A folyók találkozásánál nem volt könnyű feladat várost építeni, hiszen hiányzott a klasszikus építőanyag – a kő. A Kisalföld lápos, mocsaras vidékén nem lehetett követ találni, így a korabeli település épületei egészen a 16. századig – jobb híján – sárral csapott sövényfalakból épültek. Ez alól kivételt csak az egyházi és egyes államhatalmi építmények jelentettek.

A római castrum falai téglából épültek. Azt azonban nem lehet biztosan tudni, hogy ezek a téglák helyben készültek, vagy sem. A Duna mellett kialakított limes helyőrségeiben állomásozó légiók – amikor éppen nem viseltek háborút, elősegítendő az építkezéseket – gyakran égettek téglát. Egyes elképzelések szerint a győri építkezéshez valószínűleg vízi úton szállították a téglákat valamely limes menti erődítményből. Mások szerint a téglákat helyben készítették, mivel Győrben szinte korlátlan mennyiségű, kiváló minőségi alapanyag állt rendelkezésre.

Róma bukása után a barbárkorszak visszavetette a győri vár építését: téglafalak helyett földsáncokkal védték a várat, katonáit illetve lakosságát. A 16. századig Győr falai sárral tömött palánkból, rőzsefonatból álltak, melyeket földsáncok és árkok védtek.

Katonai téglák

Paradox módon nemzeti tragédiánk adott hatalmas impulzust Győr fejlődésének. A mohácsi vész után nyilvánvalóvá vált, hogy az oszmán birodalom nyugati terjeszkedésének célpontja Bécs, illetve Bécs elfoglalása. Megértették ezt a Burgban is, s hamar rájöttek, hogy a törökök útja Bécsbe Győrön át vezet, Győr Bécs kapuja. E „doktrínát” hamarosan igazolták is a törökök, amikor 1529. szeptember 19-én bevonultak a német parancsnok által felgyújtatott és elhagyott győri várba. A város oly mértékben megsemmisült, hogy a törökök a „Janik-kala”, vagyis az „égett vár” nevet adták az üszkös romoknak. A török sereg Bécs ellen vonult, de nem sikerült elfoglalnia a várost. Így ismét Győrön keresz- tül az Alföld irányában elvonultak.

E leckéből tanulva I. Ferdinánd, majd 1540-ben Miksa császár és király is úgy határozott, hogy Győr várát Bécs védőbástyájaként megerősítteti. A munkálatok Salm Miklós várkapitány idején, Nádasdy Tamás országos tárnokmester felügyelete alatt indultak meg.

Az építkezés mértékét jól szemlélteti, hogy a költségeket Győr és Pozsony vármegye, továbbá a kicsire zsugorodott Magyar Királyság bevételeiből finanszírozták, majd az osztrák tartományok, sőt a római pápa is jelentős pénzösszegekkel támogatta az építkezést. Emellett a kincstár magánszemélyektől is vett fel hiteleket (Pfannl 1932). Ennek az óriási költségvetéssel történő építkezésnek ugyanakkor csak részeredménye lett: a kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján épített győri vár ugyan a Birodalom legkorszerűbb erődjévé fejlődött, de nem tudott ellenállni az akkori világ legeredményesebb hadseregének: a török ármádia 1594-ben elfoglalta, s négy évig megszállva tartotta. A város 1598-as visszavétele után – mintha mi sem történt volna – tovább folytatódott a vár erősítése. A téglaégetés ott folytatódott, ahol korábban abbamaradt.

1. ábra: A győri vár ábrázolása 1598-ban

A várépítés fellendítette a téglaipart – milliónyi téglát kellett formázni és égetni. A vár téglaigényét a Szigetben működő kemencékre alapozták. A hadmérnökökkel egy időben olasz, spanyol, majd magyar téglaégető mesterek kezdték meg működésüket a városban. Kétféle méretű tégla készült: a nagyobb, az ún. imperiális tégla kb. 30 * 15 * 5-7 cm, a kisebb, az ún. közönséges méretű tégla 22-25 * 12 * 4-7 cm. A kétféle méretű téglát egyszerre gyártották és alkalmazták, a nagyobb méretű jelentős (kb. ötszörös) dominanciájával (Lővei, 1983).

A téglaégetés során egyre gyakrabban fordult elő, hogy a vetőládába simított agyagot valamilyen módon megjelölték. Kezdetben egyszerűbb, primitívebb jelölést alkalmaztak, később már szemet gyönyörködtető, teljesen tudatosan kialakított jelölési rendszert dolgoztak ki dokumentálási, illetve „divatkövetési” célzattal. E jelölések az idő múlásával afféle egyszerűbb minőségtanúsítvány funkciót is elláttak. Győr igazán bőséges tárháza a jelölt, más néven „pecsétes” tégláknak. Pillanatnyilag több mint 400 fajta bélye- ges, győri készítésű téglát ismerünk. E hatalmas mennyiség feldolgozása nem egyszerű feladat. A jelölések sokszínűsége magát az osztályozást is megnehezíti. A mai gyűjtői szempontok alapján hatféle csoportba célszerű sorolni a győri bélyeges téglákat, melyek esetenként átfedik egymást; pl. monogramok évszámokkal ellátva.

