A településről

A jelenlegi település a 20. században jött létre a történelmi Miskolc és több környező község összeolvadásából. Ezek közül az elmúlt három évszázadban Miskolcon, Görömbölyön, Tapolcán, Hejőcsabán és Diósgyőrben van tudomásunk téglaégetőkről. Ezen öt település elhelyezkedését mutatja egy 1886-os térképen az 1. ábra.

 1. ábra Miskolc és környéke 1886-ban

A települések története szorosan összefonódott az évszázadok során, s ez igaz

mint azt majd a későbbiek során látni fogjuk – a téglagyártás történetére is. Miskolc a Diósgyőri Korona Uradalomhoz tartozott egészen a 19. század végéig, míg végül is a város megváltotta magát. Görömböly pedig a Tapolcai Apátság része, melyet Mária Terézia 1777-ben adományozott az akkor létrehozott Munkácsi Görög Katolikus Püspökség részére.

Téglakészítés a XVIII. században

Az első, jelenleg általunk ismert téglavetőről 1740-ben tesznek említést az íratok. Ekkor a református egyház a tetemvári temető mellett létesített téglaszínt, melyben a saját építkezéseihez szükséges téglákat biztosította (feltételezett helyét a 2. ábrán „A” betű jelzi)

2. ábra: Miskolci téglaégetők az I. katonai felmérés térképén

A felesleget a város, illetve magánosok számára értékesítette

(1742 első nyolc hónapjában 21.000 db tégla került eladásra). A téglaszín hamarosan bezárt, mivel a későbbi építkezésekhez már más égetőktől vették meg a téglát (1761-ben Alsózsolca mellől 1.200 db-ot, 1764-ben Görömbölyről 16.000 db-ot, Diósgyőrből 400 db-ot, 1774-ben a Papszeren építendő új parochiához Zsolcáról 9.750 db-ot, Diósgyőrből 2.800 db-ot, a „Miskolci Téglaégető Szín”ből 3.000 db-ot vásároltak).

1741-ben a város Bárány Mátyás téglavetőtől vásárolt téglát az új „Serház” építéséhez¹.

1746-ban a városi téglaégetőt Fazekas Jakab bérelte, aki „minden kemence téglaégetés után 1.000 db téglát köteles a Városnak adni, illetve ha szükség lenne 

rá, akkor megtoldja 100 vagy 150 darabbal”. Fazekas mester nem lehetett túl sikeres, mivel a város a következő évben saját kezelésbe vette az égető üzemeltetését és arra Podraczky Jakabot szerződtette. (A járandóságát minden 1000 tégla után 2 rénes forintban, azon felül évi egy köböl gabonában és egy hordó lőrében állapította meg). Az égetendő téglák méretét is előírták: 9×2 colos boltozati és 12×6 colos kőfalba való téglát kellett gyártania². (Ebből is látható hogy Miskolcon ebben az időszakban a tégla mint építőanyag csak kiegészítő szerepet játszott). A téglák ilyen mérete és típusa általános volt, mivel Pfajtenberger Lőrinc már az előző évben is ilyen méretűeket rendelt a városi téglaégető színben a Miskolcon építendő „Ujj vendégfogadó” építéséhez³ (a téglavető valószínű helyét a 2. ábrán „B” betű jelzi).

A korszak ide vonatkozó urbáriumai és összeírásai a Tapolcai Apátság területén 1743-ban még Tapolcán, majd később (1774-ben és 1810-ben), már Görömbölyön említenek téglavetőket⁴. Görömbölyön már kőből rakott, zsúppal fedett téglakemencékről szólnak az íratok, fából készült téglaszínekkel. Az Apátság gazdálkodásában viszont a 18. század végéig nem játszottak túl nagy szerepet a téglaégetők, mivel még a bérbe adott kocsmákból származó bevétel is többszörösen nagyobb volt annál, mint amit a tégla égetése hozott. 1774-ben még égetni sem tudtak, ugyanis a környező erdők letarolása után nem volt elég tűzifa! A század végén viszont már évente 87.000 db téglát égettek, melyen 607 forint haszon volt⁵.

Ezzel párhuzamosan 1755-ben a Diósgyőri Korona Uradalom (Coronale Dominium Dios Győr) összeírása utasította a miskolci oppidum provisorját, hogy az ott található téglaégetőt igyekezzék árendába adni⁶. A következő évben pedig a diósgyőri oppidumban található téglaégetőről olvashatunk. Innen tudjuk, hogy 1000 tégláért ekkor 5 forintot kértek⁷.

