Szerző: Menyhárt Miklós

Előzmények

XIX. század vége felé, sok éves vita után, Ipolyság város vezetőségének sikerült megegyeznie a rozsnyói káptalannal a területeinek felparcellázása ügyében. Az egyezség hírére nagymértékben megnőtt az építkezési kedv a városban. Ennek a piacnak a kiaknázására alakultak meg Ipolyságon egymás után a kornak megfelelő technoló- giájú téglagyárak.

A II. katonai felmérés térképén már korábban, 1842-ben jelöltek téglaégetőt (1. ábra, Z.S.= Ziegelstandl), a tulajdonosról ezideig nem találtunk adatot.

1. ábra: II. katonai felmérés térképe

Az ipolysági téglagyárak közül Engelhardt Mihály, Winter Sándor és Kátscher Sándor gyára alapításának időpontját ismerjük. Ezek a gyárak a XIX. század utolsó harmadában, illetve a XX. század elején épültek fel. Holczer Ignác gyárának alapítási ideje ismeretlen. Támpontként a Jekelfalussy jegyzék szerepelhet: 1892-ben Ipolyságon egyedüliként említi a Holczer-féle téglagyárat. Nem ismerjük a gyáralapító születésének és halálának időpontját sem, de figyelembe véve a róla fellelhető kevés adatot (lásd alább), valószínűtlen, hogy köze lenne a fentebb említett térképen jelölt téglagyárhoz. Úgy tűnik, hogy a felsoroltak közül elsőként – ugyanazon a területen, mint később a többiek – építette fel a gyárát. A kemencéje helyét meg is találtuk Engelhardt és Winter kemencéje közelében. Egy, a 30-as évekbeli turistatérképen feltüntették az akkor még meglévő téglagyár vagy téglagyárak helyét (2. ábra).

2. ábra: Turistatérkép a 30-as évekből

Sajnos, nevet nem írtak a jelzés mellé, így nem azonosítható, kinek a gyárát ábrázolták akkor. Egy forrásmegjelölés nélküli összeállítás alapján viszont 20 évvel korábban, 1912-ben Ipolyságon már csak Engelhardt Mihály és Winter Sándor és Fiai téglagyárak termeltek, tehát Holczer már nem. A terület bejárásakor öt téglaégető kemence maradványait találtuk meg. Ezek közül a 3. ábrán Winter Sándor kemencéjének megmaradt részét láthatjuk.

3. ábra Winter-kemence maradványai

A környezet, sajnos, eléggé átalakult, benőtte az erdő, illetve a vízfolyások az elmúlt kb. 100–150 évben szinte a felismerhetetlensé-gig megváltoztatták a táj arculatát. Mindezek ellenére nyomaiban még felismerhető Winter kemencéje mellett a „placc”, ahová a ki- vetett téglát először helyezték szárítás céljából. Az egyes kemencék alapzatának körvonalai koruknak és a környezeti hatásoknak megfelelően többé-kevésbé még láthatóak. A kemencék környékén található téglatörmelékből egyértelműen beazonosítható azok tulajdonosi hovatartozása. Egynél Holczer (4. ábra), kettőnél Winter (3. ábra), másik kettőnél pedig Engelhardt (5. ábra) monog- rammal ellátott téglákat, illetve téglatörmeléket fedeztünk fel nagy mennyiségben.

4. ábra H (Holczer) téglatöredékek

5. ábra EM (Engelhardt Mihály) téglatöredék

Kivételt képez talán Winter Sándor kemencéjének környéke, ahol vKG (6. ábra) és VM (7. ábra) jelű tégla maradványok is találhatók.

 

 

 

 

 

6. ábra: vKG téglatöredékek Winter Sándor kemencéjének környékéről

 

 

 

 

 

 

7. ábra VM téglatöredék Winter Sándor kemencéjének környékéről

 

E téglák eredete egyenlőre ismeretlen. A vKG-s tégla mérete 25×12×7 cm, tehát kisméretű, jelzésének módja: mélyített keretben, mélyített betűk; ebből következően az 1900-as évek elejére datálható a keletkezése. Ebből a fajtából viszonylag nagy darabszámban találtunk téglatöredéket, feltehető, hogy ezeket bérmunkában égettették itt ki. A VM-es tégla mérete ?×15,5×6,5 cm, azaz nagyméretűnek számít, a jelzés rajta domború kialakítású. Vélhetően lényegesen régebbi az előzőnél, talán valamikor az 1800-as évek első felében készülhetett. Ez a két téglafajta, különösen a vKG jelű, Ipolyság környékén szinte mindenhol előfordul, de legnagyobb darabszámban Bernecebarátiban található meg.

