A településről röviden

A község Nógrád megye délnyugati részén, a Naszály hegy lábánál, a Lókos és a Hangya patak völgyében ad otthont az itt élő nemzedékeknek. Vác felől érkezve a 2-es számú főútvonalon egy bekötőúttal érhetjük el a falut. A község neve valószínűleg szláv eredetű, azonban van egy nagyon szép történet is róla. A helyi szájhagyomány szerint a falu határában lévő Zsukma-völgyben, a Török-dombon állt a nógrádi basa kastélya. A háremben raboskodó magyar lányok hajfonataikból kötelet fontak és azon ereszkedtek le a kastély ablakából. Menekülésük közben szétszóródott a hajfonat és ezért nevezték el a törökök Nőtincsnek¹. A romantikus legendát az is táplálta, hogy a Borovszky Samu által szerkesztett megyemonográfiában azt olvashatjuk, hogy a török hódoltság alatt a nógrádi bégnek kéjlaka is volt a községben.

A falu határában újkőkori csiszolt kőbaltát találtak, ami azt bizonyítja, hogy sok ezer éve lakott terület. Első írásos említése egy 1317-ben keltezett birtokadományozó oklevélben, Neutych alakban szerepelt². Számtalan birtokosa közt megemlítendő Werbőczy István, a Hármaskönyv (Tripartitum opus juris consoetudinarii Incl. Regni Hungariaet, 1514.) írója, akinek műve évszázadokon keresztül alapja volt a törvénykezésnek³.

A falutörténet „téglás” vonatkozásai

Kutatásunk során a faluban találtunk DD, Z, CZ és ZG (1–4. kép) betűkkel jelölt téglákat. Közös jellemzőjük a méretük, és a tégla felületéből domborúan kitüremkedő betűmintázatuk. Nagyméretű téglákhoz, azon belül pedig a vékonyabb kivitelezésűek közé sorolhatóak. Tanulmányozva Nőtincs múltját találtuk a következő információkat. A 17. század első évtizedeiben az Esztergom-, Hont- és Nógrád-megyékből alkotott drégelypalánki református egyházmegyéhez, 1624-től pedig a divényi uradalomhoz tartozott⁴. Az adatokat figyelembe véve, koruk szerint a téglák származhatnak ebből az időszakból, így a DD betűk lehetséges feloldása a drégelyi vagy divényi uradalom latin kifejezése, Dominium Dregelyensis vagy Dominium Divényiensis. A divényi uradalom részeként a falut 1686-ban gróf Zichy Istvánnak adományozta Lipót király. Az uradalomban három mezei téglavetőt tartottak számon, melyekben valószínűleg csak saját szükségletre készítették a téglákat⁵. A Z, CZ és ZG betűkkel ellátott téglák lehetséges jelentése lehet a Zichy, Comes Zichy illetve Zichy Gróf rövidítése.

A községben legnagyobb számban előforduló nagyméretű téglák különböző formájú mélyítésben domború SJ, illetve SZJ betűkkel vannak ellátva (5–12. kép). Ezek a téglák a Scitovszky-birtok téglaégetőjében készültek. A nagykéri Scitovszky család II. Márton ága Baranyából telepedett át 1859-ben Nógrád megyébe. A Gyurcsányi örökösöktől megvásárolt nőtincsi és ősagárdi birtokon gazdálkodtak nagy sikerekkel⁶. Márton, Baranya vármegye főszolgabírója, 1845-ben másodalispán lett és az is maradt 1849-ig, majd 1860-ban főispáni rangot kapott az uralkodótól ugyanitt.⁷ Fia, II. János Pécsen született 1850. május 6-án, meghalt Budapesten 1903. május 11-én.

A nógrádi járás szolgabírája, országgyűlési képviselő és Nógrád vármegye alispánja volt⁸. Három fia született, Tibor (Nőtincs, 1875. június 21. – Los Angeles, USA, 1959. április 12.), Béla (Budapest, 1878. április 23. – Budapest, 1959. augusztus 20.) és Aladár (?-?). Pályájukat tekintve apjuk nyomdokaiban jártak, sőt, Tibor és Béla karrierje még tovább szárnyalt, egészen a külügy- illetve a belügyminiszteri posztokig. Sajnos, Aladárról szinte semmit nem tudunk, csak annyit, hogy minisztériumi fogalmazóként dolgozott. Birtokukon megtermett minden, a környékre jellemző növény; borászattal is rendelkeztek. Állattenyésztésük sokrétű, erdejüket a kor követelményeinek megfelelően kezelték. A föld műveléséhez a kor legmodernebb eszközeit, gőzgépeket használták. A gróf nagykéri Scitovszky család síremlékét Nőtincs község 1994-ben újította fel (1. ábra).

