Szező: Halász EL. Imre
A fertőszéplaki téglaleletek sorát a Mindenszentek templom eredeti alapjának feltárásakor előkerült ún. kannelúrázott téglák nyitják. Ezek a „jelek” a XIV-XV században váltak gyakorivá és országszerte jellemzővé (Lővei, 2002). „A még formában lévő agyag enyhén domborúra alakított felületébe gyengén bekormozott vagy hamuzott faággal hosszanti vájatokat ütöttek, hogy a tégla tapadását megnöveljék” (Schirmböck, 1973). Mindehhez hozzátesszük – Kádár Józseffel (2005) szólva –, ezeket a téglákat általában hosszábban kézzel simították bordásra, így a vájatok nem mások, mint a készítő ujjainak a lenyomatai.
A templom mai helyén a XIII. században egy fából épült templom állt. Az oltár viszont kőből épült, aminek a megtartásához masszív alappal kellett rendelkeznie. Valószínűleg ez az alap került elő a feltáráskor. Az onnan származó téglákat az 1–2. képen mutatjuk be.
Esterházy téglaégető
A fertőszéplaki agyag jó minőségét, a téglakészítésre alkalmas voltát a XVIII. század harmadik harmadában az Esterházy uradalomban is felismerték. Arra vonatkozóan, hogy az első kemencét, vagy kemencéket mikor építették, nincs adat, de 1771. június 21-én herceg Esterházy Miklós utasítást adott arra, hogy az 1764-ben megkezdett fertődi (süttöri) kastély építéséhez „Széplakon is készítsenek téglát! (330 ezer darabot)” (Mőcsényi, 1998).
Starck Dániel 1801-ben a soproni bérelt téglaégető kemencéjében egyszerre 34 000 db téglát tudott kiégetni. Éves szinten időjárástól függően 7–9 égetést számolva, kemencénként tehát 238–306 ezer téglával számolhatunk. Ebből természetesen le kell vonni a törött darabokat, az összeégett selejtet – amit már akkor is ‚medvének‘ hívtak- így kemencénként 200–250 ezer darabnál nemigen lehetett több a termelés (Nyitrai, 1956). Mindezeket figyelembe véve nagy valószínűséggel megállapítható, hogy legalább két kemence lehetett ekkor Fertőszéplakon.
A fertődi kastély építése soha nem látott mértékben igényelte a téglát és az uradalomban minden lehetőséget meg kívántak teremteni a kemencék kapacitásának minél jobb kihasználására. Egy 1765. június 7-i feljegyzés szerint St. Nicolauban (Fertőszentmiklóson) „az évben 145 ezer tégla került kiégetésre.” A beszállított tégla minőségbeli különbsége miatt 1777. október 10-én az alábbi intézkedés történt a süttöri intéző hivatalában: „... in Szép- lak ein guter Ziegl Grund ... sich ergeben, von welchen sowohl doch als Mauerziegl auf das beste können gebrennet werden. Es ist auch solches, durch dem Bauschreiber Kühnel Sr Durchlaucht schon beygebracht und der hohe befehl hierauf gegeben worden, dass der Ziegl ofen zu St Nicolau cassiret, und zu Széplak errichtet worden solle...” Amt Süttör den 10-t octobris, 1777 Verwalter“ (Mőcsényi, i.m.). A (fertő)szentmiklósi téglaégetőt Esterházy Miklós utasítására le kellett bontani és Fertőszéplakon kellett újat építeni. A döntés helyességét mutatja az a tény, hogy alig fél év múlva a széplaki telep bővítésre került.
A széplaki agyagból annyira jó minőségű téglát készítettek, hogy 1778. május 20-án kártérítés fejében „Hét új széplaki kemencével 6 hold föld elvétetett az alattvalóktól, azoktól kik a Martonfalvi kúriához tartoztak” (Mőcsényi i.m.). A téglaégető helyéről nem találtunk pontos feljegyzést, de valószínűsíthetően megegyezik a 2. katonai felmérés (1845) térképén is feltüntetett bányagödör helyével (1. ábra).
