Majosháza településtörténete dióhéjban
Majosháza a közelmúltban feltárt leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott terület volt.
1998 októberében a szennyvízcsatorna fektetési munkálatai közben rábukkantak egy sírra, ami jelenleg Ráckevén, az Árpád múzeumban tekinthető meg. A sírban nem csupán csak csontvázat találtak, hanem néhány bronzból illetve, agyagból készült tárgyat is. A vizsgálatok kiderítették, hogy a 2 db bronzból készült ruhatű, különböző ékszerek és agyagedények a bronzkor elejéből, Krisztus előtti XVII. századból, származhatnak, tehát legalább 3600 évesek.
Ezt követően még nagyon sok időnek kellett eltelnie, mire a települést Majosháza néven említik az oklevelek. A település nevével 1395-ben találkozhatunk először (Bakács 1982). Ekkor Zsigmond király megerősítette, hogy: „1395. okt. 2. Medgyes, Irsa-i Jodok és István, valamint Szentivanyhaza-i Saffar Sandrinust, Lőrinc és András Szentivanyhaza és Mikebuda falvakat, Hugye, Inarcs, Majoshaza, Ordashaza birtokrészeket Mikebuda-i Eustak fia János fiától, Miklóstól és Szentiványi Albert fia Mátyástól megvásárolták. Átírta Zsigmond király, 1406. ápr. 18.”1
Korábban a települést Day alakban is említik bizonyos források, pl. 1281-ben „Day föld birtokjoga tárgyában Varnel fia Pállal szemben Chepan fiai, Lőrinc és Moyus, valamint Povcha fia János tizedmagával esküt tett.”2 Van olyan oklevél is, amin mind két név egyszerre szerepel külön településként, pl. 1721. június 15-én kelt határjárás egyszerre említi „Day hegye”-t, és „Majosháza puszta”-t is3. Azért érdekes tény ez, mert a szomszéd település Áporka Majosháza felőli részének a mai napig Daja a neve.
A település valószínűleg a Moys keresztnévből kapta jelenlegi nevét.
„1498-ban Zápolyai István nádor közli Fehér megye Solt székével Mayoshaza-i Mátyás fia János, meg Mayoshaza-i Porkolab István s Waryas Kelemen panaszát, amely szerint ezeknek a megyebeli Solt székben levő Mayoshaza nevû birtokában Zabo Benedek, Mayos Mihály és ennek testvére László - mind Mayoshaza-iak - hatalmaskodtak, a füvet lekaszálták és elszállították; meghagyja egyben a megyének, tartson a panasz ügyében tanúvallatást. - Eredeti missilisre ragasztva, hajtásoknál csonka.- NB. A missilist Somosi Pál írta 1672. szept. 7-i kelettel. Címzett nem állapítható meg, mert a ragasztott felén van. - Piros viaszú zárópecsét helye.”4
Egy 1622-ben kelt Udvari Kamara-i előterjesztés tárgyalt Esterházy Pál Ráckeve mezővárosra és néhány környező falura vonatkozó kérelméről, aki megélhetési gondjai miatt kéri adományba „mindkét nemre Ráckevét és néhány falut, Szentmiklós, Makad, Beche poss., ill. Tökeli, Haros Chepelj, Szentmihály, Chep, Gilaon Lore, Majorháza, Szentmárton és Sölös prédiumokat Pilis megyében 3000 ft értékben neki adományozni, ezek jövedelme csekély, nem terjed túl az évi 170 ft-t”5.
Annak nincs nyoma, hogy Esterházy Pál (a zólyomi ág megalapítója) megkapta-e, vagy sem a leírt településeket, erre vonatkozó információt nem sikerült felkutatni, de valószínűsíthetjük, mert 1695-ben Eszterházy Sándor örökösei adták el azokat gróf Heiszler Donátnak6.
