A Jankovich család Csepregen1
Ez a horvát származású család mindössze három nemzedéken át (1775-1884) volt birtokosa a történelmi Sopron vármegyei Csepregnek. Elődeik Boszniából kerültek Pécsre. A Pécsett született Antal kezdett földbirtokokat vásárolni, előbb Szlavóniában, az egykori Pozsega vármegyében. Az ottani Podborjét ő nevezte el Daruvárnak (ma Daruvar, Horvátország, címere: a fejlécben). Az első nemzedéket két testvér képviselte, Antal (1729–1789) és János (1731–1798). A nemesi előnevet közéleti, politikai érdemeiért Jankovich Antal nyerte el 1765-ben és vele együtt öccse, János is megkapta annak használati jogát. Grófi rangja 1772-től azonban csak Antalnak volt. Az éppen eladó csepregi uradalmat 1775-ben vásárolta meg gróf daruvári Jankovich Antal (1. ábra) és felesége, gróf daruvári Jankovich Antalné Nemeskéri Kiss Katalin (2. ábra).
A család harmadik nemzedékét férfiágon Izidor egyetlen fia, Jankovich Gyula (6. ábra) jelentette (1820–1904), aki 1857-ben apja után örökölte a szorosabb értelemben vett csepregi birtok harmadrészét, A másik két harmadot Klementina és Eleonóra nevű testvérei kapták. Még ugyanabban az évben, kevéssel apja elhunyta után elnyerte a grófi rangot: mintegy örökölve apja nagybátyjától, Antaltól, de saját érdemeiért. Huszonhét évig birtokolta csepregi jószágait, majd 1884-ben eladta azokat. Mivel fiú utóda nem volt, vele férfiágon kihalt a daruvári Jankovich család.
A téglakészítés emlékei Csepregen
A kézműves téglakészítés és téglából építkezés múltjára visszatekintve Csepregen is érvényes az a megállapítás, ami Szombathely környékén másutt is, hogy az „égetett tégla viszonylag későn, csak a XIX. század második felében vált egyre gyakoribb építőanyaggá a […] paraszti építőkultúrában.” A korábbi, „a XVII–XVIII. században létesült téglaégetők, s a nagyobb uradalmak téglavetői a XIX. század elejéig szinte kivétel nélkül a mezővárosi és az uradalmi építkezéseket látták el téglával.”
1730-ból, még a Jankovichok megjelenése előtti időből való az első ismert adalék a csepregi fatüzeléses téglaégetésről. Akkor jegyezték föl a „kőbül” épült egyemeletes kastély tatarozásával kapcsolatban: „Az Tégla Kemenczéhez hordandó fa eránt való Kötelessíge a Városnak azonképpen értettetik […]”
1776-ban, amikor alig egy éve volt Jankovich Antal kezén Csepreg, leégett a város nagy része, parasztházak, uradalmi
épületek, maga a kastély is. Versében a vész krónikása csak röviden, általánosságban utalt a falak anyagára: „Szinte ugyan látszott a por gyulladozni / köveket s téglákat láttak lángodozni.”
1799 januárjában, nem sokkal Jankovich János halála után az özvegye számára részletes latin nyelvű fölsorolást készítettek jószágairól, így Csepreg épületeiről is. A hagyományos helyneveket természetesen magyarul adták meg. A jegyzékben a téglaégető (tegularia) lokalizálásához kiindulópontul szolgál az akkori kisebb városon kívül, nyugatra fekvő Rozsoskert, Pajtáskert, Fölső Rétkert nevekkel egyaránt illetett, bekerített hely, ahol az uradalmi cséplőépület és egy kis kaszáló terül el. A (téglaégetőt) a „Cser útczai Rétkert” és a „Tüskés” nevű határrész közé helyezik fölsoroláskor. Itt említik a jégvermet is. Átellenben fekvőnek (e regione) jelölik meg a téglásműhelyt, egy szilárd (meg nem nevezett falanyagú) házat, ahol tulajdonképp a téglás lakik. Hozzá tartozik egy fából készült, szalmatetős, nagyobb szín, amely téglaszárításra (kiszikkasztásra, exsiccandis) szolgál. A nagy helyismerettel rendelkező Wellner Lőrinc és Sági Ferenc szíves levélbeli közlése szerint a 20. századi Kadnár-féle gőztéglagyár helyén lehetett a Jankovichok idejében a téglakészítés színtere. A mai Hunyadi és Árpád utcák között létezett egy „Pajtáskert” nevű településrész. Az e mellett elhaladó földút másik oldalán volt az agyagbánya, ott épült fel a téglagyár. Ma téglagyári tavak vannak a bányagödrökben.
Csepreg 1940 körüli térképén a „Pajtáskert”-től nyugatra válaszvonalat képez az egykori vasúti sín, annak a túlfelén, a várostól kijjebb jelölnek egy téglagyárat.
Egy 1799-es kimutatás szerint téglából készült az a ház, amely iskolául és tanítólakásul szolgált. A várostól távol álló, középkori „Templum in Boldogasszony” mellett téglakerítés volt.
