Tudnivalók a faluról

Vas és Veszprém megyék határa találkozásánál, erdők által ölelve találhatjuk az alig száz lakosú falucskát, Kelédet. A település nevét elsőként egy 15. században, 1468-ban íródott forrás említi Kylyd alakban. Az első birtokosa Kelédi Gál volt, majd később a Békássy családé lett. A török idők megviselték a falut, lakói elhagyták, elnéptelenedett és több mint 200 éven át lakatlanná vált. A 18. században népesült be újra és gyarapodni, fejlődni kezdett. A község virágzása a Szentgyörgyi Horváth és Gudovácz földesúri családoknak köszönhető. A XVIII. század végén a Keléd pusztaként említett településen a Szentgyörgyi Horváth család építette fel a ma is meglévő kúria épületét (Virág, 2004).

Keléd tégláiról

A Horváth kúria (1. ábra) felépítéséhez felhasználták a közeli romtemplom köveit (Virág im.), valamint az építkezés helyszínén létesített téglavetőben készített téglákat.

1. ábra: A kúria a felújítas elött

Lehetségesnek tartjuk, hogy a nevezett templomromból eredhet a kúria átépítésekor (2003-ban) az udvarán talált IHS és kereszt jelű tégla (1. kép). A vető helyét egy 1781-es térképen „A” betűvel jelölték, a mellékletben pedig, „Tegularium” néven azonosíthatjuk be (2.ábra).

2. ábra: Keléd 1781-ben

Valószínűleg a térképen a boksák elhelyezkedését láthatjuk.

Egy néhány évvel később készült részletesebb térképen „Ziegel Ofen” név mellett egy téglaépületet és egy nyitott színt ábrázoltak (3. ábra).

3. ábra: Keléd puszta az 1790-es években

A térkép útmutatójában „Horváth de Sz. György” nevét jegyezték fel. Ekkor még mindig csak a kúria és a major épületek építéséhez használhatták a helyben előállított téglát. Az 1800-as évek elején megkezdődött az árendás házak építése is. Valószínűsíthető, hogy a kúria mögötti téglavető ezt a plusz igényt már nem tudta kielégíteni és a település dél-nyugati oldalán új téglaégetőt létesítettek. Ezt a településfejlődést igazolja az 1809-ben a „Kelédi puszta rajzolattja” elnevezésű térképen látható kilenc „Árendás ház”, „Kortsmaház” és az új „Téglaszín” épülete (4. ábra).

4. ábra: Keléd 1809-ben

1811-ben a balesetben elhunyt Horváth Kristóf örököseként Horváth János, József és Antal báró tulajdonába került a birtok (Virág im.). A 2. képen látható téglán talán Báró Horváth Antal neve szerepel. A kúria renoválásakor került elő a HJ 1856 bélyegű darab, amely valószínűleg az akkori tulajdonos, Horváth (IV) János jele volt (3. kép). Ez az adat egybe esik Virág (2004) által közölt adattal. (Ugyanő említést tett évszám nélküli HJ jelű téglákról is. Ez utóbbiakat magunk nem találtunk). Az 5. ábrán az 1856-60 között készült I. Vas megyei kataszteri térképen a téglagyár agyagbányái láthatók.

5. ábra: A kúria a felújítas elött

A településen előforduló HI, IH illetve tükrös GH téglák a haszonbérlők - Hencz István és György - nevéhez köthetőek (4-7. kép). Ők 1854-től bérelték a birtokot. A DK (Dominium Keléd??) összevont betűs és az ismeretlen jelentésű THB darabok is ez időben készülhettek (8-10 kép).

1859-ben árverezés útján Kráser Manó vásárolta meg a kúriát, aki ezután jelentős fejlesztéseket hajtott végre a Keléd pusztai birtokon. 1860-as években már szeszgyár épült finomítóval. A K-betűs téglabélyegek az ő vezetéknevének kezdőbetűjét őrzik (11-14. kép). Ez a bélyegkép előfordul álló, illetve fekvő formában mélyített és domború ablakos kivitelben. A 19. század végére a település jellegzetes cselédközséggé vált, a kúria és a major épületek mellett 11 magánház állt, kis melléképületekkel. Kráser Manó 1915-ben adta el a birtokot Szent-Ivány Oszkárnak. A település több pontján fellelt „SZO” monogram karakteres mélyített betűkkel, ovális ablakban az ő nevét idézi fel a téglabélyegek után érdeklődőknek (15-16. kép). Szent-Ivány Oszkár fia, Egon irányította a gazdaságot. Nemesített gabona, cukorrépa, burgonya, herefélék termesztésével foglalkoztak. A község határában egy tízholdas bekerített méhészetet, egy 17 holdas halastavat, mellette pedig díszfácán-tenyészetet is működtetett.

A szeszgyárat, rumlikőrgyárrá fejlesztette, gőzmalmot, fűrésztelepet és villanytelepet létesített. Az „SZE” és hiányos formában az „SZ” téglabélyeg Szent- Ivány Egon monogramja (17-18. kép). 1923-as tűzeset után felújították a kúria épületét, ekkor kapta jellegzetes manzárdtetejét. Valószínűleg ehhez az újjáépítéshez készültek a „K 192?”(Keléd 1923?) évszámos téglák (19. kép), mégpedig a III. katonai felmérés térképen ábrázolt téglagyárban (6. ábra).

6. ábra: Keléd a III. Kat. felmérés térképén

Az 1945 utáni államosítással a virágzó gazdálkodásnak vége szakadt. A kúria 1952-ig még Szent-Ivány Egoné maradt. Később átalakították, tanácsház és Tsz-iroda működött a falai között. Az egykori épületek némelyikének helyéről már csak a romos falrészek tanúskodnak.

A Keléd pusztai virágzó gazdaság képe még él a helyiek emlékezetében, és ezekről büszkén mesélnek az ide látogatóknak.

Képek: Nyirő Zsolt: 3, 5, 6, 8, 9, 11, 13, 15, 16, 18, 20, 21, 22, 24, 25, 26, 27

Herczig Béla: 1, 2, 4, 10, 12, 14, 17, 19, 23

--------

1. Vas megyei Levéltár Térképtára, VaML XV.T43.1781

2. Vas megyei Levéltár Térképtára, Pusztakeléd határának térképe

3. Vas megyei Levéltár Térképtára, VaML XV.T44.1809

Felhasznált irodalom

1. Virág Zsolt (2004): Magyar Kastélylexikon 5 - Vas megye kastélyai és kúriái – Fo-Rom Invest Kft - Budapest, pp. 447