Szerző: Török László
Ónod vázlatos története
Ónod Miskolctól dk-i irányban 20 km-re található település. Fénykorát a 17.–18. században élte. A mezővárosi rangú település egy középkori vár (1. ábra) körül alakult ki.
1. ábra: Az ónodi vár helyreállított lakótornya
Ez az erődítmény a városkával együtt 1596-tól központi szerepet töltött be a magyar végvári rendszerben. Ez időtől, azaz az egri vár elestétől, az ónodi vár a védelmi vonal első vonalába került. Jelentőségét az adta, hogy rajta keresztül vezetett az út Kassa és a többi felvidéki város felé. Az ezt követő 100 év a törökkel folytatott folyamatos harc jegyében telt el. Hol a környéken portyázó török csapatokon vettek „elégtételt” az ónodi vitézek, hol ők törtek be a hódoltsági területekre. Az állandó harcokon kívül ez időben a Rákóczi-család volt az, amellyel Ónod neve összeforrt. 1600-ban a vár kapitánya Loránttfy Mihály, kinek itt született leánya, Lorántffy Zsuzsanna, aki később Rákóczi György feleségeként olyan jelentős szerepet töltött be a másik Rákóczi-központ, Sárospatak életében is. 1609 és 1616 között a vár kapitánya pedig Rákóczi György. 1682 augusztusában a budai pasa seregei elfoglalták a várat és átadták azt Thököly Imrének. Thököly nagy erőkkel látott hozzá a török ostromban erősen megrongálódott vár helyreállításához. Az építkezés befejezésében a császári seregek megakadályozták, akik 1685 szeptemberében visszafoglalták az erődítményt. Az újra erősen megrongálódott várat, tekintettel a megváltozott hadi helyzetre (a törököket kiszorították az ország jelentős területeiről, s így Ónod elvesztette korábbi hadászati jelentőségét) nem újították fel. Ezt betetőzte egy tűzvész, melyben a vár még éppen maradt része leégett. Ez idő tájt Ónod már a közel 2 millió katasztrális holdat magában foglaló Rákóczi birtok egyik legjelentősebb uradalmi központjává vált, melyhez 1 vár, 2 mezőváros, 9 község, 3 részbirtok és 9 puszta tartozott. Mindennek tulajdonosa pedig – egyedüli fiú örökösként – a még kiskorú II. Rákóczi Ferenc lett. II. Rákóczi Ferenc nővére, Júlia 1692-ben házasságot kötött Aspremont Károly Gobert gróffal, aki mint vitéz katona részt vett Buda visszafoglalásában, de a későbbi események szempontjából sokkal fontosabb, hogy VI. Károly császár (III. Károlyként magyar király) gyerekkori játszótársa volt. Az ifjú pár 1692-ben elérte hogy II. Rákóczi Ferencet Bécsben nagykorúsítsák. (Az akkori jog szerint ez csak két évvel később, 1694-ben következhetett volna be!). Ez a jogi aktus volt ugyanis az előfeltétele annak, hogy a Rákóczi Júliát megillető, ú.n. „leánynegyed” kiadható legyen. Ennek keretében 1693 januárjában az ingóságok, majd október végén többek közt az ónodi uradalom ingatlanainak megosztása történt meg, fele-fele arányban. (Az egész jelentőségét jól jellemzi hogy Szirmay István ítélőmester és gróf Csáky István országbíró személyesen felügyelte az eljárást). Ettől fogva a két Rákóczi testvér és Aspremont gróf közösen irányították a megosztott bir- tokaikat. 1703–1711 közöt II. Rákóczi Ferenc gyakorlatilag saját birtokai jövedelméből finanszírozta a szabadságharcot, de mindvégig nagy gondot fordított arra is, hogy a nővérét illető jövedelmeket elkülönítetten kezelje. Erre az időszakra esik Ónod legjelentősebb eseménye, az 1707-es , a Habsburg-ház trónfosztását kimondó országgyűlés. (Bár a Sajó túlsó partján található Köröm falu lakói szerint az egész az Ő községükhöz tartozó mezőn zajlott le). A szabadságharc csak 1711-ben bukott el, de már ezt megelőzően is megkezdődtek a Rákóczi birtokok megszerzésére irányuló kísérletek a császárhoz hű magyar nemesek részéről. Az ónodi uradalomra gróf Illésházy Miklós már 1710-ben rátette a kezét. (Júlia részét természetesen senki sem merte bolygatni!) Mindezt betetézte a szatmári béke, illetve az 1715. évi XLIV. törvény, melyben II. Rákóczi Ferenc „jószágaitól megfosztatott és azokat fiskálisnak mondatott”, ahogy az már a békeszerződés feltételei közt is szerepelt.