A kemencemaradványok környékét bejárva láthatóvá válik a háttérben lévő hegyláb nagymértékű elbontása, mivel innen bányászták a tégla alapanyagául szolgáló jó minőségű agyagot. Hatalmas mennyiséget termeltek ki innen az aktív évtizedek alatt. A bányaterületen körülbelül 100–150 m hosszan több méter magasan – esetenként 8-10 métert is elérve – került az agyag kiaknázásra.

Kátscher Sándoron kívül (mert nem ismerjük gyárának helyét) mindhárman, Holczer, Engelhardt és Winter is ugyanarra a helyre építette gyárát és közelükben (körülbelül a mai Zsidó temető helyén) helyezkedett el a II. katonai térképen jelzett ismeretlen előd is. Az akkori viszonyokat figyelembe véve Ipolyság környékén a jó minőségű agyag megléte, a három irányba vezető út, illetve vasútvonal, valamint az erdő adta tűzifa közelsége miatt ez a hely volt optimális a téglaégetés céljára. Egyedül a gyártáshoz szükséges víz biztosítása volt kérdéses. Találtunk ugyan egy beomlott kútmaradványt, de az ebből kitermelhető víz mennyisége nem lehetett elegendő a téglagyártáshoz. A közeli patakot terelhették ebbe az irányba, így oldva meg a vízproblémát.

 

Életrajzi és ipartörténeti adatok

Holczer Ignác

Holczer Ignác iparos, kávézó-tulajdonos volt. A 19. században vállalko- zóként jelentős segítséget nyújtott a város fejlesztéséhez, leginkább tégla- gyára révén, mely Ipolyság első ilyen jellegű üzeme volt.4 Fontos szerepe volt a Honti Sport Club 1903-as megalakulásánál is, amely abban nyil- vánult meg, hogy ő adta bérbe az egyesületnek a homoki városrészben található „bábadomb korcsma” fölött lévő répaföld területét. Landauer Béla, Szokolyi Alajos és további 10 személy javaslatára 1903. áprilisában kezdték meg a sportpálya kiépítését5 (8. ábra).

8. ábra Honti Sport Club pályája (a nyíl a téglagyár helyét jelöli)

Az ábra hátterében látható hegy lábánál helyezkedik el gyára, illetve ezt a helyet jelöli a már említett turistatérkép is. Ezen a helyen találtuk a jellegzetes H betűs téglatörmeléket és egy épület alapjának kőből készült részletét. Ez az épület vagy a Holczer féle üzem része volt, vagy a közvetlen közelében lévő Winter-gyárhoz tartozhatott. Téglajele: mélyített ovális keretben, mélyített jellegzetes formájú nagy H betű, mérete 29×14,5×6,5 cm, tehát nagyméretű tégla (1–3. kép). Az ipolysági köztemetőben lévő síremlék arról tanúskodik, hogy azt a Holczer család 1907-ben állíttatta (9. ábra).

9. ábra: Holczer család síremléke. Fotó: Bendik Béla

Minden tényt figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy gyára az 1860-as években kezdhette meg működését.

Engelhardt Mihály (1836–1925)

Engelhardt Mihály 1871-ben megvásárolta Ipolyság határában, a Hont község felőli út közelében lévő akácost és itt építette fel téglagyárát. Ez az a hely, amit az 1932-es térkép is jelez. Három kemencéjéről tudunk, melyből kettőnek a nyomait ma is láthatjuk a mai 1201-es út mellett jobbra, a Bernecebarátiból Parassapuszta felé vezető szakasz végén, az ipolysági benzinkúttal szemben. A Bernecebarátihoz közelebbi lehetett a 16. ábrán látható gyárkéményes kemence, illetve előtte helyezkedik el a második, a határ túloldalán pedig a harmadik. A két utóbbi kemence méretét tekintve közel azonos lehetett. A gyárkéményes kemence mellett találtunk egy beomlott kútmaradványt, amely arra enged következtetni, hogy innen is nyerhettek téglakészítéshez szükséges vizet. Mint azt már fentebb is említettük, ez a vízmennyiség nem lehetett elég a gyártáshoz, ezért az elterelt patak szolgáltatta a szükséges víz nagyobb mennyiségét. A kemencék és a hegy közti terület teljesen sík felületű itt is, mint Winter nagy kemencéjénél, ide vethették ki a téglát szárítás céljából. Engelhardt a milleniumi ünnep évében dr. Kovács–Sebestény Endre kezdeményezésére az ipolysági új kórház építéséhez 3000 téglát ajánlott fel. Üzeme valószínűleg sokkal nagyobb mennyiségű téglát állított elő a többi téglagyároshoz képest, mivel Ipolyság környékén az ő tégláit lehet legnagyobb darabszámban megtalálni. Az ipolysági köztemetőben lévő családi síremléke a 10. ábrán látható.

