeg a városi rangját) mellett „Epstein, Steiner és társuk” téglagyár létéről is tudósítást kapunk. Zala megye levéltárában „Epstein, Steiner és társuk első sümegi mész- és téglagyára” megnevezés szerepel. „Alapítás ideje: 1888. 05. 01, Megszűnés ideje: 1912. 06. 03”.
Az 1935. évi monográfia így mutatja be a másik nagy helyi téglagyárat: „Sümegi Mész és Téglagyár néven 1887- ben alapította Steiner Simon és Hauptschein (sic.!) Vilmos. A gyár fokozatosan fejlődött. 1912-ben részvénytársasággá alakult át. Üzletköre majdnem az egész ország területére kiterjedt. A gyár központját 1921-ben Budapestre tették át. Az 1930-as években 160–400 munkást foglalkoztatott.”
A részvénytársasággá alakulási elképzelésekről a Sümeg és Vidéke folyóirat 1911. júl. 23. XIX. (XV.) évf. 30. számában, „Nagy ipari vállalat” címmel a következőket olvashatjuk: „Dunántúli Mész- és Téglagyárak Részvénytársasága címen nagy ipari vállalat alakult. A vállalat kötelékében a sümegi, a szentgáli, a városlődi és a nagyvázsonyi mész- és téglagyárak vannak benne.... A vállalat igazgatósági tagjai: Epstein (sic.!) Vilmos és Steiner Simon sümegi gyárosok... A társaság 1 millió korona tőkével alakult... Székhelye, ha a várossal megindított tárgyalások sikerrel végződnek, Sümeg lesz.” (Lehetséges, hogy elírás folytán az 1887- ben említett Hauptschein Vilmos Epstein Vilmossal azonos??). Ugyanezen év (1911) december 24-i számábanna Sümeg és Vidéke folyóirat az Rt megalakulásáról, sümegi székhelyéről és a vezérigazgató személyéről (Steiner Simon) is tudósít. Egy évvel később megjelent tanulmány is ugyanezt tényt említi: „Mészgyárai a vállalatnak Sümegen, Szentgálon és Ugodon vannak, téglagyára pedig Sümegen”. Az RT további gyarapodásáról is kaptunk tudósítást, mely szerint az „Rt. megvásárolta az ugodi mész- és téglagyárat a Langsgráf és Hirschfeld cégtől” , valamint 1912 ben gyáruk volt Zalaszentgróton is. (Ugodon szükség szerint felváltva használták egyazon kemencét mész és tégla égetésére. Nem volt ez egyedi eset, így dolgoztak például Godisán is, Sümegen is, a városi téglagyárban „431 Téglaszén /Városi mészégető. Ramassetter birtoka volt, a városra hagyta. Ha téglaégetés nem volt, akkor meszet égettek”).
A várossal folytatott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, a részvénytársaság központja Budapestre került. Erre utal a fennt említett alapító okirat megszűnési dátuma is: 1912. 06. 03.
Egy 1930-ban készült jegyzék is ezt a tényt rögzíti: benne a sümegi gyár mint a budapesti székhelyű (Bp. V. Géza u. 5.) Dunántúli Mész-, Tégla- és Kőipari Rt. Téglagyára szerepel.
A vállalat sümegi telephelye a város déli határában volt (lásd: 9. ábra, KO = Kalk Ofen). A hivatkozott (7. ábra), Sümeg részletes földrajzi nevei tartalmazó műben 497 és 510 sorszám alatt a következőket olvashatjuk: „Mészgyári agyagbánya...A mészgyár itt termelte ki az agyagot”. Dacára annak, hogy a részvénytársaság központja Budapesten létesült, Sümegen jelentős fejlesztésekbe kezdtek. „1912-ben kiépítették a mészgyárhoz vezető iparvágányt... Echard Vilmos és Hotop Ernő budapesti műszaki mérnökök tervezte, húsz égető kamarát magába foglaló körkemencét emelt Fuch és Gross zalaegerszegi válalkozó cége…míg a három egészséges lakásból álló munkásház Hullay Lajos jó nevű helyi iparosunk munkája”.
A hivatkozott 1930-as Koffler jegyzékben ez áll: „Iparvágány csatlakozás: mindegyik üzemállomáshoz” ( a Városi téglagyárnak nem volt közvetlen vasúti rakodója).
Sümeg „története” téglaképekben elbeszélve
A jelenlegi ismereteink szerint Sümegről a legkorábbi téglajel 1649-ből származik. Ezeket a téglákat Széchenyi György építkezéseihez készíthették. Egy példányát a Sümegi Múzeumban, egy másikat Albert Zsolt (Győr) gyűjteményében őriznek (1–2. kép).