1. ábra: A Scitovszky család síremléke

 Téglavetőjük évi 60–90 ezer darab téglát és cserepet készített⁹. Készítettek itt téglát normál nagyméretűt, padlásburkolót és több féle méretben boltívtéglát. A második (1842) illetve harmadik (1872–1884) katonai felmérés térképein két különböző helyen jelölnek téglavetőt Zsukma (régi nevén: Zsukman) pusztánál (2–3. ábra).

2. ábra: A II. Katonai felmérés térképe (Zsukma puszta, téglaégető)

 3. ábra: A III. Katonai felmérés térképe

A mai állapotot megvizsgálva kiderült, hogy tényleg két helyszínről, azaz két különálló téglaégetőről van szó. Nőtincs felől a pusztára beérkezve, a Sóskahegy déli lábánál helyezkedik el a második katonai felmérés térképén jelölt téglaégető. Ebben az időszakban a Gyurcsányiak voltak birtokosai a területnek, így valószínűleg a saját építkezéseikhez ők égettek itt téglát. Sajnos, a kemence helyét nem találtuk meg, csak a hegy lábánál kitermelt nagy mennyiségű agyag helye látszik szembetűnően (4. ábra).

4. ábra: Az 1. téglaégető agyagfala

 Megleltük a kút helyét is, ahonnan a téglavetéshez szükséges vizet nyerték. Bizonyos téglatörmelék-nyomok arra engednek következtetni, hogy a területen időközben kialakult út helyén lehetett esetleg a kemence. Az itt talált téglatörmelék azonban az út feltöltése következtében is idekerülhetett, ezért csak a terület pontosabb megvizsgálása után lehetne határozottabb állásfoglalást tenni ez ügyben. Mindenképp kellett, hogy legyen itt is kemence, mert a másik helyen jelölt téglavető túl messze van ahhoz, hogy az itt kitermelt agyagot oda szállítsák. Az elmúlt 150-200 év környezeti és emberi beavatkozásai formálhatták át a területet úgy, hogy a kemence helye teljességgel elvesszen. Kutatásunk során rábukkantunk egy 1856 és 1890 között készült kataszteri térképre, amelyen valószínűleg a 1. téglaégetőhöz tartozó lakó- és/vagy téglaszárító épületeket jelölnek (5. ábra).

5. ábra: Kataszteri térkép Zsukma puszta (1856–90)

 A harmadik katonai felmérés térképe a patak, illetve a rét túloldalán mutatja a 2-es számú téglaégető helyét. A mostani környezetet tanulmányozva látható a hegy lábába bevájt tábori kemence helye (6. ábra), tőle néhány méterre kelet felé helyezkedik el egy téglalap rajzolatú, körülbelül 5×10 méter alapterületű sáncszerű kitüremkedéssel körbevett alakzat (7. ábra).

6. ábra: A 2. téglaégető kemence helyszíne

7. ábra: 2. téglaégető épület helye

 Ezen a helyen állhatott talán egy épület, melyben a téglavetéssel foglalkozó emberek lakhattak családjukkal. Az épület helye mögött, körülbelül 10–15 méterre van a kút helye, amit azóta betemettek. A kemencétől keletre, a kút mögötti résznél lehetett a placc, ahová a kivetett téglát szárítás céljából helyezték. A hegy lábánál látható, hogy nagyon nagy mennyiségű agyagot termeltek ki innen, amiből következik az is, hogy nagy mennyiségben égették a téglát.

Az előző kiadványunkban önálló fejezetben¹⁰ taglalt téglakészítő Eczl dinasztia egyik leszármazottjáról, nevezetesen Eczl (Etzl) Geiza fiáról, Lajosról tudtuk, hogy Nőtincsen 1887. július 13-án született. Megtaláltuk a keresztlevelét, amiből az is kiderült, hogy a szülők lakhelye Zsukma puszta (8. ábra).

8. ábra: Eczl Lajos keresztlevele

 Írásos nyomát találtuk annak is, hogy a nevezetes puszta a Scitovszkyak birtokához tartozott¹¹. Ezeket a tényeket figyelembe véve nyilvánvaló, hogy Geiza téglaégetőként dolgozott a Scitovszky birtokon. A család 1891 előtt elhagyta földesurát, ugyanis ekkor született második fiuk, József, aki már Ipolyságon látta meg a napvilágot. Geiza további sorsa ismeretlen még előttünk. Lajos a későbbi években Felsőpetényen foglalkozott tégla- és cserépégetéssel, majd az 1920-as években Mohorára költözött, ahol az ottani téglagyárban dolgozott vezetőként.

