szerző: Eczl József

Szubjektív előszó: Jómagam, a jelen sorok írója, az 50-es, 60-as években apró gyerekként nyaranta nagyapám és édesapám téglaégető telepén lábatlankodtam, később pedig kiskamaszként részt is vettem a közös munkában. Nagyapámtól hallottam, hogy már az ő édesapja is ebben a szakmában ténykedett. Ő is, meg édesapám is ezt a mesterséget folytatta. Jelenleg nyugdíjasként elhatároztam, hogy megkísérlem kideríteni a családom eredetét, em- léket állítva nekik is és a nem könnyű, mára szinte feledésbe merült szakmájuknak is. A kutakodás eredményéről adok számot az alábbiakban:

A legrégebbi konkrét adat Eczl Geiza (dédnagyapám) keresztlevele, amit Hidaskürt (szlovákul Mostová, Ga- lántai járás) római katolikus plébániájának keresztelési anyakönyve alapján állítottak ki 1941-ben. Az anyakönyvi másolatból kiderült, hogy dédapám 1861. okt. 7-én született Nyéken, továbbá az is, hogy már az ő édesapja, Pau- lus Eczl foglalkozása „tegul”, azaz téglás volt, sőt, a keresztszülei is téglakészítők voltak (1. ábra).

 .1. ábra: Eczl Geiza keresztlevél másolata

Eczl Geiza idősebb fia, Eczl Lajos Nőtincsen (Nógrád megye) született. Felsőpetényben tégla- és cserép égetés- sel foglalkozott, majd az 1920-as években Mohorára költözött, ahol Vay László gróf mohorai birtokán (a Dolinkán) a téglagyár vezetésével bízták meg. A téglásmesterrel, Sindelás Józseffel közösen 8-10 embert foglalkoztattak, az 5 lyukú kemencében évi 80.000–100.000 db jó minőségű téglát készítettek. A téglagyártás az 1930-as években megszünt.

Eczl Geiza másik fia id. Eczl József, nagyapám 1891. febr. 10-én született Ipolyságon (Šahy).

Abban az időben ott folyamatosan működött téglagyár, különböző tulajdonosokkal (Holczer, Engelhardt, Win- ter). Ő is kitanulta a téglavetést, téglaégetést és cserépkészítést. Nagyapám többször költözött, mindig oda, ahol nagyobb építkezésbe kezdett a tulajdonos. 1920-tól több évig Nézsán lakott. Itt született 1921-ben Ilonka, 1924- ben pedig Mariska nevű leánygyermeke. 1927-ben már Romhányban él a család, ahol 1927-ben Tibor, 1929-ben György nevű fiúgyermeke született (2. ábra). 

2. ábra: id.Eczl József családja

Romhányban az igények és szükségletek szerint égettek téglát. 

Közbevetőleg: 2009-ben, Maszlik Andor téglagyűjtő tagtársunk, aki Romhányban lakik, sikeres és eredményes kutatást végzett a faluban. Egy régi épület bontásakor talált a nagyapám által készített nagyméretű téglákból (3. ábra).

3. ábra: A Romhányban Maszlik Andor által gyűjtött EJ (Eczl József) tégla

Romhányban az igények és szükségletek szerint égettek téglát.

Közbevetőleg: 2009-ben, Maszlik Andor téglagyűjtő tagtársunk, aki Romhányban lakik, sikeres és eredményes kutatást végzett a faluban. Egy régi épület bontásakor talált a nagyapám által készített nagyméretű téglákból (3. ábra). Tudott olyan idős, 80 év feletti emberekkel beszélni, akik együtt jártak iskolába, együtt játszottak, szaladgáltak a téglák között az Eczl gyerekekkel.

A család a 40-es években továbbköltözött Érsekvadkertre, ahol nagyapám tovább folytatta a tevékenységét, ezzel biztosítva a megélhetésüket. Az 50-es években évente már csak egy kemencére való téglát égetett kint a tanyáján, a téglaháznál, hiszen már túl volt a 60. életévén. A téglák akkori ára 80 fillér, illetve 1 forint volt. A gyerekei ekkor már felnőttek, önálló családokat alapítottak, de

az idejükhöz mérten segítettek a nagyapámnak, az ő szóhasználata szerint ‚téglaverésben‘ (vetésben), égetésben, a tevékenység folytatásában. Eczl György más pályát választott, nem folytatta a téglás szakmát.

Eczl Tibor (édesapám, sz. 1927. júl. 29.) – bár tökéletesen ismerte a téglakészítés minden fortélyát – csak alkal- manként égetett téglát Érsekvadkerten. Így 1957-ben a saját családi házához, később pedig az anyai nagyszüleim- nek is éget egy-egy házravalót, alkalmanként 25.000–30.000 db-ot (4-5. ábra).

4. ábra: ET (Eczl Tibor) vetőformája 5. ábra: ET (Eczl Tibor) vetőformája

1972-től az 1980-as évek elejéig még 3-4 esetben begyújtotta a kemencét és tulajdonképpen ezzel be is feje- ződött a családban a téglaégetés. Eczl Tibor gyermekei: Eczl József (1946) Érsekvadkert és ifj. Eczl Tibor (1956) Érsekvadkert. A gyerekek a nyári időszakban szinte állandóan a téglaégető telepen tartózkodtak, így lettek mind- annyian, így lettem én is részese gyerekként a téglavetés, égetés különböző részmunkáinak. A munkafolyamat sematikus vázlatát a 6. ábrán szemléltetem.