Az Illésházyak nem sokáig tudták megtartani Ónodot. Több tulajdonosváltás után a gróf Török család – akik 1746-ban szerezték meg azt – 1809-ben eladták gróf Aspremont Gobert Jánosnak, illetve egy részét még azt megelőzően megörökölték az Erdődy grófok, valamint tulajdont szerzett a Melczer család is, akik azt egész a 20. század közepéig meg is tartották. Az 1–4. képen látható téglák valószínűleg a gróf Török család téglái, bár Thököly Imrét sem zárhatjuk ki teljesen. Ennek kiderítéséhez további kutatásokra és sok szerencsére lesz szükség!
Rákóczi Julianna az 1717-ben kelt végrendeletében az ónodi uradalmat négy gyermeke közül Johannára hagyta, majd a következő évben a szerencsi uradalommal együtt elzálogosították a Serényi grófoknak. 1807-ben gróf Erdődy György feleségül vette Aspremont Máriát.
Téglák Ónodról
„Nem volt Ónodon téglagyártás. A szükséges téglákat a közeli Miskolcról szerezték be.” A helytörténeti tanulmány szerint tehát az Ónodon található téglák Miskolcon készültek. Ez a megállapítás valószínűleg igaz a 19. szd. második felére, de nyilvánvalóan téves megállapítás az azt megelőző időszakra. Mindezt az alábbiak támasztják alá:
- A környéken téglagyártásra is alkalmas minőségű agyag található, melyet a helyi fazekasok is használtak.
- A két helység közti távolság (kb. 20 km) a korabeli fuvarozási szokások mellett olyan többlet költséget jelen- tett, ami szintén a helyi agyagra alapozott téglagyártást valószínűsíti.
- Az 1. katonai felmérés keretében készült térkép (2. ábra) Ónodtól délre, a Sajó mellet téglaégetőt jelöl. (Zh = Ziegelhütte).
2. ábra: Ónod téglaégetője az I. katonai felmérés térképén
Ónodon tucatnál is több féle, valószínűleg helyben készített téglát találtunk, melyek közül az alábbi három csoport köthető az Aspremont, illetve az Erdődy család- hoz (5–15. kép.):
1. CA jelű téglák (5.–11. kép): gróf Aspremont téglái (Comes Aspremont) Ezt a feltételezést támasztja alá a numizmatikus berkekben általánosan ismert Aspremont robot bárcák is (3. ábra).
3. ábra: Jobbágy-robot bárca
Az üvegből készült bárca egyik oldalán az 5.–6. képen található téglabélyeggel megegyző ábra látható, míg a másik oldalán található rajzolat pedig az elvégzett munkára utal (gyalog, kaszás, fuvaros stb.). A robotra kötelezett jobbágy minden robotban teljesített nap végén egy darab, megfelelő bárcát kapott, amikkel az év végi elszámoláskor bizonyítani tudta, hogy a rá kiszabott robotot teljesítette. Gyártási idejük 1692 és 1718 közé tehető. (Ezek voltak a „leánynegyed” kiadásának, illetve a birtok elzálogosításának évei).
2. GAE jelű téglák (12.–14. kép): gróf Aspremont - Endrődy. Az A és E betűk sorrendjét véleményünk szerint a két család közti társadalmi különbség magyarázza. Az ilyen bélyeggel ellátott téglák gyártási ideje 1807 és az 1860-as évek közé tehető ( gróf Erdődy György 1859-ben gróf Aspremont Mária 1866-ban hunyt el).
3. GE jelű tégla (15. kép): gróf Endrődy. Valószínűleg a 19. szd. 2. felében készült.képen látható téglákat. Ezek készíttetőinek kiléte ismeretlen. A 2. katonai felmérés térképei (1858-as állapot) már nem jeleznek állandó téglaégetőt Ónod mellett, de valószínűsíthető, hogy egy-egy alkalommal még égethettek ott téglát tábori kemencékben. Ezt támaszthatja alá a szintén Ónodon talált KH jelű tégla (16. kép). A helyiek elmondása szerint a 19. szd. végén épült, néhány éve életveszély miatt kényszerbonttásra ítélt lakóház teljes egészében ilyen téglákból készült. A téglák minősége messze elmarad a hasonló korú miskolci tégláktól. Ennek építtetője nagy valószínűséggel Klein Hermann malomtulajdonos. A Klein-háztól néhány száz méterre egy másik, a helyiek által szintén zsidó házként említett üres telken találtuk a 17–18. képen látható téglákat. Ezek készíttetőinek kiléte ismeretlen.
--------
1. A településtörténeti összeállítás Ónod monográfiája (Ónod, 2000, pp.:) alapján készült
2. Magyar Zsidó Lexikon, Ónod címszó, p. 663 (internet)