Majosháza: köznemesi családok faluja
Majosháza lakottsága a történelem során változó volt, de bizonyosnak látszik azonban, hogy Majosháza nem néptelenedett el teljesen a Rákóczi szabadságharc idején. Erre több szerző (Kempelen, Borovszky, Fényes, Spira, Galgóczy, Nagy Iván) azért gondolhatott, mert a település „puszta” melléknéven szerepel. Általános az a vélekedés, hogy a „puszta” a „lakatlan” szinonimája. Megkockáztatjuk, hogy akkoriban is volt a „puszta” szónak a maihoz hasonló, síkság, rónaság, fátlan terület jelentése is. A hasonló természeti környezetben fekvő szomszédos települések egy részét (Varsány puszta, Ordasháza puszta, Puszta Szent Király) is pusztaként definiálták. A Királyi Könyvekben (Libri Regii)7 szereplő Fehér család a nemesi előnevét Majosházáról kapta, mégpedig 1667-ben, tehát akkor, amikor az említett szerzők szerint a település lakatlan volt. A Fehér család leszármazottai a mai napig élnek Majosházán.
1770-ben újabb betelepedés kezdődött meg, hiszen a község a Rákóczi szabadság harc idején is elnéptelenedett. Erről Spira György8 így írt: „….De tulajdonképpen ezeknek a településeknek a csoportjába kell sorolni a megye két ki-rekesztőleg nem- esek által lakott falvát, a Vattay család birtokában lévő Aporkát és a Jeszenszkyeket uraló Majosházát is; az előbbiben már 1761-et valamivel megelőzően, az utóbbiban pedig 1770-től fogva kezdenek megtelepedni a birtokosokkal lényegileg szintén majorsági jobbágyi viszonyba kerülő ármális nemesek….”
Szomor Edit tanulmányában9 ez szerepel: „Egyesség ... Beleznay Miklós generális, főstrázdamester 1771. Marty, 14 Nemes Magyar Mátyásnak, Bartha Mihálynak, Kontha Imrének és Csontos Sámuelnek Őkegyelmének, Nemes Orosziból kimaradt társaiknak az egész pusztát minden benificiummal (jövedelmével) 10 esztendeig bérbe adja 1000,- Rh forintért. Lakásukat, ahol ő kijelöli, épthetnek, Szénahordás, takarodás idején a Dunához, vagy Pestre némi fuvart adnak.”
A plébánia keresztelési anyakönyvében Csontos Sámuel 1771-ben mint Horvát János leányának, Borbálának a kereszt szülője szerepel. A halotti anyakönyv szerint Nemes Magyar Mátyásnak az özvegye 1808. július 13-án halt meg 85 éves korában.
Vályi András 1796-ban így ír Majosházáról: „MAJOSHÁZA Szabad puszta Pest Vármegyében. ’s mivel egy nehány Nemes
árendáló Uraknak lakó helyűl szolgál, lakosai mind magyarok, reformátusok, kik bíró helyett Kurátort tartanak magok között, fekszik a’ Dunához közel, Áporka, és Taksony között, földes Urai Beleznay, Rodli, és Majthényi Familiáknak örökösei, határja jól termő, szénája, gabonája van, fája nints, piatza Pesten.”
A község régi pecsétjén egy vágtató vitéz látható, körben pedig ez olvasható: „NEMES MAJOSHÁZA HELYSÉG PETSET 1839” (1. ábra).
1. ábra: Majosháza pecsétje 1839-ből10
A még korábbi pecséten a jobb kezében szablyát tartó férfialak, oldalain MP betűk, alatta a mezőn három szál gabona látható (Horváth 1982).
A falu jelenlegi címerében is a nemességre utaló lóháton ülő vitézt jelenítik meg (2. ábra).
2. ábra: Majosháza jelenlegi címere
Majosházán jelenleg 1480 fő állandó lakos él, jellegét tekintve zsáktelepülés, ennek köszönheti csendes, nyugalmas voltát is. Majosházán jelenleg 1480 fő állandó lakos él, jellegét tekintve zsáktelepülés, ennek köszönheti csendes, nyugalmas voltát is.
