Emlékmozaikok a településről

Hőgyész a Dunántúl DK-i részén, Tolna megye középső, Hegyhát nevű vidékén található. A község területén minden korszak otthagyta a maga lenyomatát. Az őskori emberek telephelyein sok cseréptöredék, állatcsont ritkábban ékszerek, használati eszközök (pl. kőbalta) fordul ki az ekék és ásók nyomán. A réz és a bronzkor idejéből is kerültek elő leletek (az ún. neolitikus Lengyeli-kultúra emlékei). A Kapos jobb oldalán végighúzódó terepvonulatot a vaskori népek nagy valószínűséggel természetes védővonalként használták. Kelta ékszerek (feltehetőleg áldozati felajánlások), kerültek elő a regölyi földvár területéről.

A terület az i.sz. I. század végén Pannonia Inferiorként a Római Birodalom részévé vált. Mivel Hőgyész vidéke a kiépített útvonalaktól viszonylag messze esett, ezért római leletekben nem bővelkedik. A közelmúltban találtak meg és regisztráltak egy viszonylag kis méretű késő római villát a „Miskastekperk” területén. A népvándorláskori, azaz az V. század elején betelepedő hunokat (áldozati üst a Kapos tőzegéből) a VI. század második felétől az avar törzsek váltották fel. Ők temetkezési helyként a mai Klimes utca elejét használták. Később, az Árpád vezetésével letelepedő magyar törzsek itt alakították ki a nomád téli-nyári szállásrendszerüket. Ezek nyomait megtaláljuk a Tormás, Tarros, Tevel, Decs, Bonyhád, Koppány helységnevekben. Tevel udvarának szolgáló személyzete lakhatott eleinte a község területén. Nevét is ekkor kaphatta (= Hőlgyész), az itt tevékenykedő hermelin, azaz „hölgy” vadászokról. Az első írásos emlék egy 1277. évi oklevél volt, mely „királyi kondicionáriusok földje”-ként említi és új birtokosaként Simon comest jelöli. Az 1330-as pápai jegyzéken még nem szerepel templomos helyként, viszont az 1722-es egyház látogatási jegyzőkönyvekben ez szerepel: „a bizottság Hőgyész pusztán is megszemlélte a meglehetősen épnek talált erős falu középkori templom romját”. 1324-ben a Hencfi, majd a Lackfi, Kanizsai, Ozorai Pipo, Garai, Buzlai, végül pedig a Pöstyéni családok birtokába kerül a terület. A település a hódoltságban előbb a mohácsi szandzsák szászi (szászvári) náhijének tartozéka, később a simontornyai szandzsák része volt. A folyamatos hadakozásoknak köszönhetően 1696-ig elnéptelenedett a falu.

1596-ban egy házasság révén a Bottka, később a Sinzendorf család, majd 1722- ben vásárlás útján Claudius Florimundus Mercy gróf (1. ábra), császári tábornagy és lovassági tábornok, a Temesi Bánság kormányzója lett település földesura.

1. ábra: Claudius Florimundus Mercy portréja

Hőgyészt a vásárlási okmányokban még pusztaként említik, de az 1723-as évi birtokba iktatásnál már mint Mercy „kuriális rezidenciája” és „uradalmi székhelye” szerepel. Mercy gróf német bevándorlókat telepített le, és fellendítve az uradalma gazdasági életét, virágzó mezővárossá tette Hőgyészt. 1773-ban vásárlás útján Apponyi György tulajdonává lett a város.

A Hőgyészen lakó emberek szorgalmának, tehetségének köszönhetően a város fejlődésében a későbbiekben is érvényesült a két család által megszabott irányvonal: Hőgyész gazdasági, területi központ maradt, mint a Mercy birtokosok idejében és szellemi, iskolai centrum is maradt, mint az Apponyi család uralma alatt.

Beházasodás útján 1928-ban Lichtenstein Frigyes vált a község utolsó földesurává.

A téglakészítés emlékei

Az elmúlt korok maguk mögött hagyott nyomai között talán a lefaragott partoldalak, az egykori agyagbányák helyszínei változtatták meg legszembetűnőbben a táj arculatát. Az okot leginkább a téglaégetések mindenkori nyersanyag igényében kereshetjük. Hőgyészen az első téglából épített, időtálló épület a középkori templom lehetett, melyről csak egy régi rézkarc maradt ránk (2. ábra).

2. ábra: Hőgyész az 1800-as évek elején, rézkarc

Később a Mercy család birtoképítő munkái igényeltek nagyobb mennyiségű építőanyagot, köztük téglákat is. Az épületek egy része ugyan vályogból készült, de a nagyobb uradalmi építkezéseken már téglát használtak. Ezek a téglák még jelölés nélkül készültek (1.kép).