10. ábra: Engelhardt család síremléke. Fotó - Bendik Béla

Sajnos, életútjáról több információt nem találtunk. Téglajele: mélyített lesarkított vagy ovális (kisebb vagy nagyobb) keretben mélyített zsinórírású nagy EM betűk. Mérete 29×14,5×6,7 cm nagyméretű és 23,7×11,5×6,7 cm kisméretű tégla (4–8. kép). Téglavető sablonját a 11. ábrán láthatjuk.

 

11. ábra: Engelhardt Mihály vetőládája

 

Winter Sándor és Fiai cég

Winter Sándor (12. ábra) 1829-ben született Tardoskedden, vagyontalan zsidó család sarjaként.

12. ábra: Winter Sándor

Anyja Elser Júlia, apja Winter Fülöp (?–1853) kereskedő volt. A család már a 19. század elejétől ipolysági illetőségű. Diákéveit az érsekújvári zsidó iskolában töltötte. 1867-ben kötött házasságot Katser Henriettával (1848–1927), egy jómódú trencséni vaskereskedő lányával. Négy gyermekük született: egy lány (Emília) és három fiú: Ferenc (1868–1900), Lajos (1870– 1968) és Imre (1878–1943). Ipolysági pályáját textilkereskedőként kezdte.

Winter Sándor nevéhez fűződik az Ipolysági Takarékpénztár megalapítása és a megyei vicinális utak építése. Téglagyárát 1890-ben építette. A WSF monogram a Winter Sándor és Fiai cég kezdőbetűit jelenti. Emellett mészégetője, faüzeme is volt, évi 3000–3500vasúti kocsi forgalmat bonyolított le. Vállalkozása a „Humog Földeken”, a vasútállomás közelében helyezkedett el. A család európai hírnevét a pöstyéni fürdő céltudatos fejlesztése, állandó korszerűsítése, ill. a bel- és külföldi vendégek magas színvonalú kiszolgálása együttesen alapozta meg. A Csász. és Kir. Szab. Trieszti Általános Biztosítótársaságot (Assicurazioni Generali K. K. Priv. Allg. Assecuranz-Gesselschaft) képviselte a városban és a megye területén. A Magyar Általános Takarékpénztár helyi közvetítő irodáját is vezette. Kezdetektől az izraelita status quo ante hitközség iskolaszékének elnöke volt. 1874 körül ő hozta létre a zsidó elemi iskolát. 1893– 1895 között a törvényhatósági bizottság állandó választmányának tagja. 1893-ban és 1896-ban a megyei törvényhatóság bizottsági tagjai, azaz a jövedelmükből legtöbbet adózók között előkelő helyen szerepelt. 1893-ban Ipolyság nagyközség virilise, ill. a Honti Kaszinó választmányi, számvizsgáló-bizottsági és 1895–1900 között a Besztercebányai Kereskedelmi- és Iparkamara tagja. 1890-re a kimerítő munka következtében megbetegedett, ezért alapvető vezetői változásokat eszközölt. Két idősebb fiát bevonta a vállalkozások irányításába. Ferencre az ipolysági üzemeket, Lajosra a fürdőt bízta. 1909. április 16-án hunyt el Pőstyénben. Három nap múlva Ipolyságon a status quo ante hitközség temetőjében helyezték örök nyugalomra. (13. ábra)

13. ábra: Winter család síremléke, Fotó - Bendik Béla

Két kemencénél találtuk meg a WSF jelű téglákat, illetve nagy mennyiségű törmeléket. Az első kemence a legnagyobb méretű, nagyobb a többi gyárosétól is. Elhelyezkedését tekintve közvetlenül a 1201-es főút mellett található. A kemence helyét egy 8-10 méter széles mesterséges gödör választja el az úttól (víztározó??). Az út túloldalán, szemben látható ma is az a vasúti szerelőműhely (14. ábra), ami a Winter féle kemence egykori fotóján (15. ábra) a háttérben látható. 