Az 1800-as évek elejéről, özvegy Jankovich Jánosné hűbérúri működésének idejéből maradtak fönn további adalékok a téglahasználatra. A téglaégető szakembereket írásos szerződéssel alkalmazták. Az urasági kastélyban, „a’ „Csepregi Cassa szobában levő Irást tartó Almáriomba”, az első fiókban (legalábbis 1813-ig) fönnmaradtak „Négy rendbéli Contractusok a’ Téglásokkal, jelesül 803. 804. 808. és 1810/11 Esztendőkrül”, és a 34. fiókból is előkerült egy „Téglásnak Contractussa de Ao 808.” Ugyanabban a fiókban lapult a „Lékai Mész égetőnek Contractussa de Ao 1808”, ez az adalék arra utal, hogy az építkezéshez szükséges meszet nem helyben égették. Az említett termékeket nagyrészt a csepregi jószágok központja, az egykori barokk, „egy emeletre épült” „residentia” 1808–1811 közötti, Hild Vince-féle klasszicista átalakításához használhatták. A kastélyépítkezés munkadíj-elszámolásában téglás nem szerepelt, csak a „Cserepező”-nek és a „Cserép sindölért” fizettek 1811-ben, „Keő faragónak” pedig az 1808–1812 közötti években adtak munkabért. Gazdasági épületekhez is alkalmaztak téglát. 1810. január 13-án írta levelében Pegony György jószágigazgató a földesúrnőjének: „A Megyesi Pajta, mind a két Pajtát egyszerre fell építteni lehetetlen, mert még előbb Téglát kell égettetni, hanem az eszve dült két Pajtábul egyett fell álléthatnánk, mint fája, mint téglája ki kerülne.”
1813 májusában, amikor Jankovich Izidor a mostohaanyjától átvette apai örökségét, ismét birtokleltárt állítottak össze, teljes egészében magyarul. A leltárban az uraság Pajtáskertjének, a benne álló cséplő pajtájának és takarmánytároló pajtájának rövid leírása, majd a jégverem említése után következik az alábbi bejegyzés: „A Téglásnak Lakássa 1. kiss szoba, és 1. kiss konyha, mellette egy rozzant tégla szin.” A hely tehát nem változott, csak a nyitott oldalú téglaszárító öregedett el… A jegyzékből kitűnik, hogy a szerényebb uradalmi épületek gyakori falanyaga a kő, a föld/sár (tömés), az égetetlen vályogtégla (mór) és a deszka. De ilyen példák is vannak: az egyik birkaakol és egy „Juhakol égetett téglábul” készült, továbbá két istálló, az egyik hajdu lakás, a „Takács lakás”, két „boltos Zsidó ház”, a (felsővárosi) „vendég fogadó”, egy úr lakása és vele egy födél alatt „az Uraság pintérjének lakása” egészben vagy részben „téglábul” épült. Megjegyezték, hogy az „újonnan építtetett Kastél” „belső Részei, még egészlen el nem készültek”. Befejezésük céljára (is) tárolhatták az uradalom valamelyik, meg nem nevezett telepén az alábbi „épületbéli Materialiák”-at: „Falban való Tégla 40.300 [db] / Flastromozni való Tégla 16.300 [db] / Mész 14½ Mérő […] / Tégla forma 5. [db]” Csepregen tehát kétfajta téglát alkalmaztak. Egyik, a Falban való Tégla egyértelműen a függőleges beépítésre szolgáló fali tégla. De mit jelent a másik, amelyikből kevesebb volt, a Flastromozni való Tégla? Hiszen a flastrom szó és alakváltozatai a XIX. század vége óta kizárólag ’(seb)tapasz’ értelemben élnek a népnyelvben. De a XVIII. században használták másik, ’padlóburkolat’ értelemben is! A flastromoz tehát jelentheti a téglával való padlóburkolást! Ennek az igének a magyar megfelelője, a tapaszt, nemcsak sebkezelési kifejezés, hanem a népi építkezési terminológiában a XX. században is használatos volt ilyen jelentéssel: falat vagy padlózatlan helyiség földjét kötőanyaggal kevert híg agyaggal, sárral bevonja, elsimítja. A második fajta tégla ezek szerint vízszintes felület befedésére való, kövező tégla volt, amivel „alábbvaló” helyiségek, mellékhelyiségek téglapadozatát volt szokás kiképezni. „Ehhez vagy a közönséges téglákat használják, vagy valamivel vékonyabbakat (5 cm. vastagokat).” Ennek értelmében az említett téglavető/téglaverő formáknak, a fából készült negatívoknak is több méretű változata lehetett Csepregen.A Jankovich család téglabélyegeit az 1–36. képeken mutatjuk be.
1841-ben Bükön „egészen új iskolát építettek, melynek létrehozásában leginkább kitüntették magukat” Felsőbüki Nagy Pál mellett a Jankovich család. Köztük első helyen említik daruvári Jankovich Izidort, aki azon túl, hogy a legnagyobb pénzösszeggel járult hozzá, 4600 téglát (föltételezhetően bélyegeset) adott az építkezéshez.
A Jankovich család téglabélyegeit az 1–36. képeken mutatjuk be.
Képek: 1, 3, 5, 6, 7, 11, 14, 15, 16 Halász Imre (Fertőd), 2, 4, 8, 9, 10, 12, 17, 18 Herczig Béla (Baj), 13 Elekes András (Fertőszéplak). A 19–36. képeket Takács Lajos (Csepreg) összeállításában közöljük.
1. Közleményünk szövege Balogh Jánosné Horváth Terézia: Jankovich-bélyeges téglák a csepregi Falumúzeumból. Vasi Szemle LXII. (2008) 235–240. tanulmányán alapul. Köszönet a rendelkezésre bocsátott kéziratért. A Horváth Teréziától vett idézetek mellé társítottuk a birtokunkban lévő téglaképeket.
Monarchia BTE: Jeles téglák, jeles emlékeink. A III. és IV. Bélyeges Tégla Napok előadásai című kiadványban megjelent cikk.