Az 1701-ben gyártott téglát az az évi tűzvész utáni újjáépítéshez vethették. Ekkor Széchenyi Pál (1592–1695) püspök csak kőből ill. téglából engedélyezte a falakon belüli építkezéseket. A példány a Sümegi Múzeum gyűjte- ményében található (3. kép).
Sümeg az első ’aranykorát’ padányi Bíró Márton (1696–1762) püspöksége idején élte. Az akkori nagyarányú építkezéseknek köszönhetően ebből az időből több téglabélyeg maradt ránk. A domború MB szignó értelmezése: Martinus Bíró. Mérete: 30×15,5×6,5 cm. Sümegi lelőhellyel a Múzeum, valamint ez a példány Németh Ferenc gyűjteményében található meg. Egy másik darabot a sümegi Pinceborozó dekorációs anyagában fényképeztünk (4–5. kép). Varga Péter (Ajka) Nyírádról ismeri. Az álló formátumú domború nagy B betűs tégla a feltételezés szerint ugyancsak Bíró Mihály nevét rejti, ezt a Sümegi Múzeumban őrzik (6. kép). Egy-egy domború, 21×21×6 cm méretű járólap a Sümegi Múzeumban és Herczig B. gyűjteményében látható (7. kép). Mivel a darabok a Püspöki Palota padlásáról származnak, esély van arra, hogy ez is az építés, azaz Bíró Márton idejéből való. A téglabélyeg azonos a Sümeg címerében látható motívummal (13. ábra).
13. ábra: Sümeg címere
Jelentése ismeretlen, talán Jézus szíve ábrázolás.
Domború EW (29,5 × 14,5 × 7 cm.) Németh Ferenc gyűjteményéből: Episcopa- tus Wesprimiensis = Veszprémi Püspökség. (értelmezés: Herczig Béla). Valószínűnek látjuk, hogy vagy a sümegi, vagy a Sümeg környéki valamelyik (Mihályfa, Rendek) egyházi égetőben készült (8. kép). A környéken néhány további lelőhelye ismert: Sümegprága, Gyepükaján (Herczig B.), ugyancsak Sümeg (Nyírő Zs.). A távolabbi Kislődről 1822 évszámmal vannak hasonló darabok (Varga P., Herczig B., 9–10. kép). A Fodor katalógus még nem tartalmazza, újabban a püspökség nevét adó Veszprémből is előkerült (Halász I. és Herczig B. gyűjtései)
Mélyített latin kereszt a múzeum gyűjteményéből. Lelőhely Sümeg, a készítés ideje ismeretlen (11. kép). Bíró Mártont a püspöki székben Koller Ignác követte. Neki tulajdonítjuk a múzeum és Németh F. gyűjteményében a sümegi lelőhelyű, domború IK (Ignatius Koller) monogramos téglákat (értelmezés: Herczig B.) (12. kép). Sümegről származik a domború T (Tau kereszt?) jelű darab. Herczig B. gyűjteményében látható. Kora, készítője ismeretlen (13. kép).
Ezek után érkeztünk el a Ramassetter Vince nevével fémjelzett korszakhoz. Visszautalunk a 2. lábjegyzetre: „...1840-ben építik az első téglajárdákat…”. Sümegen a mai napig ezekkel a téglákkal vannak burkolva néhol az járdarészletek, vagy a járdaszegélyek. Háromféle jelölést azonosítottunk ebből az időszakból: RV, azaz Ramassetter Vince szignóját (14–16. kép), különböző méretű SV (Sümeg Város) + kiegészítő római számok feliratot (17–25. kép) és SVK (Sümeg Város Közönsége) (26–28. kép).