1. korai jelek 1–12. kép
2. katonai téglák 25–69. kép
3. egyházi téglák 13–15. kép
4. évszámos téglák 16–18. kép
5. 5.polgári téglák 19–21. kép
6. (pillanatnyilag) ismeretlen jelű téglák 22–24. kép

Várkapitányok monogramos téglái

A 17. századtól lényeges változás történt a téglák jelölésében. 1606-ban Hans Preiner (magyarul: Preiner János) lett a vár kapitánya. Ő parancsolta meg a mestereknek, hogy a téglákat saját kapitányi monogramjával (HP) jelöljék meg. Ez az újítás olyan sikert aratott (a mindenkori győri várkapitányok körében legalábbis), hogy a következő mintegy 150 évben minden egyes győri várkapitány folytatta e gyakorlatot, vagyis nevének valamilyen rövidítését téglába égetve az utókorra hagyta.

Győr a török korban kiemelt katonai szerepet játszott, Bécs védőbástyájaként funkcionált. Éppen ezért a vár kapitányai is koruk kiemelkedő hadvezérei voltak. A török birodalom hanyatlása során megköttetett a pozsareváci béke, így 1718-ban a győri vár elveszítette hadászati jelentőségét. A továbbiakban nem kellett védelmeznie a császárvárost. Ez alatt az időszak alatt azonban sok víz lefolyt Győr folyóin, és sok, jobbára osztrák, német származású, elvétve olasz kapitány parancsnokolt a győri várban, hiszen az osztrák császár (és magyar király) inkább saját, megbízható embereit nevezte ki a kulcsfontosságú vár parancsnokaivá, s nem hazardírozott az amúgy is rebellisnek tartott magyar főurakkal.

Lássuk tehát a bélyeges téglák szempontjából (is) maradandót alkotó győri várkapitányok névsorát, Pfannl (1932), Lővei (1983) és Herczig (2006) munkái alapján:

1. 1606-1633: Baron Hans Preiner (magyarul: Stubingi, Fladnici és Rabensteini báró Preiner János). Téglajele a HP monogram, illetve feltételezések szerint az I P jelölés ennek latin megfelelője (Iohannes Preiner) (25. kép).
2. 1633–1638: Graf zu Mansfeld /Wolfgang/, vagyis gróf Mansfeld Farkas. Téglajele a GZM G(raf) z(u) M(ansfeld) (26–27. kép).
3. 1638–1643: Fürst zu Lichtenstein, azaz Lichtenstein Miksa herceg. Téglajele az FZL, illetve e három betű esetenként hibás (fordított) megjelenítése) (28–30. kép).
4. 1643–1658: Graf Zu Mansfeld, vagyis Mansfeld Fülöp gróf, akinek GZM, GVM+ évszám (Graf von Mansfeld) és GZM+évszám volt a téglajele (31–36. kép).
5. 1658–1661: Don Luigi Marchese de Gonzaga – Gonzaga Lajos mantuai őrgróf. Téglajele a DLMdG+évszám (37–39. kép)
6. 1661-1680: Raymund Graf von Monteccuccoli, vagyis Muntecuccoli Rajmund modenai gróf. Téglajele az RGVM+évszám jelzés volt (40–48. kép).
7. 1681-1692: Prinz Herman Markgraf von Baden, vagyis Lajos bádeni őrgróf, aki a PHMVB+ évszám jelölést használta az általa vettetett téglákon (49–51. kép).
8. 1692-1699: Landherr Markgraf Ludwig von Baden, Ludwig bádeni őrgróf. Háromféle téglajelét ismerjük, a naiv stílusú koronás L betűtől a koronás LMVB jelzésig (52–57. kép). 1699 és 1707 között némi zavar, illetve „hézag” található a győri kapitányok névsorában. Az ismert 1706-os LMLVB-padlástégla megengedné azt a következtetést, hogy Ludwig nem 1699-ig, hanem tovább (1706-ig) volt hivatalában. Ugyanakkor ismeretes egy – stílusa alapján a várkapitányi sorba illő – koronás DRKM 1707 jelű tégla is, ennek jelentése azonban pillanatnyilag feloldatlan (58. kép).
9. 1707–1718: graf Siegbert Heister heidershaimbi gróf, akinek felfelé ívelő katonai pályafutása miatt kétféle téglajelzése ismeretes: koronás S(iegbert) G(eneral) I(nfanterie) V(on) H(eister), azaz Siegbert Heister, gyalog- sági tábornok/tábornagy, illetve S(iegbert) G(eneral) C(avallerie) V(on) H(eister, vagyis lovassági tábornok). Mindkét monogramhoz évszámok társulnak (59–63. kép).
10. 1718-1740: graf Althan Gundaker, vagyis Gundaker gróf, akinek szintén kétféle, évszámmal kombinált tég- lajelzése ismeretes: koronás G(undaker) G(eneral) C(avallerie) V(on) A(lthan) + évszám illetve G(undaker) G(raf) V(on) A(lthan) + évszám. 1741-ben von Althan tábornagyi rangra emelkedett, majd 1747-ben „General Baudirektor”, azaz „vezér építészeti igazgató (sic!)” lett. Győri várkapitányi megbízatása azonban 1740-ben véget ért. Ismeretes ugyanakkor 1742-es évszámmal jelölt téglája is (64–69. kép.

