Szerző: Csitár István (Szakmailag ellenőrizte: Merk Zsuzsa)
Vázlatos család-, és uradalom történet
Bóly történetében az 1687 évi nagyharsányi csata után szerepel először mint tulajdonos II. Batthyány Ádám (1662- 1703) neve. A másfél évszázados török hódoltság után Bóly környékére magyar úr örökösként nem jelentkezett. Batthyány Ádám, megszeretvén ezt a dimbes-dombos kiváló termőföldekkel rendelkező tájat, valószínűleg már a háborúskodás alatt úgy döntött, hogy megszerzi magának a területet. A 22.000 hold nagyságú birtoktestet Batthyány már a 17. század végén megkapta és a család Bólyban telepedett le, de az adománylevelet csak 1703. május 21.-én állították ki számára. Ugyan Batthyány Ádám még az adományozás évében (1703) elhalálozott, de a felesége, Strattman Eleonóra (szül.:1678-ban), rendkívül rátermett asszony lévén, sikeresen igazgatta az uradalmat. A férje korai halála ellenére nemcsak kiskorú gyermekeit, Károlyt (1698-1772) és Lajost (1696-1765) nevelte széles látókörű államférfivá, de a siklósi, valamint az üszögi uradalmat is megvásárolva növelni tudta a birtokait is.
1717-ben saját használatra készített feljegyzéseket az uradalmának adatairól. Bólyt akkoriban 22 család lakta, ebből 44 házas, 6 hajadon, illetve nőtlen személy. 1723. április 8-án Strattman Eleonóra grófnőt törvényesen bevezették a bólyi uradalom birtokába. (A települést akkoriban Bolyának is hívták). A törvényes tulajdonba vételre esetleges perek megelőzésére volt szükség.
Batthyány Lajos gróf páratlan politikai karriert futott be: az Aranygyapjas Rend lovagja, a hétszemélyes tábla tagja, majd elnöke lett. 1741-ben kancellár, majd 1751-től Magyarország nádora, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, 1744-ben főpohárnok, a Szent István Rend nagykeresztjének birtokosa, 1764-től Zala megye főispánja lett. 1765. október 20-án hunyt el. Batthyány Károly a katonai pályát választotta, majd a katonai pályafutása befejeztével megbízták II. József és Lipót császárok nevelésével. 1716-ban kapta meg a Vas megyei örökös főispáni címet. Nevéhez fűződik 1746-ban a németbólyi templom felépítése (1.ábra).
1. ábra A bólyi templom az 1800-as évek végén
A gyönyörű épületet Nepomuki Jánosnak szentelték.
Mivel Batthyány Károlynak nem voltak utódai, így I. Batthyány Lajos volt a nemzettség továbbvivője. Feleségével Kinsky Terézia grófnővel 1715-1775-ig élt együtt. Fia, III. Ádám (1722-1787) örökölte meg nagybátyjától az uradalmat és a hercegi címet is. Batthyány III. Ádámnak három gyermeke (József, Antónia és II. Lajos) született feleségétől, Illésházy Terézia grófnőtől (1753-1806). A három gyermek közül II. Lajos vitte tovább a nemzetséget. Neki két fiú gyermeke volt, Batthyány Fülöp (sz.:1781-ben), aki 1806. június 15.-től, apja halálától lett a hitbizományok és a hitbizományokon kívüli birtokok tulajdonosa, köztük az enyigi uradalomé is. 1828-ban 555.000 pengő forintért megvásárolta az érdi uradalmat, amit aztán 1848-ban el is adott báró Sina Györgynek. Enyingen 1838-40 között katolikus templomot építtetett. 1870-ben hunyt el. Gyermeke nem volt.
Másik gyermeke Batthyány János Fülöp (Johann Baptist de Batthyány), aki magát magyarul Batthyány Ivánnak nevezte (1784-1865). Buzgó mezőgazdászként volt ismeretes. 1829-ben megalapította a Bólytól nyugatra kb. 2 km-re elterülő békáspusztai majort. A puszta az ott fakadó forrás közelében élő számos békáról kapta a Békás nevet. Felesége elvesztése után 1834-ben, ötven esztendősen újra megnősült, Batthyány Aglaját vette nőül (az ő tiszteletére Békáspusztának az Aglaja-puszta nevet adta).
Az adósságoktól megterhelt bólyi és sellyei uradalmat gróf Batthyány János Fülöp (Iván) 1848-ban örök áron eladta bátyjának, herceg Batthyány Fülöpnek. Így mind a bólyi mind a sellyei birtokok a hatalmas Batthyány uradalom részeivé váltak, szinte teljesen elveszítve az önállóságukat.
Batthyányi Fülöp az unokahúgára, Iván lányára, Batthyány Juliára (1827-1871) hagyta a birtokot, aki akkor már Wilhelm Albrecht von Montenuovo (1821-1895) herceg felesége volt. Az ő nevéhez fűződik a mauzóleum (2. ábra) megépítése.
