A városról dióhéjban

Hajós városa (1. ábra) az Alföldön, Bács-Kiskun megye déli részén, Kalocsától dél-keleti irányban 20 km-re, Bajától észak-keleti irányban 30 km-re helyezkedik el.

1. ábra: Hajós térképe 1790-ből

Népessége mintegy 3400 fő.

 Hajós a teljesen sík, régi Duna-ártér és a kiskunsági buckák határában épült, ott ahol egy löszfal régen elválasztotta a Duna-menti hatalmas mocsárvilágot a Kiskunság száraz vidékétől. A folyószabályozás előtt a Vajas nevű vízfolyás mosta a falu partjait, és állítólag, ahogy a település neve is mutatja, tényleg ki lehetett hajózni a Dunáig. A lakóházak lent a lapályon vannak, míg a löszfal oldalába és tetejére szőlőt ültettek, és valószínűtlenül nagy számban először pincéket aztán présházakat építettek. Mindez természetesen téglaigényes tevékenység volt, de szerencsére a településtől keletre húzódó földtani törésvonalon egy agyagos domborulat alakult ki, elválasztva egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre használt kötöttebb talajú földeket. Ez a domborulatban lévő agyagréteg kiválóan alkalmas volt a téglakészítéshez, amit a helyi emberek sikeresen ki is használtak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a még ma is álló, igaz már üzemen kívüli téglagyár. Mellette stílszerűen egy betonüzem kapott helyet.

A település a török világban teljesen elpusztult. A török kivonulása után a Kalocsai Érsekség lett a földesúr. Lakosságát Bussen és Tittelhoff sváb községekből származó német családokkal gróf Csáky Imre kalocsai érsek telepítette újra 1715 táján.

A téglakészítés kezdetei

Az eddig fellelt első, jelöléssel ellátott téglák a kalocsai érseki uradalom téglaégetőjéből valók. Természetesen az akkori gyakorlat szerint ezek a téglák a mindenkori érsek monogramját és/vagy évszámot, ill. mindkettőt viselték.

A Hajósi Érseki Vadászkastély építése (1734?-1742) gróf Patachich Gábor érsek idejében kezdődött (Virág 2003). Az ő jelzésével is készültek téglák, (a jelen tanulmánykötetben Deszecsár Tomiszláv közöl képeket P.G. bélyegekről), azonban Hajóson a kastélyban és a melléképületeiben mégsem az ő bélyeges tégláit használták fel. Mindez ideig Hajóson csak egyetlen Patachich Gábor jelzetű tégla került elő (1. kép). Az 1734 előtti időszakból csak egyetlen darab maradt ránk, egy tükrösen írott jelű tégla az 1732. évből, két, egymásnak háttal álló, egymást metsző C (G?) és felettük egy A betű (=CAG? - 2. kép) domború felirattal. Ez a betű kombináció mintegy előképe egy későbbi téglabélyeg sorozatnak, amelynek tagjai Bajáról, Bátmonostorról és Gödöllőről (!) kerültek elő (2. ábra).

2. ábra:

Az egész építkezést végig kísérte egy összevont GA és évszámos téglabélyeg, 1734-től fogva 1742-ig, az építkezés befejezéséig (3-11. kép).

A feltételezésünk szerint a GA összevont betűk és a CAG? betűk is Grassalkovich Antal nevét rejtik (Grassalkovich Antal és Comes Anton Grassalkovich, bár tudjuk, hogy a grófi címet majd csak 1734-től kapta meg. Az is igaz viszont, hogy a comes főispánt, intézőt, birtokost is jelenthet). Mindazonáltal csak közvetett bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy valóban az ő neve szerepel a téglákon.

Grassalkovich Antal a korának talán legbefolyásosabb főura volt. Mária Terézia bizalmasa és kegyeltjeként 1727-től az Újszerzeményi Bizottság elnöke volt. 1731-től királyi személynök lett. Egy évre rá bárói, 1743-ban pedig grófi címet kapott (Virág 2001). 1748-tól haláláig a Kamara elnöke volt. Ebben a minőségében felügyelte a nem kegyúri egyházi építkezéseket, segített azok szervezésében és lebonyolításában, valamint mesteremberek és építőanyagok ajánlásával.

Érveink a Grassalkovich monogram valószínűsége mellett:

• Az egyik nagy birtokegység Baján és környékén volt. Onnan (Bajáról és a bátmonostori templomból) került elő ugyanaz a téglabélyeg, amit a gödöllői kastély felújításakor is találtunk (v.ö.2. ábra). A közös bennük az egykori birtokos személye.
• A Bajai Uradalomban címerpajzs szerű ábrázolás a későbbiekben (valószínűleg II. Grassalkovich Antal idejében) kiegészült a háromosztatú koronával (3. ábra).