1751–1761: Leibenreini Joseph Ingram, azaz Ingram József százados lett a vár térparancsnoka. Győr életében ebben az időszakban két fontos esemény történt: a Habsburgoknak a törökökkel kötött 1718-as békeszerződése miatt Győr elvesztette stratégiai fontosságát, a várat fokozatosan és szándékosan lezüllesztették. A város fejlődése azonban nem állt meg, ennek bizonyítéka, hogy 1743-ban Mária Terézia Győrt Szabad Királyi Város rangra emelte. Egyesek Ingram Józsefnek tulajdonítják az LRCI + évszám jelzésű téglákat. Pfannl fejtegetése szerint L(ieben) R(ein) C(apitän) I(ngram)-ot is jelenthet, de maga a szerző írja, hogy ez az eredmény kissé erőltetett. Azért is nehézkes ez a megfejtés, mert ismerünk LRCI 1764, sőt LRCI 1797 jelű téglát is, márpedig nem valószínű, hogy több mint negyven évig ugyanazon személy látta volna el a főparancsnoki tisztet.

Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy e tégla jelének feloldása Győr Szabad Királyi Város jogi státuszához kötődik, mégpedig latinul: Liber Regia Civitas Iauriensis – s ez a tégla egyben átvezet Győr több száz féle téglából összerakható speciális építészeti történelmének egy másik fejezetébe, a polgári téglagyártás korába (kép).

--------

1. A győri bazilika mellett ma is látni egy Árpád-korabeli, kőből épített templomromot.

2. Pfannl i.m., p.:8

3. Meg kell jegyezni, hogy egyes vélemények szerint a HP monogram nem Hans Preinert takarja, hanem Heresinczy Péter győri püspököt, aki 1587-1590 között volt az egyházmegye első embere. Ugyanezen logika alapján az IP monogram sem Iohannes Preiner, hanem Püsky János (Iohannes Püsky) püspök téglajele, aki 1651-1657. között uralta a győri Káptalandombot. Tekintettel arra, hogy mintegy 100-150 éven át nem folyamatos püspöki, hanem „várkapitányos” téglajeleket ismerünk, valószínűbbnek tűnik, hogy a HP jelzés mégiscsak Preiner bárót jelenti.

4. Raymund gróf ritkán tartózkodott Győr várában, de győri parancsnoki címét haláláig megtartotta. Helyette alkapitányok kor- mányozták a várat.

5. Pontosan: 1681. február 21-én Győr parancsnoka lett (Obrist zu Raab) Lásd. Pfannl: A győri vár és téglái 12. o.

6. Ismeretes ugyanakkor 1706-os évszámmal ellátott LMLVB jelzésű padlászáró tégla is.

7. Egyesek Heisterének tartják a GVH jelzésű téglát is (Graf von Heister), valószínűbb azonban, hogy hédervári gróf Viczay Héder jóval későbbi téglájáról van szó.

8. Létezik ugyanakkor GGCVA 1742 jelzésű tégla is.

9. Pfannl i.m.

10. 1751. február 25.: Ingram József „Platzobristwachtmeister von Raab”. Pfannl: i.m. 15. o.

11. Győr latin neve: Iauria.

Felhasznált irodalom:
Pfannl Jenő (1932): A győri vár és téglái. A Győri Szemle könyvtára 10: 1-20.- Győregyházmegyei Alap nyomdája, Győr
Lővei Pál (1983): Győri téglák és téglabélyegek - Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest, kézirat
Herczig Béla (2006): Várkapitányok monogramos téglái a győri vár fénykorában - Múltunk emlékei 5(2): 21
Winkler Gábor: Győr településtörténete. www.gyor.hu(internet hozzáférés)

Képek: 1, 2, 3, 12, 50 - Halász Imre
8, 14, 32, 36 - Herczig Béla
41 - Nagy Péter
44 - Rásó Attila
A külön nem jelöltek - dr. Szűcs István