1773-ban, a birtokrendszer eladásakor felfektetett leltár a mezőváros szélén, Szekszárd felé, balra mészégetőről (ustrina calcis), továbbá cserépégetőről (fornax lateritia pro exquirendis imbricibus), valamint ugyanitt téglaégetőről (fornax lateritia pro exquirendis tegulis) tesz említést.

A 19. század elején (1818) két téglaégető kemencéről tudnak. A kisebb a Mühlbergben volt, a téglák elhelyezésére és szárítására falazott oszlopokon nyugvó téglatároló szolgált (fornax tegularia in Mühlberg, - Mühlberger Ziegel Schupfen). A nagyobb téglaégető a Froschau (Békás árok) végén, kettős téglaégető kemencével működött. Ugyanitt állt két tágas szárító, valamint a téglaégetők háza is (fornax tegularia major in Froschau, Froschauer Ziegler Haus, Ziegelofen und Schupfen). A két téglaégető közötti rét neve Ziegelofen -Wiesen, azaz téglaégetői rét volt. Ma is ismert népi neve „ciglitvíza”, a mellette lévő szántóknak pedig „ciglitvízaaker” (Várnagy i.m.).

Az uradalom fellendítése további építkezéseket vont magával a birtok minden területén. Ekkor, a Hőgyész történetében talán legjelentősebb, a városért legtöbbet tevő birtokos, gróf Apponyi Antal (3. ábra) idejében épültek az iskolák, az új templom, kávéház, börtön, gyógyszertár, községháza és vadaspark (1806).

3.ábra Gróf Apponyi Antal portréja

A 19.század második felében (1856-1867 között) tudomást szerezhetünk a községben működő agyagveremről, téglavetőről és fészerekről. Ekkor oszlopokon álló három téglavető fészert és téglavető kemencét említenek, amely „azonban már nagyon rozzant” (Várnagy i.m.). Az ebben az időben készült téglákon a CA és a GA (Comes Apponyi, Gróf Apponyi) jelek különböző változatai találhatók meg (v.ö Stefán 2009a – (2-32.kép). Ugyanezt a jelölést használták a kőből faragott mezsgyeköveken is (4.ábra)

4. ábra: Gróf Apponyi monogramos mezsgyekő

A község képviselő testületének jegyzőkönyve 1873 januárjában már arról tudósít, hogy Mishor Pál kötelezi magát, hogy a községi téglaégető területén 1873 év folyamán legalább négy égetéssel készít építőtéglát és cseréptéglát. A község ezért Mishor Pál téglaégető mesternek minden 1000 elkészített és fölállított tégláért készpénzfizetés ad, továbbá lakáspénzt és kertet.

1898 április 28-i jegyzőkönyv szerint Gottlieb József kereskedő ajánlatot tett a községnek, hogy ő hajlandó téglát égetni, és ha a község az általa eddig csak kárral űzött égetésről lemond, a községnek évenként 100 Ft. kárpótlást ad, ezen kívül a községnek magán szükségletre és a járdák létesítéséhez szükséges téglákat, valamint a cseréptéglákat is méltányos áron szállítani hajlandó meghatározott évi mennyiségben. A képviselő testület az előnyös ajánlatot elfogadta.

A gyárat később (1937–40) Mishor Ferenc vette bérbe és ott kétfajta MF jelű téglát készített (33-34.kép).

Az út másik oldalán működött a Klimes Antal (1891-1914-ig volt a település jegyzője) által alapított községi téglagyár. Itt Stokk rendszerű kemencében folyt a termelés. Ez lényegében olyan mint a tábori kemence, csak téglából épült, tehát állandó jellegű. A begyújtás fával történt, a fűtés viszont szénnel (Stefán 2009b). Tégláit például 1910-ben a templom alatti támfal építésekor használták. Kis és nagyméretű HV bélyegű falazó-, valamint padlástégla is készült ebben a gyárban (35-46. kép). A termelés vége felé az MF vetőformát is használták még. A gyárat 1950-ben szüntették meg. Mindkét téglagyár mellett gőzmalom is működött.

Wosinsky Mór (1854–1896) lengyeli majd szekszárdi plébános Hőgyész ÉK-i vége feletti magas szőlőhegyen népvándor- láskori temetőt talált. Így írt erről: „A mai Klimes utca alsó jobboldali első háza feletti részen Baumgartner hőgyészi takarékpénztári hivatalnok az udvarára nyúló hegynek magas partját hosszú időn át ásatta téglavetés céljából. Ennek alkalmából számos sírt bontottak föl, melyek között lovas sírok is voltak. Az innét előkerült leletekből néhány edényt s vas tárgyat kaptam” (Várnagy i.m.). Késő avar sírok voltak ezek, még manapság is kerülnek elő újabbak.