2. ábra A Montenuovo mauzóleum Baján (fotó May Péter)
A haldokló hercegné 1871. november 10.-én írt végrendeletében az alábbiakat kérte:
Németbólyban a tulajdonképpeni családi birtokukon családi sírbolt épüljön és a családi hitbizomány első örököse késedelem nélkül eleget tegyen. Hő kívánsága, hogy Németbólyban, amikor a családi birtok bevételei rendeződnek, irgalmas nővérek telepedjenek le és betegápolást házon belül és kívül elvégezzenek. Ezen kívül lányok nevelését is vállalják. Erre a célra 15.000 forint készpénzt és még ezenkívül természetbeni juttatásokat is biztosított.” – miként ezt Rózsás (2006) művében közli. Batthyány Julia halála után 8 esztendő telt el, amikor 1879-ben az építkezés Carl Gangolf Kayser építész vezetésével elkezdődött. 1895- ben 118.000 forintos költséggel készült el a neogótikus családi sírhely.
A felesége halálától kezdve a bólyi uradalmat már Montenuovo birtoknak hívjuk. Wilhelm Albrecht von Montenuovo (3. ábra), eredetileg Neiperg, (olasz tükörfordítása a Montenuovo), nevének használatához maga Ferenc József császár járult hozzá 1864-ben.
3. ábra: Wilhelm von Montenouvo herceg
Az addig komoly katonai karriert befutott tiszt Batthyány Juliannával 1850-ben kötött házasságot. Wilhelm von Montenuovo a Bécs melletti Döblingen-ben halt meg, ugyanazon az elmegyógyászati klinikán, sőt ugyanabban a szobában, ahol évtizedekkel korábban Széchenyi István lett öngyilkos. A bólyi uradalom soron következő örököse Batthyány Julianna és Wilhelm herceg gyermeke, Alfréd von Montenuovo (1854- 1927) volt. Ő volt a Montenuovo család leghosszabb életű és a legfényesebb pályát befutó tagja. Karrierjét a császári udvarban kezdte. Idővel főudvarmester lett, aki a császár környezetében élt, és tevékeny részt vállalt az uralkodó közéletének szervezésében. A kamarás rangot is megszerezte. Tekintélyével és nem jelentéktelen anyagi támogatásával hozzájárult ahhoz, hogy a századfordulón elkészült és megjelent Németbóly 260 oldalas történeti monográfiája. Bécsben halt meg, hamvait vonattal szállították a németbólyi családi mauzóleumba, ahol a sírkamrája ma is van. Őt követte - és egyben utolsó örökös - Alfréd Montenuovo és Franciska Kinsky (1862- 1935) legidősebb fia, Montenuovo Nándor (1888-1951). Ő 1921-től 1944-ig Németbólyban, az egyemeletes, klasszicista stílusban épült kastélyban élt (4. ábra).
4. ábra: Montenuovo kastély, Bóly
A kastély építésének megkezdése 1806-ban Batthyány Lajos nevéhez fűződik, a befejezés viszont minden bizonnyal Batthyány Iván érdeme. Az építkezés finanszírozását valószínűleg Batthyány Fülöp herceg is segítette.
Monteuovo Nándor, mint lovaskapitány egy huszáregység vezetőjeként megjárta a szerb, az olasz és az orosz frontot. 1927- ben feleségül vette Solymosy Ilonát (1895-1988), akitől három leánya született. 1944 őszén a „felszabadítók” elől a családnak el kellett menekülnie. Távollétében a bolgár és orosz katonák feldúlták és kirabolták a kastélyt. Később visszatérhetett Németbólyba. Az 1945-ös földosztás a nagybirtok töredékét hagyta meg tu- lajdonában. Ennek ellenére itthon maradt. Sajnos, ez lett a végzete. Az egyik volt munkavezetője feljelentette fegyverrejtegetés vádjával a hatóságnál. El is ítélték, bebörtönözték, és 1951-ben a család hivatalos értesítést kapott haláláról. A halál okát tüdőgyulladásban jelölték meg, de Bólyban ma is él a feltevés: a márianosztrai fegyházban fizikai bántalmazás miatt pusztult el az utolsó Montenuovo herceg. Hamvait csak másfél évtized múltán helyezték el a családi sírkamrában.
Tiszteletére Bóly középiskolája a Montenuovo Nándor nevet vette fel a megalapításakor, 1996-ban.
Téglaégetők és téglabélyegek
A Batthyány család első téglaégetője már az 1700-as években működött Bóly délkeleti részén,a zsidótemető szomszédságában, a mai Tüzép telephely területén, ugyanott, ahol a II. Katonai felmérés térképen, valamint az 1800-as évek végén készült térképen is ábrázolnak téglaégetőt (5-6. ábra).