14. ábra: Winter-kemence maradványa, háttérben a vasúti szerelőműhely, mint a régi fotón

 

 

 

 

 

 

 

 

15. ábra: Winter téglaégető kemence, háttérben a vasúti szerelőműhely. Fotó - Honti Múzeum

Az ábrán jól kivehető a kemence kialakítása. A korabeli fotón egy asszony az asztal mellett éppen veti a téglát, az előtérben a „placcon” rengeteg száradó tégla látható, balra pedig ott a szárító szín.

A másik, méreteiben kisebb kemence, a nagy Winter-kemence mellett (tőle Bernece felé), a Holczer-kemence mögött, a hegy lábához közelebb működött. Valószínűleg az alapanyag fogytával – nem volt gazdaságos a nagy kemencéhez talicskázni az agyagot –, építették a kisebbet a hegyhez közel. Mélyített, cirádás keretben mélyített, vagy domború nagy WSF betűkombinációból álló 4 fajta téglajelét ismerjük eddig (9–12. kép). Különálló mélyített I. és II. azonosító jeleket is használt (13–14. kép).

Kátscher Sándor

Téglajele teljességgel bizonytalan. Sajnos, olyan téglát a környéken nem találtunk, amire biztonsággal rá lehetne mondani, hogy azt ő gyártotta. Honton viszont előfordulnak SK monogramos téglák, amelyeken mélyített téglalapban SK betűk láthatók (15. kép). Méretük 24,5×12×6,5 cm, tehát kisméretűek. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ez a tégla az ő gyárában készült.

Gyárában a téglaégetés 1910-ben indult meg. Helyét nem ismerjük, viszont érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy Winter Sándor felesége, Katser Henrietta, esetleg valamilyen rokoni kapcsolatban lehetett Kátscher Sándorral. Ebből következően elképzelhető valamiféle együttműködés vállalkozásaik között. Tudjuk, hogy Winter Sándor az 1890-es években vállalkozásait fiaira, az ipolysági üzemeket Ferencre bízta, aki 1900-ban meghalt. Ha mindezt figyelembe vesszük, s azt is, hogy Winter Sándor is meghalt 1909-ben, akkor az is megtörténhetett, hogy 1910-ben az ő gyárát vette át Kátscher Sándor. Ha ez így volt, akkor akár az is feltételezhető, hogy nem készített magának vetősablont, hanem a WSF-es vetőládákat használta tovább.

„Import” téglák Ipolyságon

Mélyített RG betűkkel ellátott nagyméretű tégla (16. kép). Ez a közeli Párkány téglagyárosának, Renner Gáspárnak a téglája. Üzeme a XX. század elején működött. Domború EV betűkkel jelölt, kimondottan nagy (42×18×7,5 cm), valószínűleg járólap tégla, gyártási ideje körülbelül a XVIII-XIX. század. (17. kép). Gyártója és a készítés helye ismeretlen. Parassapuszta Trianon előtt az ipolysági plébánia része volt. Parassapusztáról kerültek elő az alábbi téglák: Mélyített SZ betűvel jelzett nagyméretű tégla. Gyártója és a készítés helye ismeretlen (18. kép).

Domború SB jelzéssel ellátott nagyméretű tégla, feltehetően Scitovszky Béla (1878–1959) nőtincsi birtokos téglaégetőjéből – ahol 60–90 ezer db/év téglát és cserepet gyártottak a XX. század elején – került ide.13 (19. kép). pDD betűkkel jelzett nagyméretű tégla. Anyagának minősége, színe és mérete nagyon hasonló a Bernecebarátiban talált bDD és AEDD jelű egyházi téglákéhoz, így a téglán lévő domború pDD betűk a Parassa Dominium Drégelyensis latin kifejezést is jelenthetik (20. kép). Előfordulhat esetleg, hogy ugyanaz a tégla, mint a Bernecebarátiban talált bDD-s tégla, csak a sablon készítője a b betűt fejjel lefelé faragta a sablon aljába. Mélyített ovális keretben lévő JF betűkkel jelzett kisméretű tégla, gyártója és a készítés helye ismeretlen. Gyártásának valószínűsíthető ideje a XX. század eleje (21. kép).