3. ábra:

• Hajóson kívül ugyancsak Bajáról, kisebb mennyiségben Kalocsáról, Sükösdről és Érsekcsanádról ismerjük a GA+ évszámos téglák előfordulási adatait.
• Grassalkovich Antal élete során nem kevesebb, mint 33 templomot és kápolnát 13 kastély és kúriát építtetett vagy újíttatott fel. Mindebből kitűnik, hogy otthonosan mozgott az építőiparban, akár úgy is, hogy az uradalmából biztosította a szükséges téglamennyiséget.
• A Kalocsai Érsekséghez való kapcsolatát bizonyítja a Kalocsai Érseki Levéltárban őrzött 1766 évi átépítési szerződés, melyet Grassalkovich szövegezhe- tett meg és amelyben az áll, hogy a tervrajzot is ő engedélyezte, sőt a kőműves is gödöllői volt (4.ábra):

4. ábra: Átépítési szerződés 1766-ból

1. • „... az említett kőméves mester magára válallya M Kalocsaj Érsek Gróf Batthany Joseph eő Excell(entia)ja Hajossy Kastellyának az általam approbált Delineatio szerént való főlépítésit.......---”G.Grassalkovich Antal mp (manu propria) Jacob Gföller Mauer Meister in Getele.
   • ….......
   • Nemcsak üzleti és felügyeleti, de személyes kapcsolat is fűzte őt a tájegységhez: két felesége is kalocsai származású volt.

Visszatérve a Hajósi kastélyhoz a későbbiekben a többszöri renoválás során további érsekségi téglákat építettek be. 1767-ben gróf Batthyányi József  arányos őrtornyot készíttetett az épülethez (5. ábra) a saját, kalocsai téglaégetőjéből származó 1762, 17IB66 (12-13. kép), és 1767 évszámos, közös száron kialakított IB jelzésű (14. kép) téglákkal.

5. ábra: A hajósi kastély napjainkban

A későbbiekben említésre méltók még Patachich Ádám (1776-1784) AP (Adamus Patachich) ligatúrás, Klobusiczky Péter (1822-1843) érsek téglái fordított PK jelzéssel ellátva (15-18. kép).

A kastély 2010-ben teljes körű felújításon esett át. Az épület egy részében jelenleg helytörténeti gyűjtemény látható (6. ábra).

 6. ábra: Részlet a helytörténeti gyűjteményből

Régi téglaégető a Hild felé vezető út mellett

1741-ben Patachich Gábor érsek téglaégetésre vonatkozó úrbéri szerződést kötött a településsel, azaz Hajós-Csanáddal. A téglavető hely „=téglagyár” a Hajósi pincéktől a Hild felé vezető út mellett az Érseki major közelében épült fel, tábori kemencés égetési rendszerrel. Itt, a löszfal végében található ugyanis a téglakészítéshez alkalmas agyag, valamint közvetlen közelben, a lősz falban építendő pincékhez, alagutakhoz nagy mennyiségű téglára ugyancsak itt volt szükség. Kezdetben jel nélküli, később évszámmal jelölt téglákat vetettek. Az 1817-es kamarai összeírásban szerepel az érsekség Hajósi téglaégetője (Bráth 1997). Sajnos ezt az Érseki gazdasági majort és a hozzá tartozó téglavető helyet az 50-es években a nagyarányú téeszesítés miatt teljesen elbontották és helyét felszántották. Mindenesetre egy 1943-as térképen a telep még megtalálható volt (7. ábra).

7. ábra: Hajós térképe 1943-ban

Hajós városi téglaégető

Az 1800 as évek elején (pontos évszám eddig nem ismert) nyílt meg a városi téglaégető, a Kalocsai műúton haladva az utolsó háznál balra lekanyarodva körülbelül 100 méterre volt található, szintén Hajós város és a Kalocsai Érsekség közös tulajdonában volt ugyan, de teljes egészében a település működtette. A legkorábbi általunk ismert téglaképen az 1817-es évszám szerepel. A téglabélyegen erősen érezhető a Kalocsai Érseki uradalmi téglaégetőben használt számformák világa, ami a későbbiekben sem sokat változott (23-30. kép).

Bánáti Miklós császártöltési tanár, helytörténész így emlékezik a gyárról: „Ott még formával készítették a téglát. A téglákat először megszárították, utána úgy rakták össze, ahogy az alsó pincék készülnek. Boltívesen. Magasabb volt és nagyobb, mint egy pince, hossza pedig elérte a 40 métert is. A kiszáradt téglákat pinceboltozás szerűen rakták egymásra. Az egyik téglát jobb felé, a másikat bal felé, hogy megtartsák egymást, és nem egészen közel egymáshoz hogy a hő jól átjárja. Több rétegben voltak építve ezek a boltívek, nem egy sorban, aztán belül tűzet raktak. Ha nem égett benne a tűz, akkor egy felnőtt ember kényelmesen végig tudott alatta menni. Teteje és kéménye nem volt. Aki égetni akart téglát, annak tüzelőfát és szalmát kellett adnia, ezzel tüzeltek azután, izzott az egész tömb. Kívülről bevonták sárral. Akik építkezni akartak annak segíteniük kellett munkával és fával is. Éjjel nappal tüzeltek a község volt a tulajdonos, hát ez volt az első téglagyár.”