Az 1900-as évek elejére a város téglagyára szinte napi problémákkal küzdött. Az idézett újságcikkekből mindez tökéletesen kiviláglik. Nemcsak a kereslet csökkenésével, hanem az új, tőkeerős, modern, gépesített, vasúti berakóval felszerelt Epstein és Steiner-féle, Első Sümegi Mész és Téglagyár, majd Epstein és Steiner Mész és Téglagyár, később Dunántúli Mész- és Téglagyárak RT, végül Dunántúli Mész-, Tégla- és Kőipari RT jelentette konkurenciával is meg kellett (volna) küzdenie, de elvérzett. A háború utáni cégösszeírásban már csak a DMTRT szerepel a Sümeg címszó alatt. Ennek az érdekeltségi körnek a téglabélyegeit a 29–36. képeken adjuk meg. Korábbi közleményekben az ESMTGY jelet Esterházy Móric devecseri téglagyáraként értelmezik. Ezzel szemben az összes előzőekben felsorolt forrás (Mona, Lovassy, Koffler, KSH) Devecserről 1899-ben és 1912-ben Esterházy Ferencet, 1930-ban és 1946-ban Esterházy Tamást jelölik tulajdonosnak. Esterházy Móric, aki rövidke ideig Magyarország miniszterelnöke is volt, természetesen a saját uradalmában, a Csákvár-gesztesi uradalomban működtetett téglagyárat, kettőt is: Csákvár- Fornapusztán és Szákon. Neki, a rokonsági köteléket nem ide számítva, semmi köze nem volt a devecseri téglagyárhoz. Számos megfigyelés bizonyítja, hogy Vas és Zala Megyékben is általánosan előfordul ez a bélyeg (Szentgotthárd, Söjtör, Bazsi, Rigács, Tapolca, Zalalövő, Vashosszúfalu). A Veszprém- és Fejér Megyei lelőhelyekkel (Sümeg, Devecser, Szabadbattyán, Balatonfüred) együtt az adatok jól kirajzolják az 1912.es jegyzékben említett Epstein és Steiner cég sümegi és zalaszentgróti gyárai eladási körzetét. Fentiek alapján a korábbi értelmezés (Esterházy Móric Téglagyár) nem állja meg a helyét, a lelőhelyadatok és a hivatkozott jegyzékek szerint a bélyeg jelentése: Epstein és Steiner Mész és Tégla Gyár. (értelmezés: Herczig B.)
Köszönetnyilvánítás: A forrásanyag rendelkezésre bocsátásáért és a gondos lektorálásért a köszönetemet fejezem ki Miklós-Sikes Csabának, a Sümegi Múzeum nyugalmazott igazgatójának. Ugyancsak köszönet illeti dr. Herczig Bélát a kézirat átnézéséért, néhány értelmezés megadásáért. A téglaképek átengedését köszönöm: Albert Zsoltnak (Győr), dr. Herczig Bélának (Baj), Nyírő Zsoltnak (Gyu- lakeszi) és Varga Péternek (Ajka)
---------
1. Koppány T., Kozák K. és Zákonyi F. (1958): A sümegi vár
2. Veszprém megye földrajzi nevei I. Tapolcai járás (1982): Magyar Nyelvtud. Társ., Bp, (156):72
3. Gyáripari címtár, KSH Budapest, 1946
4. Veszprém megye földrajzi nevei I. Tapolcai járás (1982): Magyar Nyelvtud. Társ., Bp.(156): 66-72
5. Koppány T., Kozák K. és Zákonyi F. (1958): A sümegi vár, p.73
6. 100 éves Ramassetter Vince szobra -Sümeg és Vidéke, 2008 p. 14
7. Jekelfalussy 1892
8. Koppány T., Kozák K. és Zákonyi F. (1958): A sümegi vár, p.74
9. Mona 1988
10. ZmLT, jelzetszám: VII 143/89
11. Zalamegye ismertetője. Sopron, 1935. 100.
12. Sümeg és Vidéke 1911. dec. 24. XIX. (XV.) évf. 52. sz.
13. Gulassa K. László (szerk.) 1941: Komárom vármegye évkönyve az 1941. évre. In: Vármegyei Évkönyvek-”Grafika” kiadó, Kassa, p. 209
14. Sümeg és Vidéke 1913 ( 6) febr. 9.
15. Veszprémi Tegulárium összeállítása, Lovassy Klára közlése, melyet ezúton is megköszönünk
16. Mészáros László, a Dombóvári Téglagyár volt igazgatója szóbeli közlése; köszönet érte
17. v.ö. 2. lábjegyzet
18. Koffler Károly (1930): Ipari címtár, Beszerzési források, Magyar Külkereskedelmi Intézet, Budapest, p.96
19. v.ö. 2. lábjegyzet
20. v.ö. Sümeg és Vidéke (20),1912: 26. (jún. 30.), 30. j(úl. 28.), 52. (dec. 29.)
21. Fodor 1997
22. Koffler i.m.
23. Fodor i.m.
Felhasznált irodalom (citátumok a lábjegyzetekben):
- Fodor J.(1997): A volt Veszprémi Téglamúzeum emlékére – Magánkiadás, Veszprémi nyomda, pp. 158
- Mona, Ferenc (1988): Tégla és cserépgyárak Magyarországon XIX század végén – Egyetemi könyvtár, Buda- pest, kézirat