A néhány km-re fekvő Ipolyvisk–Kisváras major évszázadokon keresztül lakott hely volt, leginkább majorságként működött, gazdasági épületekkel és a cselédség számára lakóházakkal, melyek természetesen különböző korokban épültek és épültek át. Gazdasági munkások egészen az 1989-es rendszerváltás utánig laktak itt, amikor is a földműves szövetkezet tönkrement és a település elnéptelenedett. Ipolyvisk földesurai az Esterházy, a Koháry és a Breunner családok voltak. Az Esterházy korszakban a zselízi uradalomhoz tartozott. Az akkori építkezéseken használt Esterházy monogramos téglák közül az 1989-t követő bontások során került néhány Ipolyságra. A bemutatott darabokat viszont Ipolyvisken gyűjtöttük. A GEK 1763 jel Esterházy Károly (1725–1799) monogramja (22. kép). Sok építkezés fűződik a nevéhez: többek között Vácon megkezdte a bazilika építését, Egerben líceumot, Devecserben kastélyt, tizenkét Pápa környéki községben templomot, Pápán plébániatemplomot és városi kórházat építtetett. A zselízi Esterházy birtokon ugyanezt a téglabélyeget is használták (23. kép). Az ugyancsak Ipolyviskről előkerült, domború jelzést viselő darabok valószínűsíthetően szintén Esterházy téglák, a XVII–XVIII. században készülhettek (24–27. kép). A mélyített szív motívummal és a domború TS-el jelzett téglák ismeretlen gyártótól származnak (28–30. kép).

Utószó

A két világháború közti időszakból nem ismerünk működési adatot, csak a 2. ábrán lévő térkép, a 16. ábrán látható fotó és az alábbi magyarázat tanúskodik a gyár, vagy a gyárak létéről: „Közel az Ipolysági fűtőházhoz téglagyár terül el az út két oldalán. Balra van a gyár és a földbánya, az égető azonban cseh.... területre esik. Az országúttól pár lépésre látjuk a vasúti fűtőházat is.”  Az I. vi- lágégés után tehát a gyártelep nagyobb része Magyarországhoz, Ipolyság városa (és a munkaerő) Csehszlovákiához került. Ez meg is pecsételte a hajdan szép napokat megélt ipolysági tégla- gyártás sorsát. A határsávban gazdátlanul maradt gyártelep lassan az enyészeté lett.

16. ábra: Az Engelhardt téglagyár közvetlenül Trianon után. A szaggatott vonal a határ

Megkérdeztük a Bernecebarátiban ma még élő idős embereket, akik, vagy akiknek az ősei ott dolgozhattak, azonban ők érdemleges adattal nem tudtak szolgálni. Annyi azonban kiderült, hogy a II. világháború után még egy rövid ideig és alkalmanként használta valaki a megmaradt téglaégetőt. A megkérdezettek emlékeztek arra is, hogy kik dolgoztak ott a faluból: Major János, Major György, ifj. Major János és Csernyánszki Irén neve hangzott el. Gyártulajdonosként a Suker családot említették meg. (Megeshet, hogy a 15. képen lévő tégla jelzése nem Kátscheré, hanem a Suker családé.) Az emlékezet szerint állt ott egy nagy gyárkémény is, amit aztán felrobbantot- tak. Ismert tény az is, hogy a közeli falvakban sok ház felépült a gyárak helyén maradt épületek elbontásából.

Köszönetnyilvánítás: Az önzetlen segítségükért köszönet illeti az Ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria kollektíváját; különösképpen hálával tartozunk B. Szabó Mártának a nélkülözhetetlen tanácsaiért.

--------

1. Danis Ferenc (2005): Ipolyság - KT, Könyv-és Lapkiadó Kft, Komárno, p.23

2. Jekelfalussy: Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím és lakjegyzéke - Pesti Könyvnyomda, Révész Társaság, 1892

3. Lovassy Klára (Tegulárium, Veszprém) közlése, ezúton is köszönjük

4. B. Szabó Márta: Jegyzetek Holczer Ignácról - Ipolysági Múzeum, kézirat, átengedéséért ezúton is köszönetet mondunk

5. Pályi Pál (1904): A Honti Sport-Club Évkönyve.- Neumann Nyomda, Ipolyság, p.24.

6. Danis Ferenc (2005): Ipolyság - KT, Könyv-és Lapkiadó Kft, Komárno, p.23.

7. Cseri Ildikó: Ipolyság „gyémántembere” http://www.sulinet.hu/termeszetvilaga/archiv/2000/0004/25.html

8. Portré, A 75 éves ipolysági Takarékpénztár, Posner Grafikai Műintézet R.T. Budapest

9. Gaucsík István: Winter Sándor, az „alkotó zseni” Gömörország, 2004., 4.sz., p. 66-67.

10. Danis Ferenc (2005): Ipolyság – KT. Könyv-és Lapkiadó Kft, Komárno, p.23

11. Arcanum DVD könyvtár IV. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

12. Schematismus Cleri Archidioecesis Strigoniensis 1850-től

13. Arcanum DVD könyvtár IV. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

14. Vécs Ottó (1932): Vérző határok – Globus Nyomda, Budapest