5. ábra: Németbóly térképe 1800 végén
6. ábra: Bóly a II. Katonai felmérés térképen
Létrehozója valószínűleg Batthyány Károly gróf volt, akinek az uradalomépítő munkájához volt rá szüksége. Számos gazdasági épület mellett az ott vetett téglákból emelte a bólyi templomot is. Az akkori idők téglaégető mesterét Johannes Krenzek hívták. Neve egy 1747-ben kelt szerződésben maradt fenn, amely Batthyány Károly és Johannes Krenz között jött létre (7. ábra).
7. ábra: Téglaszerződés Krenz János téglavetővel
Valószínűleg az ő vezetésével és ebben az égetőben gyártották a CBB (Carolus Batthyány Bóly) a BK (Batthyány Károly) jelű téglákat (1-2.kép). Később ugyanitt készítették a domború HBF (herceg Batthyány Fülöp), a domború FLB
(Fürst Ludwig Batthyány?) és a domború M (Montenouvo) koronás téglák egy részét (3–9. kép). Helyi forrásokból tudjuk, hogy ezt a téglagyárat eladták Sziebert Eleknek (az eladás dátumát sajnos nem ismerjük), mert ott már kevés volt a téglagyártáshoz szükséges kitermelhető föld és nagyon közel kerültek a mostani Deák utca házaihoz és a zsidó temetőhöz. Sziebert Elek a saját monogramjával készített téglákat (10–12. kép). Fenti ok miatt az uradalom új téglaégetőt nyitott. Ennek az időpontja sem ismeretes, de az biztos, hogy 1809-ben már kettő téglaégetőt említenek. Ez a másik téglaégető Bóly északi részén, a mai pincesor szomszédságában volt megtalálható.
A három kemencéből álló égető még 10 évvel ezelőtt romosan ugyan, de állt (8–10. ábra).
8. ábra: A 2. égető a ‘20-as évekből
9. ábra: A téglaégető 2006-ban, a bontás előtt
10. ábra: A téglaégető 2006-ban, a bontás előtt
Sajnos a megmentése helyett elbontották. Ebben a téglaégetőben már tetőcserepet is gyártottak. Ezt egy 1832-ben keltezett téglaszerződés támasztja alá (11. ábra).
11. ábra: Téglaszerződés részlet 1832. évből
Ebben a téglaégetőben feltehetőleg a mélyített M (Montenouvo) koronást, a domború M (Montenouvo) és MH (Herceg Montenouvo) jelű téglákat, többféle idomtéglát, padló és padlásburkolót is gyártottak (13–27. kép). Ennek a téglaégetőnek a téglamestere Bobár János volt, akinek a családja két generáción keresztül látta el ezt a feladatot. Bobár János 2 fiú és 2 leánygyermeke is részt vett a téglagyártásban (12. ábra).
12. ábra: A Bobár család a 30-as évekbeli fotón
A család a téglaégető mellett lakott. Idősebb Bobár János testvérei is a herceg szolgálatában álltak, Bobár Erzsébet a herceg főszakácsa volt, és az egyik ifjú Bobár pedig a kastélyban a gondnoki teendőket látta el. A Bobár család ebben a téglaégetőben 1943-ig dolgozott.
1941 tavaszán Kacsó Kálmán budapesti okleveles építészmérnök azt a megbízást kapta az uradalom irodájától, hogy készítsen kimutatást az uradalom összes épületének törzskönyv szerinti értékéről. A könyvvizsgálat alapján a Téglaégető értéke 5879 pengő volt.
Az idős bólyi Rogányi Zoltántól tudjuk, hogy a téglavető a háború után is működött néhány évig a helyi TSZ birtokában. Később több más funkcióra is használták, így például volt szilvaaszaló, majd cefretároló, mivel a téglagyár szomszédságában egy hatalmas gyümölcsöst telepített a TSZ. A 70-80-as években a karbantartás hiánya miatt az épületek állaga megromlott, majd 2007-ben lebontották. Érdekességképpen említette meg Rogányi úr, hogy annak idején Montenouvo Nándor herceg a téglagyárral szemközti kis házból többször célba lőtt a téglaégető löszfalába, sőt, hétvégenként a leventéknek is megengedte, hogy lőgyakorlatot tartsanak a téglaégető területén.
--------
1. A családtörténet fejezet összeállításához felhasználtuk Rózsás József: Egy baranyai arisztokrata a XX. századból - Pécs 2009, Németh Béla: Németbóly története, Pécs 1900 (magyar fordítás: Rózsás Éva, Bóly, 2007) és Rózsás József: A bólyi mauzóleum – Bóly 2006 műveit
2. BMLT, Pécs, Montenouvo dosszié
3. BMLT, Pécs, Montenouvo dosszié
4. Szilas István (Bóly) közlése, ezúton is megköszönjük
5. Németh B. és Rózsás É. i. m.
6. A családi kép rendelkezésre bocsátásáért Bobár Jánost illeti köszönet
7. Bobár János közlése, melyet ezúton is megköszönünk
8. Rózsás József (????): Egy baranyai arisztokrata a XX. századból – kiadó?? p:67.