1. ábra A fertőszéplaki agyaggödör 1845-ben
(Ugyanezen az agyagmezőn, ugyanott létesítette a téglagyárát 35 évvel később, 1880-ban Steiner Sándor.)
A már meglévő két kemence mellé odatelepített szentmiklósi és a megépített további hét kemencével – a számítások szerint – közel másfél millió téglát lehetett évente égetni.
Minden bizonnyal az ott égetett téglából került értékesítésre is, mivel egy 1781. június. 8-i feljegyzés arról tanúskodik, hogy „Széplakon 150.000 tégla van. Külső vevők kérnek. (Szőke, Horváth)” (Mőcsényi, i.m.).
Széplakról a fertődi kastélyhoz történő szállításról az utolsó adat 1784. június 25-éről maradt fenn. Ekkor 300.000 darab falazótégla égetésével voltak készen és vártak a szállítására. A kastély építéséhez több helyszínről szállították a téglákat. Ezek zöme jeltelen, csak kis hányadukat látták el E (Esterházy) betűvel (3–4. kép). A fertődi kastély környezetében szórványosan található domború SZ betűs téglák a széplaki táglaégetőt jelölhetik (5–6. kép).
Bán János téglaégetője
Fertőszéplakon az 1860-as években Bán János égetett téglát a jelenlegi Nagy Lajos utca 36 szám alatti családi ház kertje végében. Bán János házának mestergerendája az 1862-es évszámot rejtette. Bán János dédunokája a 82. évében járó Tóth Alajos bácsi (2. ábra) a nagyapjától Bán Sándortól– Bán János fiától – ismeri az égető történetét.
2. ábra Tóth Alajos portréja
„Az égetőben a tűz belülről kifelé haladva szilárdította meg a téglákat. Amikor a tűz kialudt, a külső és a belső réteget felcserélték, így biztosítva a garantált kiégetést. A környéken az Alföldről érkezett kubikusok bányászták az agyagot és vetették a téglát.”
A Bán család nem csak a saját igények kielégítésére, hanem érékesítésre is termelt. Bán János téglaégetőjében gyártott téglák a BJ monogramot viselik (7-9. kép).
Steiner Sándor téglagyára
Steiner Sándor soproni téglagyáros érdeklődését is felkeltette a jó minőségű fertőszéplaki agyag és egy gyár építésébe kezdett. Ezzel egy időben szinte meg is szűnt a kis égetők korszaka, így a Bán család téglaégetőjének a története is. A téglagyár 1880-ban épült és Steiner Sándor és Társa néven jegyezték be, mint az egy 1929-ben kelt irat fejlécében is olvasható (3. ábra).
3. ábra Steiner Sándor hivatalos iratainak fejléce 1929-ből
Az alábbi, gyártörténeti összefoglaló Meilinger Imréné feljegyzései, valamint korabeli dolgozók elmondása alapján készült. A gyár dolgozói a kezdeti időben minden fizikai munkát kézzel végeztek. A korabeli szerszámok, eszközök is nagyon kezdetlegesek voltak. Így például a kemencékbe a nyerstégla behordását, majd onnét a kiégetettet tégla kiszállítását is vaskerekű talicskával végezték. A későbbi modernizáció és a menet közbeni fejlesztések eredményeként a gyár látképe 1900 első harmadára így módosult (4. ábra).
4. ábra A Steiner téglagyár a modernizáció után, korabeli képeslapon
A téglagyárban egy 1888-as adat szerint 13 család kb. 30 tagja dolgozott. Közülük fennmaradt Bauer András, Eitler Józsefné, Hódosi Vilmos, Horváth György, Horváth József, Horváth Pál, Kasper József, Kovács György, Oláh Ferenc, Takács István, Takács Frigyes, Trautner János, és Varga János neve.
A Steiner család 1910-ben az üzem vezetésével Poór Józsefet bízta meg. A teljesítményével minden bizonnyal meg lehettek elégedve, mivel Poór az üzemet 1944-ig vezette. A napi termelés 1000–1500 darab tégla volt, amit később (1920-as évek), a korszerű gépek üzembeállításával több ezer darabosra tudtak növelni.