Jelentős fellendülés a téglagyártásban az 1850-es években volt érezhető; ekkor nagyobb volumenű építkezések kezdődtek. Ekkor készült el téglából a pincefaluban lévő alagutak bejáratainál egy több száz méteres támfal. Helyi elnevezése szerint un. „nyakfal”. Ez a fal 18HV52 és 18HV85 (=Hajós Város) feliratú téglákból áll (31-32. kép). Érdemes megjegyezni, hogy eddig más évszámmal megjelölt téglát még nem találtunk a nyakfalban, valószínű, hogy egy vetőformát több évig is használtak. A Kalocsai Érsekség könyvtárában található 1851/52 földadó fizetési lista szerint a téglaégető Hajós város és a Kalocsai Érsekség közös tulajdonában volt. A téglaégetőhöz vezető út neve Téglaégető-Weg néven szerepelt a fizetési listában. Ebben az időben készültek a VH (Hajós Város) jelzésű darabok is, amiket a nyakfalak elé épített présházak falaiban lelhetünk fel (33. kép).

Ezen a téglavető helyen nem csak évszámos téglákat, hanem HK (=Hajós Község), Miske, Hajós, Község, Szakmár feliratos téglákat is készítettek többféle variációban (34-43. kép).

A téglagyár pontos megszűnésének dátuma nem ismert, helyi lakosok elmondása szerint már a II. háború előtt romokban hevert, és lótemetőnek használták4, mások szerint még a háború után is működött, talán 1948-50-ig. Ma az agyaggödrökből a rekultiváció után horgászhelyet alakítottak ki.

Racsmann/Ratschmann téglagyár

1905-ben megépült a kalocsai út bal oldalán, közvetlenül a kövesút mellett Racsmann János téglagyára. A tulajdonosa bajai lakos volt. A neve többféleképpen szerepel a feljegyzésekben, hol, mint Racsmann, esetleg Ratschmann, de olvasni Racsmány alakot is. Kezdetben az égetés tábori kemencében történt, a korszerűsítés után négyszögletes formára építették az égetőt, melynek a szélessége 8 méter, magassága 2.5 méter hossza 14 méter volt (8. ábra).

8. ábra: A Racsmann Téglagyár 2010-ben

A 3 kh. területen kézi téglavetés folyt. Készült hódfarkú cserép 30 ezer, nagyméretű tégla 30 ezer, kúttégla és hidegpadlónak való 6 szögletű (Millbrittla) 3-4 ezer darab évente. Eleinte 13-14 dolgozója volt.

1932-ben széntüzeléses körkemencévé alakították át. Az égetés nem volt folyamatos, mert a tüzelés félbe maradt a kihordás és az újbóli bepakolás miatt. Ekkor már félmillió téglát gyártottak évente. 1932-ben az örökbe fogadott Keresztes Ferenc vette át az üzemet a kemence átalakítása után már folyamatos égetéssel működött az üzem, ekkor az évi termelés elérte a háromnegyed millió téglát. A 14-15 fő munkás még mindig kapával vágta a sarat, és kézi formával (Modla) készítette a téglát. 1952-ben a vezetést átvette a tanácsi vállalat. A föld kitermelését és vontatását 1969 után gépesítették. Az ebben a gyárban készült, eddig megismert téglabélyegek: RJ 3 féle változatban (44-46. kép).

A Plattaofa név arról árulkodik, hogy tetőfedő cserepet is gyártottak. A fehér homokot Racsmann hordta a cserepek gyártásához a Schwaizerai terültén lévő Kunhalomból. A cserepekbe szénport is vegyítettek. A jó minőségű és a pincék fedéséhez ma újra keresett szürke Racsmann-cserepek (Racsmann Plattana) másik elnevezése: Apatini cserép (47.kép).

Maslanka téglagyár

1925-ben a Racsmann téglagyárral szemben mintegy 2 kh-n újabb téglagyárat nyitottak (9. ábra).