1955-ben Komáromy József vezetésével a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei ásatást végeztek a Rákóczi u. 1. szám alatt található, eredetileg a 18. században készült, majd többször átépített épület bontásakor. Az ásatás során több tégla is előkerült, melyekről rajzolt téglaképeket a Múzeumi Évkönyvben közzétett ásatási leírásban is szerepeltették (3–4. ábra)⁸.

  3–4. ábra: A Sötét-kapui ásatásnál előkerült téglák

A leírás szerint a fordított DGD jelű téglák az épület alsó szintjén egy boltozatból (tehát viszonylag ritkán átépítésre kerülő helyről) kerültek elő. Ezek alapján Komáromy – igaz csak feltételezésként – a Diósgyőri Uradalom termékeként azonosította azokat (=Diós-Győr Dominium). Ehhez hasonló jelű GDDC jelű tégla került elő egy miskolci bontásból (1.kép). Jelentése: Diósgyőri Korona Uradalom (Coronale Dominium Dios Győr).

A 18. század második felében Miskolc gazdasági életében és ezzel párhuzamosan társadalmi életében is fokozatosan teret nyertek a görög kereskedők (Görög Compánia). Ennek eredményeként Bendella Evretosz kalugyer (ortodox pap) vezetésével (1771–1778) saját templom építésébe kezdtek⁹. A templom épülete, illetve az udvarán található, azzal egy időben létesített többi épület alapvetően kőből és kiegészítésként a 2. és 3. képen látható BE jelű téglákból készültek. Az ortodox egyház saját téglaégetőjéről nem maradt fenn leírás. Valószínűleg más által üzemeltetett égetőből rendelték meg azokat, a kalugyer monogramjával.

1786-ban a reformátusok új templom építésébe kezdtek az akkori Czikó (jelenleg Kossuth) utca sarkán. Az építőanyag biztosítására 1796-ban újra téglaszínt rendeztek be, melyet Klir Vencel részére adtak bérbe. Valószínűleg ez sem működhetett sokáig, mivel 1801-ben a boltozathoz már Görömbölyről vásároltak téglát¹⁰. A reformátusok égetőiben használt téglajelekről nincsenek megbízható információink, de feltételezhető hogy a 4–6. képen látható téglák onnan származnak. Ugyan így valószínűleg az ortodox egyházhoz, vagy a „Görög Compánia” valamelyik tagjához köthetők a 7–9. képen látható téglák.

Az 1700-as években Miskolc legjelesebb iparosai a helyi fazekasok voltak. Mivel a legjobb minőségű agyag a Tetemvár alatt a Nyakvágónak nevezett részen volt, ezért a fazekasok itt igyekeztek telekhez, s így egyben agyaglelőhelyhez jutni. Ennek következtében a fazekasok hamarosan egy külön utcát alkottak, melyet ma Fazekas utcának hívnak¹¹. 1793-ban Takács János fazekas mester halálakor felvett hagyatéki leltárban a téglaégető soron egy kőház szerepel, illetve annak udvarán 1.500 db kiégetett téglát vettek számba¹². Valószínűleg alkalmanként, egyéb munka hiányában más fazekas is készíthetett ugyanígy téglát.

A 18. század második felében készült I. katonai felmérés térképén (2. ábra) Miskolctól keletre Zsolca felé található egy téglavető, illetve Görömbölyön a jelenleg is meglévő görög katolikus templomtól északkeletre, Csaba felé van egy másik feltüntetve (5. ábra).

 5. ábra: A Görömbölyi téglaégető az I. katonai felmérés térképén

Téglák a 19. században

A 19. században legalább egy téglaégető folyamatosan működött Görömbölyön. Ezt az időszak legnagyobb részében a Munkácsi Görög Keleti Püspökség, illetve annak püspöke működtette. Közülük Popovics Vazul (1837–1864), Pankovics István (1866–1874) és Pásztélyi Kovács János (1875–1891) téglabélyegeit ismerjük. Ezek rendre P, PI és PKJ betűk, arab, illetve római számokkal kiegészülve (10–13. kép). E mellett valószínűleg további 2-3 kisebb égető is működött Miskolcon,illetve a térségben, de ezekről a század első felében nincs információnk.

1855-ben Miskolc keleti határában, a Szinva mellett, nagyjából a régi Városi Tégla Szín helyén, a várostól bérelt területena Furman testvérek létesítettek téglaégetőt. A területet a várostól bérelték 12 évre. A bérleti idő lejártakor, 1877-ben a vállalkozók és a város közt hosszas és a mai szemlélő számára meghökkentően kemény egyeztetés folyt a bérleti szerződés további 12 évre szóló meghosszabbításáról. Már ekkor felmerült, hogy a város tulajdonában lévő terület, illetve a Furman testvérek által azon létrehozott téglagyár bevitelével egy részvénytársaságot hozzanak létre. A két Furman testvér nem igazán lelkesedett az ötletért. Ők inkább földcserével kívánták megszerezni a várostól a területet, amihez végül is a városi tanács tagjainak többségének támogatását is sikerült megszerezniük. A II. katonai felmérés ide vonatkozó részlete ezt az egyetlen téglaégetőt ábrázolja (6. ábra).