A téglakészítés emlékei Majosházán
„1880. május 18-ai presbiteri ülésen egy újraéledést hirdető bejelentés hangzik: Fehér Gábor gondnok jelentette a majosházi közbirtokosság kötelezte magát, hogy roskadozó templomunknak új templommal helyettesítése céljából 1880-ban 60 ezer téglát égetett. Ekként minden fertálybirtok tulajdonosa 500 darab tégla égetését vállalta magára. A gyülekezet idősebb tagjainak emlékezete megőrizte, és apáról fiúra tovább hagyományozta, hogy a Pörös-földeken 4-5 közös téglaégető kemence volt és az összefogás tette lehetővé a vállalkozást. Közös felügyelő ellenőrzésével folyt a munka. Minden ezer tégla kiégetéséhez 2-2 kocsi szalmát kellett adni és külön fizetni az égetést is.”
„…...A közbirtokosság szerződést köt Újvári János ceglédi téglaégető mesterrel (1890. augusztus 17-én) 120.000 db tégla égetésére. A szerződést a királyi közjegyző előtt ugyancsak szeptember 4-én kötik meg Budapesten, és az öreg templomot megkezdik lebontani augusztus 19-én. Piróth Benő családi imakönyvébe beírt emlékezés szerint augusztus 23-án már letették az új templom alapkövét. Hogy ez minden ünnepélyesség nélkül történt volna meg, az nem valószínű, de erről semmiféle feljegyzés nincs az egyházi iratok között. Valószínű, hogy ezután hamarosan megkezdik a fundamentumot és az alapfalakat lerakni. Ekkor kitűnt, hogy a meglevő 40.000 tégla mellé (amelyből úgy, mint az 1883-i nagy tűzvész után a kárt szenvedőknek részben kölcsön, vagy talán pénzért el is adtak) sürgősen szükségesnek látszott, hogy több téglát kellett előteremteni, mert a téglaégetők a szükségleteket nem tudták biztosítani. Piróth Benő feljegyzése szerint 30.000 darabot Gubacsról, 400-at pedig a rákosi téglagyárból kellett hozni. Ezt a többlet fuvart is a közbirtokosság kocsival rendelkező egyháztagjainak kellett vállalni, amit szívesen meg is tettek, hogy a templom minél hamarabb felépüljön” (Szomor, i. m.).
Sajnos, ahogy az idősebb korosztály eltávozik az élők soraiból, úgy merülnek feledésbe foglalkozások, mesterségek, mesterek nevei, hiába voltak koruk akár nagyra becsült, köztiszteletben álló szakemberei. A Piróth család állítása szerint mára már Piróth Benő imakönyve is eltűnt, amibe a feljegyzései voltak.
A fent idézett tanulmány elkészítése után 13 évvel már hiába próbáltuk az idős, 80 év feletti bácsikat, néniket kérdezni a téglavetésről, mindegyikük csak azt tudta elmondani, hogy a „Pörösökön” volt a téglaégető, egyéb érdemi információt nem kaptunk tőlük. A helyszínen meg is találtuk a nyomait, igaz csak szórványosan és szétszórva. Volt szerencsénk a levegőből is megtekinteni az egykori téglavető helyét (3. ábra).
3. ábra: A téglaégető helye légifotón
A nagyfeszültségű villanyoszlop előtti rész a téglavető helye, az a mögötti rész már Áporkához, a szomszéd településhez tartozik11. Egy 1881-es helyi kataszteri térképen, I. és a II. Katonai felmérés térképen agyaggödröt jelölnek a nevezett helyen (4–6. ábra).
4. ábra: Az 1881-es kataszteri térkép fedőlapja
5. ábra: Agyaggödrök 1881-ben
6. ábra: Agyaggödrök Majosháza határában. II. Katonai térkép
Téglajegyek Majosházán
A településen a korukat tekintve bizonyosan 1841 előttiek a domború írott kisbetűvel jelölt jm és a mélyítésben domború JM (Jeszenszky Mihály) monogramos téglák (1–2. kép), hiszen abban az évben járt le a pusztabérleti szerződés és azt Jeszenszky Mihály halála után neje és gyermekei nem akarták meghosszabbítani. A Jeszenszky család 1860-ig volt birtokosa a településnek. Nem sikerült kideríteni, kit takar a domború ME; a köznemesek között voltak Molnár, Magyar, Makra, Mészáros, Marton, Majthényi nevűek, de lehet akár Majosházai Egyház, vagy Eklézsia is, amennyiben a templomépítéshez vettette az egyház (3–6. kép).