A soproni téglagyárakkal 1929. december 18-án tervezett és 1930. január 13-án megkötött kartell megállapodás jegyzőkönyvét a fertőszéplaki téglagyár részéről Steiner Sándor fiai, Steiner Gyula és Steiner Emil írták alá. Ebben az időszakban naponta 20–25 ezer téglát, 10–12 ezer cserepet és 2–300 gerinccserepet készítettek. A család által gyártott tégla jele mélyített nagy S betű, a tetőcserepeken‚ Steiner Sándor és tsa‘ az államosítás után ‚Fertőszéplak‘ felirat, a kúpcserepeken pedig FSZ (Fertőszéplak) volt olvasható (10–14. kép). Hogy fital lányok is dolgoztak a cserépgyártó sor mellett, arra bizonyíték a 15. kép.
1942-ben a gőzgépeket 80 lóerős villanymotorok váltották fel. Felgyorsult a téglagyártás folyamata, valamint az igények kielégítésére 2 présgépen folyt a cserépgyártás is. Megkezdődött a gerinccserép gyártása. Steiner Sándort és a családját 1944-ben származásuk miatt elhurcolták. Az üzemet távollétükben a már említett Poór József üzemvezető és Krammel Viktor vezették egészen 1944 őszéig, amikor őket is elhurcolták. 1944- től 1945 márciusáig egy Havasi nevű nyilas megbízott vette át a gyár vezetését. Ebben az időszakban hadiüzemként lőszert gyártottak.
A II. világháborút követően Steiner Magdolna (S. Emil lánya), Steiner László (S. Gyula fia) valamint Koricshonner Tibor (S. Gizella fia) voltak a gyár vezetői, egészen az 1948 márciusi államosításig.1945-ben főidényben 80-100 főt foglalkoztattak, termelésük évi 7 millió tégla volt. 1948. március 26-án államosították a gyárat. Az akkori első vezetője id. Nagy Lajos volt.
1954-ben megépült a 20 kamrás körkemence. 1957-től Endrei Rudolf lett a gyár vezetője. 1958-ban a kemencét 26 kamrásra bővítették.1964-ben 250 munkás dolgozott a gyárban, 16 millió téglát és 7 millió cserepet gyártott. 1980-ban a körkemencét átalakították levágott végű kemencévé, amely eseménnyel egy időben a kézi berakást felváltotta a targoncás rakodás. 1987. március 1-től Horváth Őri Béláné vezette a gyárat. 1990-ben Pödör Antal lett a gyár igazgatója, ő tölti be napjainban is ezt a funkciót. Végezetül néhány, valószínűleg nem helyben készült, de Fertőszéplakon talált téglát mutatunk be (16.–21. kép).
--------
1. Nemes András művészettörténész (Soproni Múzeum) szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk.
2. Bán János visszaemlékezései, szóbeli közlés, ezúton is köszönjük
3. Steiner Sándor fejléces iratai, Soproni Levéltár: XI/14
4. Meilinger Imréné közlése, amelyet ezúton is köszönünk.
5. A téglagyár fényképe Göncz József és Bognár Béla (2005): Sopron vármegye ipara című kötetéből származik
6. Steiner Sándor fejléces iratai, Soproni Levéltár: XI/14
Felhasznált irodalom
Kádár József (2005): Kőbányai téglagyárak – U.M.K Kiadó, Budapest, pp.144
Lővei, Pál (2002): Adatok a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéhez – Magyar Műemlékvédelem 11:225–265 Budapest
Mőcsényi, Mihály (1998): Eszterháza fehéren-feketén – Magánkiadás, ISBN 963 03 676 4, Jász Nyomda és Kiadó Kft, Budapest, pp. 173 + CD melléklet
Nyitrai, Elek (1956): A szénnel való téglaégetés Sopronban-Soproni Szemle 10(3): 268–276
Schirmböck Anton (1973): Die chronologische Format-Tabelle des Wiener Mauerziegelsch... Jahrbuch für Lan- deskunde von Niederöstereich, 39:221, Wien