6. ábra: Miskolci téglaégető a II. katonai felmérés térképén

Ebből az időből származnak a Herman Ottó Múzeum központi épülete előtt feltárt épületből származó ligatúrás HI jelű téglák (14. kép), illetve a fentebb már említett Kossuth utcai református templom tornyának felújításából származó mélyített pajzsban található S jelű téglák (15. kép). Ez utóbbi S jelű téglák egyébként a Furmann testvérek mélyített pajzsban található F jelű tégláival vegyesen kerültek elő. (A templom tornyának építése 1865- ben fejeződött be.)

Az 1870-es években a kiegyezést követő ipari fellendülés elérte Miskolcot is. Nagyszabású építkezések indultak, s ezeknél az azelőtt egyeduralkodó követ, mint építőanyagot fokozatosan felváltotta a tégla. Ennek következtében több kísérlet is történt a Furman-féle gyár (téglajegyeit a 16–22. képeken láthatjuk) mellett egy új téglagyár létrehozására. Előbb 1869-ben a várostól próbáltak meg területet bérelni a Furman bérlet közvetlen szomszédságában, majd 1871-ben a város által Bodreisz György építőmester részére ugyanott bérbe adott terület felét vették az építőmestertől bérbe Lachs Gyula és Kis Joachim urak. A következő évben viszont a Bodreisz-féle bérlet másik felét bérlő Engelman B. János a városnál megtámadta Lachsék bérleti szerződését. Ez után a város 1873-ban az érintett területet 10 évre Lachs és Engelman uraknak adta bérbe. (Az 1869-es kísérletnél egyébként bérlőként ugyan ezek a nevek szerepelnek dr. Csáthy-Szabó Istvánnal kiegészülve). Erre a nagy igyekezetre az ad magyarázatot, hogy Miskolcon egyedül itt található ekkor megfelelő, kitermelhető alapanyag és elég víz. 

1875-ben dr. Csáthy-Szabó bérleleti szerződést kötött a Diósgyőri Koronauradalom tulajdonában lévő téglaégetővel13. A téglaégető jele a lekerekített sarkú négyzetben található GY betű (23. kép).

Miután a már meglévő téglagyárak és az új kísérletek egymás létét fenyegették, 1877-ben a Furman-féle téglagyár, dr. Csáthy-Szabó téglagyára és az épülő Lachs-féle épülő téglagyár összefogásával létrehozták a Miskolci Egyesített Téglagyárat, mely 1892-ben Miskolci Gőztéglagyár néven részvénytársasággá alakult át. (Téglajegyeit a 24–26. képen láthatjuk.)

Az Egyesített Téglagyár 1881-ben 2 telephelyen már évi 2 millió db téglát készített és folyamatos terjeszkedésbe kezdett14. Ennek keretében a püspökségtől bérbe vette a görömbölyi gyárat, illetve fokozatosan felvásárolta a szomszé-

dos telkeket. 1892-ben a miskolci telepet gőzerőre állították át. Ennek eredményeként 1893-ban már évi 4,7 millió téglát, 1896-ban pedig 4 telephelyen 7 millió téglát gyártottak. (Mellette természetesen foglalkoztak agyagcserép gyártásával is.)¹⁵

Az 1880-as években természetesen több kisebb jelentőségű téglagyár is működött Miskolcon. Ezeket Jekelfalussy munkássága16 és Magyar Országos Levéltárban található, a III. katonai felmérés 1886-os kiadású térképszelvénye alapján az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• A 7. ábrán keleti irányban található a Miskolci Egyesített Téglagyár miskolci telephelye (volt Furmann-féle téglagyár), attól nyugatra a Diósgyőri Vasgyár téglagyára, tőlük északra a Miskolci Egyesített Téglagyár diósgyőri telephelye. A vasgyár téglagyára főleg a kemencék építéséhez szükséges tűzálló téglák gyártásával foglalkozott, de saját részre készített falazó téglát is. A tégláikon mélyített téglalapban domború DGY jelet használtak. Ezt időnként római számos vetőláda sorszám egészíti ki (27–28. kép).