A fenti idézet magyarázatot adhat a falu területéről kisebb számban előkerülő BF és FB monogramos téglák eredetére (47-50. kép)

A pálinkafőző helyén szintén volt egy kis téglaégető. Tulajdonosa Dienter (Tientner) János futorás (mezőgazdasági) felvásárló volt. Ő a saját céljára néhány ezer téglát égetett. Tőle Grabenau András terménykereskedő vette meg a telepet, aki a téglaégető helyére malmot épített, melyet az államosítás után lebontottak.

A Jekelfalussy (1892) előtti összeírás négy téglaégetőt említ Hőgyészről: Drick Mihályt, Khol Vilmost, Wéber Istvánt és Martin Jánost.

A keretben elhelyezkedő WI jelű téglák Wéber István keze munkáját őrzik (51. kép). Martin János téglaégetője a mai Széchenyi u. 37. (Pelckász) alatt működött.

Nier Imre mai telkén is fellelhetők voltak a partoldalba vágott téglaégető kemencék.

Méreténél és gyártókapacitásánál fogva a legjelentősebb hőgyészi téglagyár az 1909-ben alapított Gottlieb féle téglagyár volt. A gyárat a falu Szakály felőli végén a volt major mögötti szérűskert fölött, az országút mentén építette fel Gottlieb József. Körkemencés téglagyár volt, melynek égetőmestere az 1936-1962 közötti években Zackommer Virgilio volt. Itt árokszállási és kiskundorozsmai vándormunkás családok április 15-től szeptember közepéig vetették a téglát (Stefán 2008c). A telep régi neve: ”Ciglófa”, a körülötte elhelyezkedő szántóké pedig: ”Ciglófaaker” (Várnagy i. m.).

Az ekkor vetett téglák Gottlieb József (GJ, JG domború és mélyített betűs téglái ismertek) monogramját viselték (52-62.kép).

Az alapító halála után az özvegye vette át a gyárat. 1937-től jel nélküli téglákat készítettek. Az államosítás után az üzemben gyapotkártolással is foglalkoztak. A család 1963-ban Izraelbe települt. Az államosítás utáni téglagyártás az 1972. évi bezárásig folyt tovább. Ekkor készültek a HŐGYÉSZ, H (Hőgyész), TT (Tolna megyei Téglagyárak), TIV, TV jelű téglák (63-72.kép).

A hőgyészi téglagyárak, téglaégetők elhelyez- kedését a 5. ábrán foglaltuk össze.

5. ábra: Hőgyészi téglaégetők helyszínei a térképen (jelmagyarázat a szövegben)

Jelmagyarázat: 1: 1773-as latin nyelvű említés helyszíne, 2: Apponyi Téglagyár, 3: Klimes Antal téglaégetője, 4: Dientner/Tientner? Téglaégetője, 6: Martin -féle téglaégető, 7 Bán János által említett helyszín, 8: Gottlieb Téglagyár.

Végezetül pedig bemutatunk néhány Hőgyészen előkerült ‘import’ tégla képet (... kép).

---------

1. Az életrajzi és birtoktörténeti adatok összeállítása Várnagy Antal (1990 és 1998) munkái alapján történt

2. Stefán György (2009a) szerint a név helyesen Misór Pál, ugyanis a község temetőjében a fejfán így szerepel, továbbá a leszármazottak is így használják.

3. Az elhagyott kemencét az 50-es években gyerekek játszótérként használták. Bán János hőgyészi lakos közlése, köszönet az információért.

Felhasznált irodalom

Stefán György (2009a): Az Apponyiak és a Misór Ferenc/ek/ - Hőgyészi Magazin 2(6):2-3

Stefán György (2009b): Hőgyész téglaégetői - Hőgyészi Magazin 2(9):2

Stefán György (2009c): „Mint birkák közt a szamár” Téglatörténet V. - Hőgyészi Magazin

Jekelfalussy József (1892): Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím és lakjegyzéke – Bp-i Könyvnyomda RT, Buda- pest.

Várnagy Antal (1990): Hőgyész - községtörténeti monográfia I. - Nagyközségi Közös Tanács, Hőgyész, pp.: 290.

Várnagy Antal (1998): Hőgyész - községtörténeti monográfia II. -Hőgyész Nagyközség Önkormányzata, Hőgyész, pp.: 455