Beleznay Miklós és neje Podmaniczky Anna Mária birtoklása idejéből (1700 vége) származik a domború, írott B- betűs tégla, amely a környéken nagyobb számban Kiskunlacházán, de szórványosan másutt is megtalálható (7–9. kép). Az ebben az időszakban készült I. katonai térképen „szilárd épületeket” jelölnek. A feltételezés szerint ezeket a Beleznay család készítette.
A templomtoronyban levő beépítetlen téglák között találtunk jó néhány, úgymond „kalapácsos téglát” (10. kép), ami bizonyítja Szomor Edit állításának igazát, ugyanis a Gubacsi Téglagyár, a Kőszénbánya’s Téglagyár Társulat Pesten, nevű részvénytársaság gubacsi téglagyára volt (onnan és a Rákosi Téglagyárból rendeltek a templomépítéshez 30 400 db téglát). Szomor idézett tanulmányában olvashatjuk, hogy a faluban a templom építéséig sárból, vályogból építkeztek. Az 1869. évi népszámlálás adatai szerint Majosházán 64 ház volt, 100 családban 234 férfi és 235 nő, összesen 469 fő élt. Ez azért lényeges adat, mert ebből az tűnik ki, hogy a téglákat kis szériában égették, valószínűleg nem is üzemeltették minden évben folyamatosan az égetőt, csak az esetleges igények szerint. Ezért állhatott elő az a helyzet, hogy a kevés számú népesség dacára meglehetősen sokféle, változatos formában készült MH (tükrösen HM) jelű tégla készült. Az MH betűk a község neve rövidítését jelentik és bizonyosan a település téglaégetőjében készültek. Az égető helyszínén talált törmelékben és összeégett
„bikán” is ilyeneket találtunk. A csak Majosházához köthető téglajegyek az alábbiak (11–34. kép):
- Domború M
- Domború MH több variációban
- Domború HM
- Állított domború MH
- Állított domború HM
- Domború zsinórírásos MH
- Domború zsinórírásos HM
Végezetül, kuriózumként álljon itt a falu határában talált, régi uradalmi épületről származó kúpcserép (35–36. kép), és néhány úgymond „import” tégla a szomszédos településekről (37– 48. kép)
Hivatkozások, irodalomjegyzék
1. Bakács István (1982): Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták, 1002–1437. Bp. – Pest megye múltjából 5:154.
2. Debr. koll. lt., Dl. 40 274 .
3. Borosi András és Szabó Attila (2000): Pest–Pilis–Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái – Pest megyei levéltári füzetek 32.
4. Regeszta forrása: OL regeszta DL98048.
5. OL regeszta (Ila), Magyar Kamara – Udvari Kamara, 1622.05.10. – ÖStA HKA Hoffinanz – Ungarn. r. Nr. 122.
6. Arcanum kiadó: 16–17. századi vármegyei jegyzőkönyvek regesztái, DVD room
7. Királyi Könyvek 1527–1918, Arcanum DVD room
8. Spira György (1965): Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén (220. oldal), In.: Keleti F.–Lakatos E.–Makkai L. (szerk.): Pest megye múltjából I., Bp. 1965.
9. Szomor Edit (1996): A majosházi református egyházközösség történetéből – Károli Gáspár Egyetem Tanítóképzői Főiskolai Kar, szakdolgozat, kézirat
10. Horváth Lajos (1982): Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei, 1381–1876 – Pest Megyei Levéltári Füzetek 4. Budapest
11. Majosháza Önkormányzata Levéltára
Monarchia BTE: Jeles téglák, jeles emlékeink. A III. és IV. Bélyeges Tégla Napok előadásai című kiadványban megjelent cikk.