7. ábra: Miskolci téglaégetők a III. Katonai felmérés alapján készült 1886-os térképen

• Görömbölyön a püspökségtől bérelt téglagyárat találhatjuk a térképen, melyet az Egyesített Téglagyár bérelt (8. ábra).

8. ábra: A Görömbölyi téglaégető a III. Katonai felmérés alapján készült 1886-os térképen

• Miskolc keleti határában szintén jelöl a térkép egy téglagyárat. Nagyjából ugyanott, ahol az I. Katonai felmérés is. Ez valószínűleg a működését 1882-ben megkezdő Gelb Zsigmond téglagyára lehetett (9. ábra). Téglájuknak jele valószínűleg a lekerekített négyzetben homorú G betű (29. kép).

9. ábra: Gelb Zsigmond téglaégetője a III. Katonai felmérés alapján készült 1886-os térképen

• Diósgyőr nyugati részén, a Majláthon, a papírgyár szomszédságában szintén található egy téglagyár (10. ábra), melynek üzemeltetője ekkor Frank Dezső (30. kép).

 10. ábra: Frank Dezső diósgyőri téglaégetője a III. Katonai felmérés alapján készült 1886-os térképen

Téglák a 20. században

A 19. század végén újabb kis téglagyárak működéséről van tudomásunk. Az egyik ilyen a Csabán létrehozott Sóváry- Guttman féle téglagyár, melyet egyéni vállalkozásként 1899-ben jegyeztek be, de a téglajegyén a Sóváry 1898 Károly felírat szerepel. (Az oszloptégláikon pedig Sóváry 1898 Guttman felírat.) A cég téglabélyege az egyik legdíszesebb Miskolc környékén (31–32. kép). Mivel ez idáig csak az 1898-as évszámmal került elő, ezért véleményünk szerint a Miskolcon 

található, mélyített körben S jelű téglák (33. kép) is a Sóváry téglagyár termékei. (A kezdő év után egy egyszerűbb téglabélyegre álltak át.) A gyárat a Miskolci Gőztéglagyár Rt. 1903-ban felvásárolta. (Sóváry Károly már 1902- ben kilépett a cégtől, de hozzájárult a további névhasználathoz.). Később ez lett a Gőztéglagyár Hejőcsabai üzeme. Téglabélyege „CS” betű jobb alsó sarkában

„GY” betűvel (34. kép). 1921-ben edényés kályhagyárrá alakították át, de komoly értékesítési gondokkal küzdött¹⁷.

1905-ben a Gőztéglagyár újabb konkurenst vásárol fel, a Miskolci telep mellett található Reichard féle téglagyárat, melynek téglabélyege a tulajdonos Reichard Márk neve után RM jel volt (35. kép). A gyárról egyéb információval nem rendelkezünk.

1906-ban a Miskolci Gőztéglagyár Rt. által a püspökségtől bérelt görömbölyi téglagyár bérlete lejárt, s mivel a püspökséggel nem sikerült megállapodniuk, ezért új téglavetőt létesítenek a görömbölyi Garócza telepen. A püspökségtől a téglaégetőt a Szövetkezeti Téglagyár bérelte. Téglajelük lekerekített négyzetben SZ betű (36. kép). A telephelyeket az I. világháborúig folyamatosan fejlesztették. 1906-ban a Miskolci telepet iparvasúttal kötötték össze a Reichard-féle teleppel. Folyamatosan új gépeket szereztek be, építkeztek (új körkemence Görömbölyön, szárítószínek stb.).

Az 1900-as évek elején Engel Sámuel téglagyárosról van tudomásunk. Gyárának helyéről nincs információnk. Téglajele mélyített E betű volt (37–38. kép).

1914-ban új konkurens cég jelent meg a miskolci építőanyag piacon. A város a belvárostól északra, a Sajószentpéterre menő út mellett, nagyjából a mai TESCO áruház helyén létrehozta a Városi Téglagyár Rt.-t. A kezdeti rosszabb minőséget hamarosan elfogadható, a konkurenciával megegyező minőségű téglák váltották fel. A fejlődésnek azonban gátat szabott az I. világháború kitörése, majd az 1919-es harcokban az épületek találatot kaptak, illetve a felszereléseket (hajtószíjak, gépek, szárító keretek stb.) ellopták, megrongálták.

Az újraindítás évében, 1920-ban a gyár 960.000 db téglát és 51.000 db cserepet állított elő. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően 1928-ban már 4,7 millió téglát és 977.000 cserepet készítettek. (Közben, 1922-ben a város a részvénytársaságban lévő tulajdonrészét eladta Schwartcz Henrik vilmányi téglagyár tulajdonosnak). A cég a tégláit az R.T. betűkkel jelölte (39–41. kép)¹⁸.