9. ábra: A Maslanka Téglagyár 2010-ben

Az építtető vállalkozó egy bizonyos Maslanka nevezetű úr volt, aki a későbbiekben bérbe adta a gyárat. Az első bérlők Fuszenecker József, Dobos István és Fischer György voltak. A további bérlők és csendestársak sorában találunk egy Láng nevezetű urat, kinek a jelzése (L-betű) is megtalálható a bélyegekben, valamint Arnold János téglagyárost is. Téglabélyegeik a 48-54. képeken láthatók. A kezdetektől 14-15 ember végezte kézi vetéssel az érdemi munkát. A hagyományos nagyméretű falazótégla és a hatszögletű járólap (Millbrittla) mellett kerítéstégla is készült, évi 2-3 ezer darab. A szalma és fatüzelés 1932-ben adta át a helyét a széntüzelésnek. Az akkori tulajdonosok már Mendler Sebő és társa voltak.

Idézet Maróti József önéletírásából: „Visszatértem a jó bácsihoz (Fischer György) Ő még most is él, 94 éves, a felesége 84 éves volt, amikor meghalt. Akkor ők álltak hozzám a legközelebb. Ő téglagyáros is volt a társaival együtt… azt a tanácsot adták, hogy dolgozzak náluk egy évet, mint téglaégető mester… Ajánlatát elfogadtam, mert ismertem jövendő gazdáimat, vagyis a téglagyár gazdáit. Ez egy nagyon kicsi téglagyár volt, évi 300 ezer téglakészítésére alkalmas. Télen nem volt más munkám, mint a földásás, előkészítés a jövő évi téglagyártáshoz. Azt a munkát a gazdáim nekem adták, hogy legyen téli keresetem. Kaptam is 10 mázsa búzát. Akkor egy mázsa búzáért dolgoztak egy hónapot. Én 946 köbméter földet ástam ki és átforgattam. Egész télen fáztam, sapka nélkül, ingben, be fűzetlen bakancsban, kapcarongy a lábamon, vizet a jégen vágott lékből ittam. Én főztem, állandó eledelem a paprikás krumpli volt, igaz sonkával vagy szalonnával. Hoztam jó házi vörösbort meg a péktől friss fehér kenyeret. Tavasszal megindult a tervezett munka, és én 12 embernek lettem az irányítója. A legfiatalabb is 10 évvel volt idősebb nálam. Én soha nem parancsoltam, mindig szépen megkértem a munkásokat, hogy hogy csinálják a munkát. Örömmel csináltam mindent, mert szót fogadtak nekem és a gazdákkal is jó megértettem magam. 1930 nyarán jól ment minden,12 mázsa búzát és sok pénzt kerestem.”

Ezt az üzemet is 1949-ben államosították. Az évek folyamán az épületek állapota leromlott, ma egy mezőgazdasági vállalkozás tevékenykedik a területen.

Stieber-féle cserépkészítő

Tulajdonosa Stieber Adolf volt. Hajós közelmúltjában ő volt a legtehetségesebb kereskedő. Üzletét 1828-tól a saját portáján működtette. Megvette két utca közét a Fölső hátsó utca és a Fölső Malom utca között, a kövesúttal párhuzamosan, és szatócsboltot, valamint műhelyeket nyitott, ahol deszkaárut, cementet, meszet, cementvályúkat, cementoszlopokat, rézgálicot, illetve ipari anyagokat gyártott és árusított.

Az egyik műhelyben kapott helyet 3 kis teljesítményű cserépkészítő gép (helyi elnevezés szerint: Plattaschlanr). Cementcserepet gyártottak, döngölés után lecsukták a gépet, és sajtolással mintás cserepeket készítetek. Egy gépen egyszerre egy cserép készült.

Köszönetnyilvánítás

Hálásan köszönöm Schőn Mária helytörténész és Mayer Edina intézményvezető asszonyoknak az írásos és szóbeli segítségét.

Fogadja köszönetemet Hóman István, a Maslanka téglagyárról készült fénykép engedélyezését.

Hálás vagyok a Huber és Komáromi Kft. Betonüzem, valamint a mellette lévő Tüzép dolgozóinak a szóbeli közlésekért, valamint a begyűjtött és a rendelkezésemre bocsátott téglákért.

--------

1. A.L.Kronovetter térképe (1790) - Hajós város honlapjáról www.hajós.hu. (Eredeti: Érseki Levéltár, Kalocsa)

2. Kozma Róbert sükösdi helytörténész, Index Fórum, Pecsétes Tégla Mániások Fóruma, 2006.05.08. 2056.hsz.

3. Schőn Mária hajósi helytörténész feljegyzései

4. Dobler József kőműves mester közlése, köszönet érte

5. Berecz József hajósi lakos közlése, köszönet érte

6. Schőn Mária: Hajós története, kézirat

7. Gecse Albert: Magyarország tégla- és cserépégetőinek cím és adattára, Pest megye - Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest, kézirat

8. Maróti József (1984): Sorsom Miske - kézirat (Schőn Mária szívességéből)