A község legrégebbi nevezetes épületei

- Római katolikus templom (9. ábra)

9. ábra: A nőtincsi templom

1415-ben épült, sajnos, a sok átalakítás miatt tönkretették az eredetiségét. Mára csak a sekrestye bejárata emlékeztet a gótikus vonásokra. Mai formáját a 19. század elejére érte el¹². Kutatásunk során, amikor a helyszínen jártunk, éppen tetőfelújítást végeztek a templomon. Engedélyt kértünk, hogy felmehessünk oda, ahol a torony bevakolatlan falát és a boltozott templom mennyezetét vizsgálhattuk felülről. Az ott talált nagyméretű téglák jelöletlenek (10. ábra).

10. ábra: A templom tetőterének falazata jeltelen téglákból áll

- Gyurcsányi–Scitovszky kastély (11. ábra)

11. ábra: A Gyurcsányi–Scitovszky kastély

A klasszicista jellegű, L alakú kastélyt 1809-ben készíttette az akkori birtokos Gyurcsányi család. Az épület ma felújítás alatt áll, a falak még vakolatlanok, nagyrészt téglából készültek. Mivel mindenhol ép volt a fal, nem tudtuk megvizsgálni, hogy jelölt vagy jelöletlen téglából készültek azok. A kastélyhoz tartozó angolpark ma természetvédelmi terület¹³. A kastély egyik elbontásra ítélt gazdasági épületének tűzfalába boltívtéglák voltak befalazva. Ezeket négyféle méretben találtuk meg, a rajtuk lévő domború számok a boltív sugarának, illetve vastagságának méretét jelölik (13–14. kép). Az úgynevezett „malom” épületének lebontásakor kerültek elő azok a nagyméretű téglák, melyeken négyszögletes mélyítésben domború NK betűket helyeztek el. Jelentése Nőtincs Község (15. kép).

„Import” téglák Nőtincsen

Nagyméretű téglán domború írott formájú Cs betű: a diósjenői Csirog Csúrja család téglaégetőjében készűlt a 20. században (16. kép). A Csirog csak megkülönböztető ragadványnév, mert a faluban több Csurja család volt. Egy jobb módú református családról van szó, tulajdonképp a módosabb parasztgazdák közé tartoztak, kiknek egyik tagja foglalkozott téglaégetéssel. A helyet, ahol kitermelték a téglaégetés anyagát, még sokáig Csurja-gödörnek nevezték. Nagyméretű téglán négyszögletes mélyítésben domború F X és függőlegesen elhelyezett domború pontok: Feszl Frigyes téglaégetője a kőbányai Óhegyen működött a 19. században (17. kép). Nagyméretű téglán mélyített HK betűk: feloldása Humayer Károly budapesti gyára a 19–20. század fordulóján (18. kép). Négyszögletes mélyítésben domború MA, illetve AM betűk: nagyméretű tégla, amely Muslay Antal rádi birtokának téglaégetőjéből származik, a XIX. század negyvenes éveiből (19–20. kép)¹⁴. Nagyméretű téglán mélyített MU vagy MÖ betűk: Mocsáry Uradalmat és Mocsáry Ödönt jelentenek (21–23. kép). A Mocsáry család a vármegye legrégibb családjának egyike. Legnevezetesebb képviselője Mocsáry Antal (1757–1832), Nógrád megye tudós monográfusa volt. Bocsári Mocsáry Ödön 1900-ban született Lapujtőn, Nógrád vármegyében, római katolikus családban. A háború után földbirtokosként a Nógrád megyei borsosberényi birtokán gazdálkodott. Tengeliczi Gindly Rudolf leányát, Gizellát vette feleségül, mely frigyből két fia született, Sándor és László. Nagyméretű téglán domború OB betűk: Budapesti eredetű tégla, a betűk jelentése: Oppidum Budensis (24. kép). Nagyméretű téglán lesarkított négyszögletes mélyítésben domború PJ betűk: Bihaini báró Piret Jenő (1821–1902) lovassági tábornok, Albercht főherceg főudvarmestere, Diósjenő földbirtokosa (25. kép)¹⁵. Nagyméretű téglán négyszögletes mélyítésben domború PM betűk: a közeli Alsópetény birtokosának, báró Prónay Mihálynak a téglaégetőjéből származik, a 20. század elejéről (26–27. kép). Nagyméretű téglán domború SV betűk: a felsőpetényi Spett Vince által 1902-ben építtetett kastélyhoz készülhetett (28. kép). Nagyméretű téglán domború VK betűk: Váci Káptalan (29. kép). Nagyméretű téglán domború WI betűk: feloldását nem ismerjük (30. kép).

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetüket fejezik ki B. Szabó Mártának, a kézirat átnézéséért és tanácsaiért.

 Monarchia BTE: Jeles téglák, jeles emlékeink. A III. és IV. Bélyeges Tégla Napok előadásai című kiadványban megjelent cikk.