A Miskolci Gőztéglagyár Rt. (a gyár fejléces levélpapírját a 11. ábrán mutatjuk be) 1920-ban megpróbálta megszerezni a Szövetkezeti Téglagyár által bérelt Görömbölyi gyárat. De mind a tulajdonos püspökkel, mind a Szövetkezeti Téglagyárral folytatott tárgyalások kudarcot vallottak.

 11. ábra: A Miskolci Gőztéglagyár Rt. számlájának fejléce 1917-ből

Ezután a püspökség a gyárat a Görömbölyi Téglagyár Rt. részére adta el.¹⁹ 1924-ben a Görömbölyi Téglagyár Rt. fejlesztéseket hajtott végre (körkemence befedése, szárító színek rendbehozatala), de kellő nagyságú tőke hiányában ezek, illetve az 1928-as újabb felújítások sem voltak elégségesek. Mindezt jól bizonyítja Nagy József gyárvezető 1930-as kijelentése, miszerint a felszerelés „parasztikus”, amiért is azonnali hatállyal elbocsátották. Közben a püspökség 1926-ban pert indított a részvénytársaság ellen a vételár hátralék miatt. A cég téglabélyege téglalapban G betű a vetőláda sorszámával (42–44. kép) volt²⁰.

A Miskolci Gőztéglagyár Rt. a 20-as években a miskolci telephelyén folyamatosan felfuttatta a falazó téglák, a Görömbölyi telepen pedig a cserép és a burkoló téglák gyártását. (A Hejőcsabai telepet – mint azt már említettük – edényés kályhagyártásra rendezték be, a diósgyőri telepet pedig 1927-ben a város részére értékesítették és azt később házépítésre telekként felparcellázták.)

Összességében megállapíthatjuk, hogy 1928–29-ben mindhárom miskolci téglagyár (Görömbölyi Téglagyári Rt., Miskolci Gőztéglagyár Rt., Városi Téglagyár Rt.) teljes kapacitással működött. Mellettük tudomásunk van arról, hogy a Diósgyőri Vasgyár téglagyára és a Majláthi Magyar Királyi Erdőgondnokság téglagyára is üzemelt ebben az időszakban.

12. ábra: A Miskolci Gőztéglagyár Rt. számlájának fejléce 1923-ból 

Mindkét téglagyár az anyacég saját építkezéseihez égetett téglát. Ezt a fejlődést törte kerékbe a Nagy Gazdasági Világválság. Az építési kedv lelohadt, a tégla és cserép iránti kereslet a töredékére csökkent. A miskolci téglagyárak a válság okozta kihívásra válaszul 1932-ben Közös Értékesítő Irodát hoztak létre. Ennek keretében magukra nézve értékesítési kvótákat állapítottak meg, illetve egyeztették az eladási áraikat. Egyúttal csatlakozásra szólították fel a miskolci piacon ekkor megjelenő Kerecsendi Gőztéglagyárat és a Putnoki Építőanyagipari Rt-t. Ez utóbbi 1908-ban jött létre gróf Serényi Béla téglaüzeméből. Trianon után elvesztette piacai nagy részét, miután az új államhatár gyakorlatilag a gyár kapujától pár kilométerre húzódott. Az elcsatolt területek ideiglenes visszacsatolásakor viszont új versenytársakat kapott²¹. A csatlakozástól azonban mindkét cég elzárkózott. A Közös Értékesítési Iroda még abban az évben felbomlott.

Ezzel megkezdődött a miskolci téglagyárak agóniája. 1936-ban először a Görömbölyi Téglagyári Rt.-t kebelezte be a Miskolci Gőztéglagyár Rt., majd a Miskolci Gőztéglagyár Rt. olvadt be a Miskolci Takarékpénztár tulajdonában lévő gyárral és működött tovább a Miskolci Takarékpénztár Gőztéglagyára néven. Végül 1949-ben az Építésügyi és Munkaügyi Minisztérium a Miskolci Takarékpénztár Rt. téglagyárait (Miskolc, Görömböly), a Városi Téglagyár Rt.-t és a Putnoki Építőanyagipari Rt.-t töröltette a cégjegyzékből és bejegyeztette a Borsodvidéki Téglagyárak Nemzeti Vállalatot. Az 1950-es években már csak a Görömbölyi gyáregység üzemelt, de a Mályi Téglagyár üzembe helyezése (1952) után az is bezárásra került.

Végezetül, a 45–54. képen néhány miskolci eredetű, ismeretlen jelentésű, korú és gyártójú téglát mutatunk be.

Felhasznált irodalom: